TESZT – Sosem voltam Assassin’s Creed-buff (BadSector igen, de ez más kérdés), így érdekes volt, amikor arra lettem kérve, hogy a Chronicles trilógia második, indiai felvonásának essek neki. Tudtam, hogy mire számítsak, de nem teljesen azt kaptam, amit kellett volna. Sőt, tovább megyek, ez szinte nem is Assassin’s Creed…

Ezt azért is mondom, mert a nomen est omen nem valósul meg: itt nincs nagyon assassinkodás. Nem kérem, ehelyett lopakodni kell, mégpedig elképesztően sokat. Ha kivennénk az Animus-assassin párost, jóformán másmilyen franchiseba is elmehetne ez a játék.

Látványosan zajos

Ezúttal azzal kezdeném, hogy az audiovizualitásról beszélek. Bár tény, hogy ez a játék két és fél dimenziós, így két pontot ki lehet mondani: egyrészt ez nem egy teljes értékű AC, másrészt pedig így nagyobb hangsúly kerül a játékmenetre. Kinézetre egészen korrekt, autentikus érzése van az ACCI-nak, de ezt úgy teljes egészében megdönti az audió.

Egyszerűen nincs hatása, nem olyan jó. Sőt, nem tűnik igazinak: összecsapottnak, kicsit erőltetettnek tűnt az egész. A zenék is inkább kesze-kuszák voltak, ami elég szomorú, mert az AC-knek többnyire igen jó talpalávalóval rendelkeznek. Az összképen a történetet összekötő, minimálisan animált jelenetek sem tudnak segíteni.

Arbaaz-m(*kisípolás*)

Egy Assassinként elvileg néhol ki kellene iktatni pár életünkre törő alakot, de az Indiában ez nem nagyon fog előjönni. Itt szinte kőkeményen a lopakodásra kell felkészülni (ezt a játék értékelési rendszere is mutatja – az észrevétlenül maradóknak a Shadow (Gold) lesz a fő cél), amiben legalább annyival segít bennünket a játék, hogy tisztán láthatjuk az őrök látótávolságát és látószögét.

Nem egyszer figyelnünk kell arra, hogy miként és mikor tudunk megzavarni néhányat – egy kis füttyentés és máris elfordul az utunkból, hogy Arbaaz tovább tudjon jutni. Oszlopok mögött elbújás, falon mászás, minden adott ahhoz, hogy a parkour stílus itt is megmutatkozódjon. A bekezdés leadje meg arra vonatkozik, hogy elszúrjuk, reload checkpoint. Elszúrjuk, reload checkpoint. „A francba, észrevett ez a marha miközben épp elbújtam az árnyékba”, reload checkpoint.

Na ez most túl nehéz

Ja, és akkor még az elejéről nem is beszéltem! Szóval van itt nekünk egy Assassin… aki eleinte NEM KÉPES HARCOLNI. Mi a rosseb, most komolyan ezt így hogy? Ez picit frusztráló hatású tud lenni, ráadásul a franchise nevét is megcáfolja. Jó, később majd lehet támadni (természetesen a megszokott stílusban, indiai tálalásban – itt nem a curry-re gondolok), de addig el kell jutni.

Aztán ha meg is lettek a skillek, akkor olyan érzésem volt, mintha egy villanykapcsolóval játszana valaki. Itt egy tempós kaszabolás, de már megint lopakodnom kell (reload checkpoint), és ez oda-vissza megy majdnem állandóan. Wtf? Van nekünk egy Assassin, akit a játék maga limitál, holott tudásából adódóan sokkal, de sokkal többre lenne képes és ez elképesztő!

MacskajAI

Az AI-vel mi történt? Azt hogy tudtam megoldani, hogy egyszer tisztán egy őr látókörében voltam és semmi sem történt? De ha ez egy egyszeri bug is volt, azon kívül is van baj az AI-vel. Megtörtént velem, hogy egyszer szó szerint nem vett kettejük észre úgy, hogy tőlük kb. fél méterre voltam. Aztán egy kicsivel később meg épp jutnék tovább a következő checkpointhoz és úgy pontosan a legvégén rohannak le. Reload checkpoint.

Nem, kösz

Szóval bár alapjaiban működik az Assassin’s Creed Chronicles: India, ez inkább egy frusztráló, a franchise nevéhez nem méltó játék lett. Ha a heteken belül érkező utolsó, orosz felvonás folytatja a zuhanó tendenciát, akkor nem tudom, hogy annak a végeredménye mi lesz. Szerintem Arbaaz Mir története összecsapott, ráadásul a játékmenet inkább próba szerencse alapon működik. Csak reménykedni tudok, hogy esetleg az orosz fináléra összekapják magukat. A kínai rész oké volt, ez gyenge.

-V-

Kiadó: Climax

Fejlesztő: Ubisoft

Stílus: 2.5D-s akció, kaland

Megjelenés: 2016. január 12.