ELŐZETES – Amennyiben az ember egy lakatlan szigeten találja magát, tök egyedül és a szabadulás esélye halovány mint a liba szellentés, akkor bármit megad egy kis társaságért. De higgyétek el nekem, sokkal jobban jár az ember, ha Robinson Crusoe módra arcot preparál egy gyümölcsnek/fa kéregnek de akár egy kavicsnak is, mintha az egyetlen társunk a bajban egy chilis babot vacsorázott Daniel Radcliffe.
Sokszor meglepődök azon, hogy milyen agyament ötletekkel is képesek előállni a kedves filmkészítők, de hatalmas szerencsénkre mindig van még mit megmutatniuk. Mint ahogy most kiderült Dan Kwan és Daniel Scheinert is bőséggel fojtotta magába az ihletet azóta, hogy 2011-ben előrukkoltak az Interesting Ball című rövidfilmmel, ami arról szólt, hogy egy labda lement a strandra. (Díjnyertes koncepció! Gondolj bele! Vajon milyen megfontolásból tette ezt az a labda? Vajon milyen társadalomkritikát szeretett volna a rendezőpáros ezzel az arcunkbavágni?)
Ami gáz az gáz
A történet szerint Hank egy lakatlan szigetre vetődik, ahol az egyedüllét kínzó gondolata addig gyötri amíg öngyilkossághoz nem folyamodik. Még mielőtt azonban végrehajthatná „önkioltó” tervét egy hullát sodor a partra a víz Daniel Radcliffe személyében. Az élettelen test folyvást eregeti magából (a bizonyára nem rózsa illatú szagokat), és ahelyett, hogy Hank végképp kiborulva az orrfacsaró bűztől a halálba menekülne, inkább „gázhajtásos” szörfdeszkaként szeretné felhasználni szeretett, elmurdelt Harry Potterünket. Lehet valami ennél is ÉRDEKFESZÍTŐBB?
Most azért egy pillanatig játszunk el a gondolattal, ahogy az a szerencsétlen hajótörött meglovagolja a Griffendél aranydiákját a zabos tenger hullámain, miközben mögöttük Radcliffe gázai kipusztítják a bioszférát. Igazi dögvész nem?
Őszintén szólva, voltaképp nem is az a legnagyobb baj a Swiss Army Man-el, hogy ennyire ütődött, hanem az, hogy mindez mellett próbálja komolyan venni magát. És elvárja tőlünk is, hogy komolyan vegyük. Hogy érezzük át Hank fájdalmát, miközben szelek (és Radcliffe) szárnyán haza száll a végtelen óceánon. Értem én a tréfát viszont ez annyira…
„Most 2 finggal erőre!”
Azért valljuk be őszintén, még ezt a koncepciót is fel lehetett volna dobni kicsit. Teszem azt, egy elég elgondolkodtató produkció lehetett volna, amennyiben a két főszereplő között egyfajta homonekromantikus kapcsolat alakul ki, és nem csak a végtelen tengerek hullámait lovagolják meg. Egyenlők vagyunk nem? Ha már úgyis leszaladt a szivárvány forradalmunk a szociális hálón, akkor nyugodtan indíthatunk egy újat, ezúttal a gyász fekete színével Radcliffe és Paul Dano kedvéért.
Komolyra fordítva a szót nem igen értem a Swiss Army Man-t. Nem tudom, hogy vajon lehet e benne bárminemű mély üzenet, vagy mindösszesen végignézhetjük, ahogy a párost ki hánya-veti magából a tenger. De egy biztos! Amint moziba kerül azonnal jegyet váltok rá, mivel ennyire idióta alapkoncepcióval biz isten én még nem találkoztam. Még az is lehet, hogy menet közben megjelenik a rendezők előző filmjéből a labda is, aztán megint törhetem a fejem, hogy vajon a társadalom elnyomó hatására döntött úgy a labda, hogy részt vesz a Swiss Army Man-ben, vagy csak hasonló képpen került oda, mint Hank. De ha elkezdenek hullani (vágod?), akkor tudom, hogy ki a gyilkos!
-Kese-
