TESZT – Innováció. Ez volt az igazi varázsszó a PlayStation Vita esetében is, amikor a kis kézikonzol piacra került, illetve egyik igazi gyöngyszeméről, a 2012-es Gravity Rush-t is ezzel tudnánk a legfőképpen jellemezni. A hihetetlenül jól eltalált és magával ragadó anime fantasy világ, a bámulatos cell-shaded grafika és bájos történet mellett az egyedi, tényleg korszakalkotó irányítás ütött igazán: ahogy a PS Vitát forgattuk magunk körül, úgy forgott a világ Kat körül is, ahogy a gravitációnak szó szerint fittyet hányva repkedett és harcolt ellenségeivel. Bár a Gravity Rush ennyi pozitívum ellenére sem vált igazi „killer appá”, mégis az egyik legjobb cím volt, amely a PS Vitára megjelent. Négy évvel később a Sony újra elővette a régi címet, hogy a mostanában zajló trendeknek megfelelően egy PlayStation 4 remastert készítsen az eredeti játékból.

Azon már tényleg ne filózzunk, hogy mi történhetett volna annak idején a PS Vitával és ahelyett mégis hogy járt. Igen: ez egy szomorú történet és ha több AAA cím jelenik meg a kis kézikonzolra, akkor biztos nagyobb sikert aratott volna. Ami nem „vitás”, az az, hogy a Gravity Rush a legjobb Vitás címek közé tartozik, így tehát nem meglepő, hogy a Sony Japan a PlayStation 4 felhasználóval is meg szerette volna ismertetni. Az igazi kérdés csak annyi maradt, hogy vajon ugyanakkora sikert tud-e aratni, mint a korábbi kézikonzolos verzió.

Teljes ráncfelvarrás

Ismét előbányásztám a PS Vita letöltéseim közül a Gravity Rusht (aki ismeri a Vita „download listes” megoldását, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat) hogy összehasonlítsam az eredeti PlayStation Vita játékot az új verzióval. Meglepő módon az első, ami feltűnt, hogy ennek a régi (lassan négyéves) játéknak mennyire „szépen öregedett meg” a művészies, rendkívül eredeti stílusjegyeket használó grafikája. Hekseville városkájának némileg a steam punkra emlékeztető technológiát is felvonultató, rendkívül pikareszk részeit igazi álomszerű, már-már pszchodelikus helyszínek váltanak fel.

A Gravaty Rush tipikusan az a játék, ahol erről a felbontás és frame-rate bohózatról elfelejtkezel, miközben a PlayStation 4 sokkél életűebb, részetesebb, gazdagabb, teltebb színekkel felruházott verzióját nézed.

Szállj magasra a DS4-el a kezedben!

A játék grafikus elemeinek és a hihetetlen művészi érzékkel „megfestett” világnak remek „házassága” pedig hol máshol tudna jobban érvényesülni, mint a PlayStation 4-en, Kat a „gravity shifter” (gravitációt váltó) szuperhős lány most már 1080p felbontásban és 60 FPS-sel repked, miközben mindenhől tűéles, és rendkívül részletes texturájú felületekben gyönyörködhetünk.

Igen, tényleg ez az a játék, ahol el fogod felejteni, hogy egy négyéves PlayStation Vita játék remaster verziójáról van szó és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Gravity Rusht valójában egy óriási HD tévén tud igazán érvényesülni.

A PS Vita régi giroszkópos irányítását pedig felváltotta a DualShock 4 hasonló, de még is sokkal jobban „kézreálló” mozgásvezérlője. Bár természetesen lehet használni a DS4 analóg karjait is, de azért azt javaslom, hogy legalább néhányszor próbáljátok ki a DS4-ben rejlő mozgásvezérlőt is, hiszen túl sok játékban nem lehet majd használni.

A szőke cicus és a fekete cicája

Ami természetesen nem változott, az a szőke szuperhős lány, Kat bájos története, amint a rejtélyes „macskával” találkozik, aki hozzásegíti, hogy benne rejlő, gravitációt manipuláló képességét használja. Kat fokozatosan nyeri vissza elveszített emlékezetét és sorsát is végre megérti, ahogy a lakosságot fenyegető Neviktől megszabadítja Hekseville városát.

Az összességében elég egyszerű, időnként azonban meglepően elgondolkoztató elemeket is tartalmazó történetet a győnyörű és stílusos képregénylapokon keresztül is megismerhetjük. A képregényrész kifejezetten megszépült az új felbontásnak köszönhetően.

Repülj és harcolj a városért!

Hekseville emellett igaz open world, ahol ide-oda repkedve és emberekkel beszélgetve vehetsz fel új fő-, vagy mellékküldetéseket, illetve különféle „kihívásoknak” is megfelelhetsz. Sőt, ha ahhoz van kedved, akkor szabadon repkedhetsz a lila gyémántokat gyűjtögetve, amelyeknek köszönhetően javíthatod Kat igen változatos, a gravitációt, illetve a harcot érintő képességeit.

Bizony, utóbbit sem szabad elhanyagolni, hiszen meg kell küzdened a Nevikkal is, egy furcsa idegen fajjal, amelyik egyre agresszívebben támadja Hekseville-t. A levegőben, vagy a földön szembeszállhatsz velük, bár az előbbi hosszútávon sokkal hatékonyabbá és persze élvezetesebbé is válik hosszútávon.

A harc egyébként PS Vitán időnként kicsit pontatlan, sőt esetlen is volt. A PlayStation verziónál ez a pontatlanság jelentősen javult, különösen a légitámadások tekintetében, lévén sokkal könnyebb már megtalálni a szörnyek gyenge pontjait – leginkább a nagy képernyőnek és a 60 FPS-nek, illetve a DS4 kontrollernek is hála.

Ez tényleg egy megérdemelt remaster volt

Mostanában igen sok olyan remaster jelent meg PS4-re, amelyet a legnagyobb jóindulattal is csak feleslegesnek éreztünk. Ez az Gravity Rush esetében egyálatalán nincs így, hiszen a PS Vitán átélt kalandokat egészen új szintre emeli. A Gravity Rush igazi csillogó gyémánt volt a kis kézikonzolon, így egyértelmű, hogy „nagyobb testvéren” is ki kell próbálnunk.

Persze, vannak azért apró csalódások, vagy bosszúságok, amelyek zöme a kézikonzolos múltból ered. Az open world világot ennél már láttunk például sokkal nagyobbat is, ami azért is annyira feltűnő, hiszen ez a piac eléggé telített.

Az irányítás problémát okozhat még a gyémántok gyűjtögetésénél is, ami egyébként egy idő után kicsit fárasztó és unalmas is.

Ezek azonban tényleg csak jelentéktelen negatívumok. Ha sohasem próbáltad még eddig ki a Gravity Rush-t, akkor ez a lány nemcsak a fejedet csavarja el, hanem a világodat is a feje tetejére állítja!

-BadSector-