TESZT – Most már értem, miért döntött úgy a Ubisoft, hogy 2016-ban nem adnak ki egy fő Assassin’s Creed epizódot. Kell a megújulás nekik. Ez azért valamelyest vonatkozik a Chronicles trilógia fináléjára is – bár más a helyszín és picivel dinamikusabb a játékmenet, ez nem nagy eltérés az eddig látottaktól.

Nikolai Orelov nevét nem nagyon ismerhetjük, ha nem olvastuk a The Fall vagy a The Chain képregényeket. Ennek ellenére az orosz Assassin azért egy picit felszereltebb, mint a trilógia második részében látott indiai kollégája. Kapásból van nála egy puska (korlátozott tölténnyel), illetve füstgránáttal is meg tudja menteni a bőrét (mint ahogy a puskánál, itt is tud lootolni az őröktől). Később egy másik karakter is be fog ám lépni a képbe.

1918

Nem sokkal az októberi forradalom után járunk Szovjet-Oroszországban. Orelovnak jóformán ez az utolsó küldetése, ezek után csak le akar lépni innen (sikerülni is fog neki a sztori alapján), de addig is egy kincset, illetve egy hozzá köthető, Anasztázia Nikolaevna névre hallgató hercegnőt is meg kell mentenie.

A játékmenet a korszak miatt is más egy adott mértékig: ugye a füstgránát és a puska nem gyakori kelléktér más AC részekben, illetve mindkettőből korlátozva vagyunk. Ebből adódóan ismételten sokat kell lopakodnunk már csak azért is, mert Anasztázia és Nikolai egyaránt képtelen közelharcban győzni. (Vagy ha mégis, hosszabb távon nem kockáztathatjuk ezt meg.)

Öt másodperces terv

Az Assassin’s Creed Chronicles: Russia az Indiához hasonlóan elég kevés hibalehetőséget ad. Szinte rögtön követni kell azt az őrt, hogy kilopjuk az aknát bekapcsoló mágneskártyát a zsebéből, azonnal rohanni kell a füstgránát után és így tovább. Egy másodpercnyi tétlenség is az életünkbe kerülhet. Nem mondom, hogy az Indiához képest nehezebb a szovjet sztori, de elég közel van hozzá. Lehet, hogy csak szerencsém volt és mégis még büntetőbb, mint amit eddig láthattam?

;

Szerencsére egy kicsit könnyebb lesz a helyzet a későbbiekben, hiszen amikor már Anasztáziát is uralmunk alá vehetjük, meglepően láthatjuk, hogy lopakodásban a hercegnő bizony jobb – mintha egy kicsit halkabban közlekedne. Nikolai után majdnem ég és föld a kettő.

Reload checkpoint, reload checkpoint – továbbra is közösen kántálhatjuk a sikerünk eléréséig.

Sin City?!

Ami számomra megtetszett a játékban, az a Sin City-re hasonító grafikai stílus. Főképp a piros (magától értetődő, hogy miért) és a fehér-fekete árnyalatok dominálnak a Chronicles trilógia utolsó fejezetében. Bár továbbra sem teljes értékű 3D-s címet kapunk, ez nem várható el az első két rész miatt sem, de ettől eltekintve talán korrektnek mondanám a grafikát.

Ez sajnos nem teljesen érvényes az audiora. Orelov hangja nagyon durván unottnak érződik. Megint furcsa az összkép – a soundtrack elfogadható, de a szinkronstáb inkább csak lerontja az élményt. Eh, olcsó húsnak tán mégis híg a leve.

Oroszos

A játék irányítása olyan, mint egy vasfüggöny mögül származó autóé: bár működik, de nehézkes, nincs meg az a folyékony mozgás, mint amit mondjuk a Syndicate-ben láthattunk. (Igaz, mentségére szóljon, a Russia nem egy kategóriájú a tavalyi nagy AC címmel.) Nehézkes, úgyhogy érdemes előre már a gombokon tartani a kezeinket, s ha ehhez hozzáadjuk a nehézséget és a kis hibaküszöböt, akkor újfent kórusban bökhetünk a menüben a reload checkpoint nevű opcióra. Pompás!

Vitára jó lesz

Most, hogy megjelent a teljes trilógia, itt külön adnék egy 7/10-et a trilógia összességének. A kínai start jó volt, de aztán lassan szétcsúszott a talaj a Climax Studios lábai alól. Áprilisban érkezik a PS Vita port, arra a platformra – ha sikerül korrekt módon átírni az irányítást -, megéri beszerezni. Viszont PS4-re csak akkor, ha az Assassin’s Creed franchise a szívünk ügye és szeretünk maximalista módjára lopakodni a tökéletességig.

-V-

Kiadó: Climax Studios

Fejlesztő: Ubisoft

Stílus: 2.5D-s akció, kaland

Megjelenés: 2016. február 9. (PS4, a teljes trilógia is megszerezhető már; PS Vitára április ötödikén érkezik)