TESZT – Elérkezett hát, a Naruto Shippuden sorozat lezáró epizódja, amivel a széria egyszersmind beköszönt az új generációs konzolokra, és búcsúzik is tőlük. A játék története ügyesen veszi át az előzőtől a fonalat, a játékmenet ugyan megbuherált, de java részt a szokványos, a karakterek mindenki számára ismeretesek, akik Naruto animét láttak valaha. Az alapkoncepció remek, a képi világ kiváló, a hangulat eszement, mégis maradt némi kivetnivaló a játékban.

Az első, amit a játékot megvásárló gamer lejegyezhet magának, hogy a grafika terén ugyan javult a játék, de közel sem akkora az újítás a dologban, mint amekkorára számíthattunk. Játék közben előfordul, hogy kicsit megtörik a kép, a speciális effektek felszívódásakor pedig egyenesen üresnek tűnnek a harcra szánt arénák. A karakterek remekül kidolgozottak, az animációk hihetetlen jóra sikerültek. A csatározást gyakorta szakítja meg egy-egy rövid időre egy kis előre lekreált „üsd-vágd” animáció, ami kellemes élményt nyújt a gombot tunkoló ujjunknak, hiszen végre megpihenhet.

Ninja Offenzíva

A CyberConnect2 csapata ügyesen elmélyítette a már megszokott harcrendszert. Az alapkoncepció ugyan megmaradt – egyetlen gombot elegendő jó ütemben nyomogatnunk – viszont a támogató rendszer úgy jóformán átalakult. Csapatunk tagjait ezúttal nem csupán egy-egy támadás erejére invitálhatjuk segítségül, hanem bármikor váltogathatunk a karakterek között. Érdekesség, hogy a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 4-ben a stílustól eltérően már a csapattagok egyetlen életsíkon osztozkodnak, így a szorult helyzetekre nem mindig jelent megoldást a karakter lecserélése.

Eléggé mutatós újítás az is, hogy ezúttal már amortizálódik ruházatunk és eszközeink is. Ügyesen játszva eltörhetjük ellenfelünk kardját, ezzel legyengítve őt, vagy tüzet használva leégethetjük róla a textilt. További pozitívum, hogy amennyiben nem sikerül a csata kimenetelét javunkra fordítani, már nem kell elölről kezdenünk az aktuális részt, nemes egyszerűséggel onnan folytatjuk, ahol lecsaptak minket.

Ez leginkább akkor jön jól, amikor többszintes boss-fightot kezdünk, ugyanis ezzel a módszerrel kitapasztalhatjuk, hogy milyen konfigurációval érdemes harcba indulnunk. A csata előtt eldönthetjük, hogy a támadásunkra, vagy a védekezésünkre erősítsünk inkább rá.

Besült dinamit

A Final Fantasy VII Remake kapcsán is munkálkodó CyberConnect2 kettéosztotta a történetmesélési stílusát a programnak. Az egyik a szimpla Story Mode, ahol nincs más dolgunk, mint ütlegelni ellenfeleinket és bámulni az átvezető animációkat. Utóbbiak közül a játék motorjával készült cutscene-k kiválóra sikerültek. Mind a grafika, mind pedig az animáció fejlődést mutat. Viszont sajnos ez csupán egy része az ilyen megszakításoknak, kapunk még elég borzalmas ingame átvezetőket is, a szokásos gombnyomásra folytatódó feliratokkal.

Persze ezek is kellenek a történet teljes megértéséhez, viszont ezúttal nincs lehetőségünk felgyorsítani a párbeszédeket, szépen, nyugodtan kell végig lépkednünk az összesen, vagy az egészet ki kell skippelnünk… Ez azért néha igencsak frusztráló, tekintve, hogy egyes ilyen párbeszédek 10-15 percig is folyhatnak. Ez inkább az Adventure módra volt jellemző, amiről alant ejtek szót.

A másik még mindig a történethez tartozó játékmód az Adventure mód, amiben szabad korzózási lehetőséget kapunk a világban, így indulhatunk el a küldetésekre és végezhetjük el őket, miközben gyűjtögetjük a pályán lévő tárgyakat. Szerintem ez az egyik leggyengébb része a programnak, mivel nagyon sokszor laposodik el. A kalandozások közepette a fő és mellékküldetéseket összekötő animációktól hamar idegösszeomlást kap az ember, mivel az egymáshoz cseppet sem kötődő részeket Naruto és Hinata szerelmi szálával igyekeztek összekötni. Persze kellett valami megoldás, de ez speciel nagyon rosszul működik, inkább frusztrálja, mintsem szórakoztatná a játékost.

A történet remek lezárást biztosít a szériának, bár nem áll szándékomban elspoilerezni a részleteket, viszont a Ninja háború lezárása tartogat nem kevés meglepetést. Az ellenségeinkkel való leszámolás pedig nagyon szórakoztató, így javallott minden rajongónak, hogy hamar essen neki, mivel ebből a szempontból a játék nem okoz majd csalódást. A dupla dinamit első fele, a Story Mode remekre sikeredett, ezzel szemben viszont az Adventure mód hamar megunható.

A lényeg

Elérkeztünk a verekedős játékok legelemibb részéhez. Megpakolhatták 15 órát felölelő story-val, ami jó, ha a negyedét igénybe veszi a 15 órának, ha kilépünk az átvezetőből, mégsem érne semmit a játék, amennyiben nem lenne ütős a többi játékmód. A már megszokott módozatokat köszönthetjük a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 4-ben, ezek pedig a lokális játékot kedvelőknek a Survival, Tournament, és gyakorló módok. A multiplayer kedvelőknek is örömöt okoz a program, mivel az alap ranked és tét-mentes összecsapások mellett olyan eventekkel is találkozhatnak, amik a lokális játék Tournament módjához hasonlítanak a leginkább. A szinteken különböző ellenfelekkel akaszt  össze minket a program.

Karaktereink tárháza megint csak kétélű penge. Amíg kaptunk egy-két ütős új karaktert, addig még továbbra is találunk olyat, aki megérdemelte volna, hogy helyet kapjon a szériában – legalább így utolsó lélegzetvételre – viszont még mindig nem játszható, és még supporterként sem hívható. Erre azért nem ártott volna kicsit jobban odafigyelni.

-Kese-

Kiadó: Bandai Namco Entertaiment

Fejlesztő: CyberConnect2

Stílus: Verekedős játék

Megjelenés: 2016. február 9.