MOZI – Rétegelt karakterek, remek háttérzenei anyag, ütős poénok, eszement jelenetek. Ezen tényezőkből csupán néhány ütötte fel a fejét a Kung Fu Panda első részében, a második pedig csupán nyomokban tartalmazta ezeket. Azonban végre elmondhatjuk, hogy Po és társai megkapták a hozzájuk leginkább illő produktumot a sorozat harmadik részének képében, amiben a fent felsorolt tényezők mindegyike megvan, sőt, még ezeknél is több. Persze az összképet nézve, az alkotás még mindig nem mutat túl egy családi mulattságnál, viszont az elődjeit ügyesen felülmúlja. A fejlődés pedig elismerésre méltó.

A harmadik „pandalírozás” hű marad az alapmű jegyeihez, hasonló hangulattal, témával és narratívával van megáldva, mint az első rész. Mégis valahogy sokkalta jobban, ügyesebben kezeli a fókuszt, mint az elődök.

A sárkány útja

Történetünk szerint, „Zseniális teknőc” (Oogway mester) egykori barátja a nagyvilág kung fu mesterei ellen fordul. Legyőzi őket, majd elragadja azok erejét. Célja, hogy bosszút álljon egykori teknős barátján, akit a „pandák népe” megtanított a chi használatára, és őt kihagyta a mulatságból. A bosszúhadjárat rengeteg áldozatot követel, sok mester (köztük Po háttércsapatának jórésze is) beleesik abba a hibába, hogy kiáll a félelmetes ellenféllel.

A nagyobb összecsapásokat megelőzőn feltűnik Po apja, és magával viszi fiát, hogy megismerje fajtájának többi tagját, és megtanulja a chi használatát. Persze a gubanc több szálon csap le, nem elég, hogy főhősünk nem képes megfelelni sárkány harcosi mivoltának, nem elég, hogy társai megvetésével kell szembenéznie, az önértékelési problémák mellett választás elé is kerül az őt felnevelő apa, és a vérszerinti szülő között. (Persze a választás kényszere nem marad sokáig a levegőben, hamar ráébred, hogy a döntés nem szükségszerű.)

A gonosz tehát újra lecsap, Po-nak pedig rengeteg leckét kell megtanulnia ahhoz, hogy végül győzelmet arathasson az újabb hatalmas ellenfél felett. Ehhez meg kell találnia önmagát, rá kell ébrednie, hogy ki is ő, meg kell barátkoznia a két apa gondolatával, fel kell dolgoznia édesanyja elvesztését, segítenie kell vérszerinti apjának a továbblépésben és egy seregnyi Pandát kell újra megtanítania harcolni. (Itt megjegyezném, hogy egy súlyos, erőteljes történet bontakozik ki, remekül bemutatott karakterekkel. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen összetettséggel járul majd elénk valaha is ez a széria. Attól persze ezúttal sem kell félnünk, hogy katatóm állapotba kerülünk a rengeteg gondtól ami Po-t gyötri, mivel a film hangulatát sokban oldja a belevitt humor.)

A sárkány közbelép

A széria második felvonása nem sokat épített az első rész által bemutatott karaktereken. Ezzel szemben a harmadik epizód már annál inkább bővíti szereplőink jellemvonásait. Sajnos ez nem igaz mindenkire, a csapatból csupán Tigris kap némi hangsúlyt, és mutat fejlődést, a többiek (természetesen Po-n kívül) csupán díszként vannak jelen az alkotásban.

A már fent felsorolt események mindegyike közrejátszik főhősünk jellemének formálódásában, és a rendező kiválóan oldotta meg, hogy a jellemfejlődésbe betekintést nyerjenek a nézők. Po nem egy eposzi hősként van ábrázolva, aki nem fél senkitől-semmitől, aggájmentesen tart előre céljai elérésének érdekében, hanem igenis megkapta a maga gyarlóságát, ami üdítően hat egy ilyen filmben. Kétségekkel küzdd származása, képességei, és a mások általi megítélése miatt, mégis kellő támogatással sikerül felülkerekednie ezeken a kétségeken. Nagy hangsúlyt fektetett Jennifer Yuh, a film rendezője arra, hogy ne csupán a gyerekek találják érdekesnek a Kung Fu Panda 3-at. Ugyanúgy megtalálja benne a felnőtt ember is a maga tanulságát, és a neki címzett üzenetet, mint ahogy azt, egy gyermek is.

A poénok pedig ezúttal mindenkinek szólnak, nem úgy, mint az eldebilesedett második részben. Ugyanúgy kacagtatók a még lágyfejű nézőknek, és a felnőtteknek is. A viccek java része a küllemi és belső tulajdonságok különbségeit célozza meg a karakterek között, ezzel némi sztereotípiát iktattak a filmbe, aminek üzenete a másság elfogadása.

Tomboló ököl

Sajnos a harmadik résznek is megvannak a maga problémái, még ha szerencsénkre ki is lettek javítva a második felvonás sötétebb foltjai. Esetünkben elég bosszantónak találtam, hogy a kisebb háttérkarakterek nem kapták meg a nekik járó jellembővítést/építést. A csapat tagjai közül még nyugodtan foglalkozhattak volna Majommal, Kígyóval stb-vel is, lett volna rá tér, mivel sajnos rengeteg olyan jelenet került a filmbe, ami kimeríti a felesleges fogalmát. Ezeknek a jeleneteknek nincs befolyása a történetre, nem adnak új információt senkiről, semmiről, mégis ott vannak. Ezeket lecserélhették volna olyanokra, amik értelmet is hordoznak magukban, és nem csak a játékidőt hivatottak kitölteni.

Összességében a Kung Fu Panda 3 egy jó filmre sikeredett. Szórakoztató ifjúnak és vénnek egyaránt, főhősünk rétegeltsége eszméletlen király, a konfliktusok felépítése és a fókusz kezelése pedig a szériára egyáltalán nem jellemző módon tökéletes lett. Ha ilyen irányba szeretnék folytatni a Kung Fu Pandát, azt csak támogatni lehet, főleg mert egy kétévados sorozat, egy második rész, és két spin off alkotás is bizonyítja, hogy mennyire gyenge alkotások is születhetnek az alapanyagból.

-Kese-