TESZT – Amikor 2013-ban az Ubisoft bejelentette a Division-t nem volt kérdés, hogy elvitték a showt és egy pillanat alatt több millió rajongót szereztek, akik hűen vártak a 2016-os megjelenésig. Mint ahogy minden nagy Hype vonaton ülő játék, így a Divison is kapott hideget-meleget a megjelenésig… Nem is akarom sokáig húzni a szót: nézzük meg milyen érzések kerítettek hatalmába az összeomlott New York-it járva.

A Tom Clancy játékok számomra mindig is kiemelkedőek voltak. Szerettem, hogy habár történetorientált játékokról beszéltünk legfőképp, szinte minden alkalommal csatlakozhatott hozzánk egy (vagy több) barátunk is a kalandjaink során.

Idő kérdése volt, hogy mikor készül el a Ubisoft saját „csak online” játszható, „folyamatosan bővítésekkel ellátott”, mai trendeknek megfelelő játéka (hasonló próbálkozásnak érzem a Crew-t is). Nem is lehetne erre a célra jobb univerzumot elképzelni, mint a hosszú évek alatt mély múltra visszatekintő Tom Clancy sorozatot.

Piszkos történet

A történetről igazából sajnos nem érdemes túl sok szót pazarolni, hisz sajnos ez a játék egyik leggyengébb pontja, hiába is húz magával az első 1 órában.

A történet szerint egy halálos vírussal megfertőznek egy rakás pénzt, melyet pusztító útjára engednek Fekete Péntek napján. Az általunk ismert civilizált Világ napok alatt szertefoszlik: a közművek leállnak, az utcákat bűnözők lepik el, majd megjelenik a kormány is, hogy karantén alá zárja az egész várost.

Itt jön képbe a Division alakulat, melyet csak akkor vetnek már be, amikor mindenki más kudarcot vallott. Ennek az alakulatnak egy néma hőseként próbáljuk kideríteni, hogy ki áll ennek a nem mindennapi fenyegetésnek az élén, valamint feladatunk lesz helyreállítani a káoszt.

Izgalmasan hangzik elsőre a dolog, de sajnos ahogy egyre inkább haladunk előre (és öljük bele az órákat a játékba), egyre inkább éreztem jelentéktelennek az egészet. Az is csak erősítette bennem ezt az érzést, hogy a végére haladva hemzseg a kliséktől a történet.

Végtelen történet

Ahogy elindítjuk a játékot az első, amit létre kell hoznunk, az a saját karakterünk. Nem szabad RPG játékokat megszégyenítő mélységre gondolni. Lehetőségünk van választani nő és férfi karakter között, valamint arc/haj/szakáll stb között válogathatunk. Ez után jön egy kb 40-50 perces küldetés, mely során elsajátítjuk a játékhoz szükséges alapvető ismereteket, majd megérkezünk játékunk fő színhelyére: New York-ba.

A játékmenet gyakorlatilag egy open-word tps játékok minden elemét felvonultatja. Van itt szintlépés, karakterfejlesztés, képességek, felszerelések… minden, amit 1000x láttunk már.

Amiben viszont eltér a játék, hogy ezt bármikor csapathatjuk 3 barátunkkal együtt, ami teljesen új szintre emeli alapból a játékokat, ezt pedig még inkább.

Azt előre le kell szögezni, hogy sokszor nem lesz könnyű a játék: a Ghost Recon – Future Soldierben látott fedezékrendszer használata elengedhetetlen lesz végig a játék során. Ha itt Rambót játszol, akkor még az azonos szintű ellenfelek is úgy kirúgnak a gatyádból, hogy vissza se nézel.

A fejlődési rendszerünk több dologból áll: szintet lép maga a karakterünk, a bázis fejlesztéseknek hála (amiket a mellékfeladatok elvégzéséért kapunk) egyre több képességünk is lesz, a ruháinkat is cserélni fogjuk a jobb statisztikával rendelkezőre.

30 szint jelenleg a teteje a karakterünknek, melyet istenigazából elég hamar el lehet érni… bezzeg a 293(!) db összegyűjthető hülyeségek összegyűjtése hosszabb feladat.

Mint ahogy a rengeteg mellékküldetés megoldása is, amelyek a 2. ugyanolyan feladat után borzalmasan egyhangúak és fantáziátlanok (ments ki a túszokat, védd az ellátmányt, stb)

Nem vénnek való város…

Van egy 5 részre tagolt területünk, ami Dark Zone nevet viseli. Már a nevéből adódóan elég baljós a helyszín: itt vannak a legjobb felszerelések, de itt les ránk a legtöbb veszély is.

Erre a területre bemerészkedve jóval erősebb ellenfelek mászkálnak az utcán, valamint ez az egyetlen hely, ahol más játékosokkal össze lehet futni. Itt viszont csak a csapattársaid a barátaid: itt mindenki szabadon megölhet akárkit, ezzel akár a nehezen összeszedett cuccainkat is elrabolhatja. Amennyiben itt felszedünk valamit, akkor a 8 kimenekítési pontból az egyiket 1:30 percig tartva (a vérünkre pályázó milliónyi ellenségtől) megjelenik egy helikopter, mely kimenekíti a fertőzött tárgyakat. Persze végig lehet számítani ellenséges játékos csoportok támadására… Ez után már felvehetőek a cuccok a bázisunkban.

The Division és New York

Na de eljutottunk a mindenkit legjobban foglalkoztató kérdéshez: hogy néz ki a játék?!

Egyértelmű, hogy a játék kifejezetten kellemes külsővel rendelkezik. A kihalt utcák, a részletes belső terek, a milliónyi autó az utcákon mind-mind olyan élethűséggel gazdagítja a várost, hogy ilyen elképesztő részletességet még talán soha nem láttunk. Persze vannak textúratöltési hibák… meg néha leesik az FPS, de összességében nézve pazar látvány fogad minket. Nem kell hallgatni a rossz indulatú emberekre: én személy szerint eléggé elhanyagolható különbségeket láttam részletesség terén a platformok között.

A aláfestő zenék (habár nem nagyon maradt meg belőle egy sem), de játék alatt kifejezetten hozzátettek a hangulathoz, viszont a fegyverek hangjai voltak azok, amik számomra legjobban szólaltak meg.

Egyik szemem sír… a másik…

Összességében mi a véleményem a Divisionről? Tudom, hogy ha őszintén elmondom, akkor itt tömegháború lesz… Tetszett a Division, de sajnos a hozzá fűzött reményeimet egyáltalán nem váltotta be. Az első napon teljesen magába szippantott, aztán elkezdtek előjönni a hiányosságok.

Borzalmasan zavart, hogy nem lehet gugolni (ez miért maradt ki belőle??), nincs silent kill, se járművek és az ellenségek intelligenciája is rettenetesen felemás. Van, amikor taktikusan bekerítenek (pláne nehezebb szinten), de általában azzal érnek el nagyobb előnyt, hogy 3x annyi életük van.

A másik, hogy nem is értem igazán mit szeretett volna most letenni az Ubisoft. Mert ha csak egy sima co-op story játékot, akkor azt megkaptuk. Igaz: semmiben nem tud új szintet meglépni (a grafikai megoldások is inkább a designer csapatot dicséri), a játékmenet is 1000x látott már, csak úgy mint minden más. MMO játéknak meg ez borzalmasan kevés. A játékot elindítva elég hamar szembesülünk a korlátokkal és elég hamar látni fogjuk, hogy nem olyan borzalmasan nehéz a 100%-ot elérni… Egyszerűen a tartalom és fantázia hiánya nekem átjárta ezt a játékot.

Ami egyértelműen kiemeli a közepesből kategóriából a játékot az a co-op élmény. Minden másban ez a játék szerintem semmiben sem forradalmi: ha rossz indulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy láthattunk egy minden tekintetben előző generációs játékot egy mondhatni next-gen látvánnyal.

-Sonny Cavalera-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Massive

Stílus: MMORPG with a lot of subgenres mixed

Megjelenés: Március 8, 2016,