TESZT – Közel huszonhárom évvel az eredeti megjelenés után visszatért egy SCUMM-klasszikus. Ez jó, hiszen a kilencvenes évek egyik talán még ma is emlékezetes címét modern formátumban is elérhetjük. A point-and-click játékok kedvelőinek finom lehet még ma is…

Tim Schafer mostanában vagy folytatásokat csinál (Psychonauts 2 monjduk), vagy régebbi címeket vesz elő. Schafer anno Dave Grossmannal hozta létre mai tesztünk alanyát – na, ő a The Secret of Monkey Island egyik írójaként letett már arra a bizonyos asztalra. Schafer a Day of the Tentacle előzményében, a Maniac Mansionben tűnt fel először – annó a NES változat egyik tesztereként dolgozott. A csápokat most tessék elővenni.

Napjainkban is megállja a helyét

Naná, hogy nem az 1993-as grafikát vette a Double Fine egy az egyben át – az újrarajzolt látványvilágra én nem mondom, hogy gond, sőt, szerintem ezt csak így lehetett felújítani. Hoagie, Bernard és Laverne végre HD felbontásban próbál helyt állni.

Szerencsénkre az interfészt is átdolgozták, így a felhasználói felület is jobban kézre esik, mint valaha. Ebben a tekintetben abszolút jár a felfelé mutató hüvelykujj! De azokra is gondoltak a fejlesztők, akik a kilencvenes évek eredetijén nőttek fel – a DualShock 4 tapipadján válthatunk a régi és az új grafika között, ami megint egy remek ötlet, sőt!

Történt, ami történt

Öt évvel a Maniac Mansion történései után Dr. Fred Edison kreálmánya, Purple Tentacle (jobb, ha nem fordítjuk le a neveket…) megmérgezi magát és világhatalomra tör. Erre testvére, Green Tentacle segítséget kér a Bernard-Hoagie-Laverne triótól, akik időutazással megkeverik a paklit, jó pár óra szórakozást nyújtva. (Nem spoilereznék. Ha egy Alekhine’s Gun szintű játék lenne, na akkor igen.)

A humor még mindig a helyén van, ezt elszúrni egyszerűen lehetetlen lett volna (hacsak nem vágnak ki egyes részleteket), úgyhogy a három hülye továbbra is hasonló módon kerül pácba, mint 1993 nyarán. Hoagie George Washington korában – ebből csak jó sülhet ki.

A Chron-O-John fontos eleme lesz a játéknak. Ez az időgép elnevezése és… nos, ennek wc-jébe kell a tárgyakat dobálni, hogy a tárgyakat az idővonalak között küldözgetni tudjuk. Viszont lesz egy-két dolog, ami azért nem lesz olyan hirtelenjében kitalálható! Nem egy alkalommal csaptam a homlokomra a megoldás után, hogy „téééényleg EZT kellett csinálni?”.

Hangos. Nem hangos.

Legtöbbször nem szokott problémám lenni a játékok audiójával. Ez most nem így van. Nem tudom, mit műveltek a hangtechnikusok, de mi a rossebet műveltek a balansszal? Egy-két helyen nagyon halk, máshol meg a beszéd olyan – CoVboyos kifejezéssel élve – őrjítően hangos, hogy ilyet ritkán hallani. Ezt érdemes lett volna átnézni.

Nem hiszem el, hogy erre nem volt idő, hogy kijavítsa a Double Fine. A soundtrack, nos ez viszont fel lett újítva. No nem mintha Clint Bajakian, Michael Land és Peter McConnell valami satnyát komponált volna két évtizede! Még egy plusznak fel lehetne hozni a fejlesztői kommentárt – Schafer és csapata itt-ott elmond egy két kulisszatitkot a jó öreg lucasartsos időszakról.

Ajánlott vétel

A point-and-click műfaj és a SCUMM-engine párosítása a LucasArtstól egy dolgot jelentett két évtizede: minőséget. Maradandó minőséget. Ezért ajánlom bátran még ma is a Day of the Tentacle-t, hiszen a Remastered kiadás most már gond nélkül futhat mindenféle DosBoxos mókolás nélkül PC-n, plusz most már PS4-en is küldhetjük a csápolást ezerrel. A remek humor, a poénos történet és a jó soundtrack mellé a grafika retrósítása, a bónusz Maniac Mansion és a korrekt UI párosul, ezek ellen negatívumnak az itt-ott fura feladatmegoldásokat és az elszúrt hangerőbalanszot hoznám fel. Akinek anno kimaradt a LucasArts játékai, most pótolhat. Megéri.

-V-

Kiadó: Double Fine Productions

Fejlesztő: Double Fine Productions

Stílus: Point-and-click kalandjáték

Megjelenés: 2016. március 22. (PC, PlayStation 4, PlayStation Vita)