SOROZAT KRITIKA – 1963.11.22 a Kennedy gyilkosság napja. Nem kérdés, hogy az emberiség történelmének egyik legnagyobb szégyene ez a nap… Az emberiség szeret „lovagolni” ezeken az eseményeken: nem véletlen van már kismillió film, könyv stb Szeptember 11-ről sem. Az sorozat első, pilot részét néztük meg.

Ha Stephen King az, aki szeretne valami történetet egy ilyen esemény köré keríteni már alapból felkapom a fejem… Ha ezt megfilmesítik, akkor már megint megvettek kilóra. Ha sorozat készül belőle és olyan nevek kerülnek elő a project kapcsán, mint J.J. Abrahams (produkciós cége a Bad Robot a gyártó) és James Franco (mint főszereplő), akkor adja az Isten, hogy valami eszméletlen szülessen… és az igazság az, hogy elég közel is állunk hozzá.

Stephen King, ahogy megszoktuk

Stephen Kinget nem kell bemutatni, mint mindig valami olyan elborult történetet kapunk, amit elég nehéz lesz követni. A történet szerint Jake Epping (James Franco) épp a szokásos helyén reggelizik, amikor kiderül, hogy a kis csehó tulajdonosa konkrétan 2 perc alatt lett végső stádiumú rákos. Hamar ki is derül, hogy emberünk megszállottja a Kennedy gyilkosság utáni nyomozásnak, mi több: képes az időutazásra egy kapun át, melynek segítségével meg is akarja a merényletet akadályozni. A szabályok pofon egyszerűek:

• mindig 1960-ba érkezünk meg
• bármennyi időt eltölthetünk a múltban
• ha visszatérünk, akkor a jelenhez képest mindig 2 perc telik el
• egy ismételt utazással az előző utazásnál tett következmények semmissé válnak
• ha valami nagyobb eseményt akarunk megváltoztatni, akkor az idő valami hatalmas következménnyel próbál tiltakozni

Hősünk így gyakorlatilag már az első 20 percet követően máris a múltba találja magát és akkor elkezdenek pörögni az események.

Mondanom sem kell, hogy a koncepció, a történet, az időutazás ezerszer lerágott témájának feldolgozása ebben a történetben, ilyen módon több mint biztató és szerencsére nem is fogunk csalódni. Habár kicsit erőtlen, ahogy elkezdődnek az események, de ahogy a múltba kerülünk egyértelmű lesz, hogy nem nagyon fogunk csalódni.

Hangulat a köbön

Ahogy ki vannak dolgozva az 1960-as évek az hibátlan. Az a hangulat, ami átjárta azokat az időket hibátlanul köszönnek vissza a képernyőn. A gyönyörű diszletek, átgondolt szépen berendezett helyszínek, élő-lélegző kor szinte pofán vágja az embert… mint ahogy az események is.
Nem mondanám, hogy eszméletlen tempóval pörög a sorozat (habár hozzáteszem, hogy ebben a műfajban nem is biztos, hogy kell… másfelől mégiscsak Stephen King adoptáció…), de elég szépen kihasználják a koncepció nyújtotta lehetőségeket. Izgalmas látni, hogy védekezik az idő a változások ellen…

James Franco játéka, habár biztos nem nyeri meg az Emmy-t, de hozza, amit összességében elvártam tőle. Pár rész után véleményem szerint kiváló választás volt a főszerepre.

Várjuk a folytatást!

Milyen is tehát a 11.22.63? Több mint ígéretes. Olyan lehetőségek rejlenek ebben a koncepcióban, ami akár egy kiemelkedően emlékezetes sorozatot alkothat meg. Minden megvan benne, ami kell még a néha lassabb tempó mellett is. Azoknak, akik szeretik az időutazásos témát, a történelmi eseményeket, Stephen Kinget mindenképpen ajánlom. Nem hiszem, hogy csalódni fogtok.

-SonnyCavalera-