TESZT – Amikor a második rész tesztjében írtam, hogy a harmadik résznek nagyon sürgősen valamit alkotnia kell, komolyan gondoltam. A Michonne a történet kétharmadában elég satnya, nem éppen a Telltale minőségéhez klappoló kaland volt. Ez többnyire a fináléra mégis durván megindult.

Szóval én ott hagytam abba a második részt, hogy Angry Joe Randallt életben hagytam, mert egyrészt szeretek kockázatot vállalni (főleg a határidő névre hallgató nagyon izgalmas időszakokban), másrészt érdekelt, hogy miként változhat meg a történet.

A nagyvilágnak hátra arc, ha harc, hát legyen harc

Az epizód egyik fontosabb szegmense az lesz, amikor Sam elbúcsúzik édesapjától. Mivel rövid időn belül már a második rokonát vesztette el, érthető, hogy instabil állapotban van (mégsem annyira, mint Michonne), úgyhogy vele kapcsolatban egy-két döntést meg kell hozni. Szerencsére nem hagyja el teljesen magát, mivel eldugott egy sporttáskában egy rakat lőfegyvert, hiszen a háborúra fel kell készülni.

Na ja, de ki fog ki ellen menni, s főleg miért? A lassú kezdet itt is viszonylag jelen van, de kb. attól a ponttól, hogy elkezdünk mindenkinek osztani egy pisztolyt (na jó, azért a két Fairbanks gyerkőcnek nem, bár az egyiknek meg lehet tanítani), lassan kezd magához térni a What We Deserve. Ez rá is fér az epizódra, ami amúgy egy kicsit érdekes módon egy visszaemlékezéssel kezd, ami nekem egy kicsit kilógott a sztorivonalból…

A Norma abnorma, munkaversenyek és pofa be, koma

Norma hatalmas szerepet kap a fináléban. Miután mindenki felfegyverkezik, eljutunk az időpontra, hogy Angry Joe Randallal kapcsolatban visszaadjuk-e őt a csapatának (már ha élve hagyjuk), illetve viszontláthatjuk a régebbi hajón látott bajtársainkat. Nem kell sok idő ahhoz, hogy pisztolylövések durranjanak el, mivel bár eleinte Norma próbálja elhitetni, hogy bizony fegyvertelenül jön el, nem érdemes erre játszani. Bejön megint ez a filmszerűnek nem, de inkább retardált grafikai effektnek inkább ható keret, aztán pakk, pakk, pakk, néhányan elhullanak itt-ott. Persze a zajra a walkerek is ráeszmélnek és vesznek egy finom kanyart a Fairbanks erődítmény felé.

Norma a szuffokáció elvét és hatását próbálja rajtunk kipróbálni, de végül természetesen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő várná – itt az epizód már elég szépen lábra áll, sőt, még tovább is mer menni két-három bátor lépéssel a helyes irányba. (Jajj, de eltérő szituáció fog felállni itt kérem, a csehovi pisztoly úgy eldörren, hogy egy percnyi töltési idő volt utána, ami lehet, hogy csak az én készülékemben levő problémát akarta csak takarni, ki tudja?)

Lélekháború

Amint a házban vagyunk, lassan totál szétesik minden Michonne előtt. Egyszer volt, hol nem volt, egy ici-pici házikó, ici-pici házikóban ici-pici lángoló. Elkezd égni minden, a What We Deserve pedig főleg. A lélekháború magunk ellen a lépcsősor tetején veszi kezdetét és könyörtelenül tapos, amíg szét nem esik minden körülöttünk. Az utolsó döntés.

Az az utolsó döntés. Nem vagytok igaziak, takarodjatok már, a fenébe, mindjárt rám borul ez a ház. De nem. Csak azért sem. El kell mennem. Mondom el kell. Valahogy ez a rész volt az, amit eddig hiányoltam a Michonne-ból: az élettelen, hatástalan részek végre elfelejtődtek és a nyakamon végigfut az az izgalom, amit talán a Life is Strange esetében éltem meg ilyen epizodikus játékban.

…?

Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a táj – 61 perccel a játék elindítása után hirtelen a döntéseket vágja a monitorra. Szomorkásan konstatálom, hogy a bosszú nem ment végig, nem látjuk Rickéket játék formában, nem, Michonne csak elmegy tova a semmibe, ami befejezetlen érzést ad az egésznek. A Telltale a legvégén nyúl a tutiba, de ez a harmadik évadra nem lesz elég. Nem kellene itt-ott grafikai animációs hibáknak lennie, sőt, egyszer a „Shit!” szónál pár másodpercre nekem megállt az egész, ami nem jött ki valami jól. A Telltale elemei el fognak kopni: evolúció, revolúció, vagy a csúfos kudarc vár rájuk – a harmadik évadra én komoly megújulást várok, mert a Michonne, az csak egy üres lufi lett.

Két értékelést adok ennek az egésznek – ami kiemelve a legvégén van, az a teljes játékra vonatkozik, ami pedig az epizódra van, azt leírom itt: erre dobok egy hetest, mert voltak jó részei, de nem lettek kiemelkedőek, a teljes miniszéria meg egy hatos, max két ezer forintért ajánlom megvenni. Na bye.

-V-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2016. április 26. (PS4, PS3)