TESZT – A Housemarque fejlesztőcsapat sokoldalúságát mutatja, hogy sok műfajt képviselve van jelen a piacon, így olyan játékokkal járult már hozzá az ipar sokszínűségéhez, mint a Resogun, a Super Stardust és a Golf játék. Szintén nekik köszönhettük a Dead Nation-t, de sajnos soha nem volt lehetőségem ezutóbbi címet kipróbálni. A 2016-os év újabb újdonságot hozott a csapattól, méghozzá az Alienation-t, amit az E3-on jelentettek be a srácok PlayStation 4-re. Sajnos a bejelentés valahogy akkor elkerülte a figyelmemet, a rengeteg indie információ kaotikus rohama közepette. A kezdeti félelmek ellenére a játék előre haladtával a cinizmusom egyfajta egészséges optimizmussá transzformálódott, ami sok érdekességet és pozitívumot fedezett fel az Alienation-ben. Nézzük meg, hogy is történt ez…

Az alapkoncepció úgy néz ki, hogy az emberiség vesztésre áll a Xenos fajjal vívott háborújában, de utolsó reménysugárként az emberi tudósok kifejlesztettek egy exo-ruhát, amivel már nagyobb eséllyel veszik fel a harcot az ideenek ellen. Három class-t irányíthatunk a játék során, a Tank-ot, a Bio-Specialist-et és a Saboteur-t. Ezekkel a class-okkal kell megállítanunk a föld elleni inváziót, visszaszereznünk az elveszett és értékes területeket, és hidegre tennünk annyi Xenost, amennyire csak lehetőségünk van, mielőtt elhagyjuk a helyszínt. És persze gyűjtögetnünk is kell, méghozzá fegyvereket, hogy ezeket a földi kalandozásainkhoz felhasználjuk.

Exo-rucik, magozók

Amíg a szokványos hadsereg, és annak M16-ossal felszerelt katonái pillanatok alatt lemészárlásra kerülnek a Xenos-ok által, addig a mi katonáink, akik az Exo-suit-ot viselik hatásosan képesek visszavágni a megszállóknak. Rendelkezésünkre állnak minigun-ok, rifle-fegyverek, gránátok és még egy boomerang is, ami szeletelni tudja ellenségeinket. Még jobb, hogy ezeket az eszközöket még fejleszteni is tudjuk, és különböző fajtáikat gyűjthetjük össze. Színekben eltérő fegyvereket találhatunk a pályákon a fehértől a narancssárgáig, ritka fegyvereket is összeszedhetünk, és persze mindent fejleszthetünk. Az pedig csak hab a tortán, hogy újabb energia-magokkal láthatjuk el fegyvereinket, hogy több lőszerünk legyen a tárban, gyorsabban tudjunk tüzelni stb.

A lootolási system olyan mint egy izometrikus lövöldéjé, és sajnos a fegyverek kidolgozottsága is megragadt ezen a szinten. Egy kis plusz design ráfért volna még a játék ezen részére, ugyanis nem sok különbség van egy szimpla fegyver és egy ritka fegyver között, hacsak nem annyi, hogy az egyiknél fel van tüntetve annak ritkasága. Szerencsére a fegyverek tárháza elég nagy ahhoz, hogy a hasonlóságok ne kergessék a játékost az őrületbe, ehhez pedig hozzájárul a fejlesztési rendszer is, ami épp elegendő fűszert ad hozzá a játékmenethez, hogy az ne legyen unalmas egy idő után.

A fegyvereken és speciális eszközökön kívül a ruházatunk is többfunkciós, és vannak passzív és aktív tulajdonságai. Az aktívak közül egy remek példa a Tesla gun, amivel megszabdalhatjuk ellenfeleink pár pillanat leforgása alatt. A passzívak strapabíróbbá teszik a játékost. A különböző karaktereknek is eltérnek a képességeik, viszont elég nagy negatívum, hogy nem szükséges mixelt csapatot összehoznunk az egyes küldetésekre, ugyanis 4 Tank is képes ugyanolyan hatékonysággal lecsapni az ellenekre, mint egy vegyített összeállítás.

Válaszd nyugodtan azt a class-t, amelyik csak a legszimpatikusabb számodra, a tűzerőből soha nem lesz hiány. (szerencsére)

Csapat előre!

Ha már tűzerő, arra mindig ügyelnünk kell, hogy mindig legyünk felkészülve az összes bekövetkezhető eseményre, különben az idegenek levadásznak minket, mint jobb helyeken a vadakat. Ha nem vagyunk elég körültekintőek, akkor bizony csapatunkat szétmorzsolják a Xenos erők. Egyedül játszani a Veteran nehézségi szinten pedig egyenesen egy rémálommal ér fel, de ha becsábítunk még három játékost, akkor azért már sokkalta egyszerűbb a dolog. Talán túl egyszerű is, ha már itt tartunk, ugyanis az MI eléggé agresszív, ezáltal többre tartja a nagyobb rohamokat, mint a taktikus mozgást és becserkészést.

Hogy a Boss-okról is ejtsek néhány szót, szerencsére ezekből is kapunk néhányat, és hála a magasságosnak, ezek nem úgy néznek ki mint a nagyra nőtt alapellenfelek. A Boss-ok hagyják maguk után a legjobb loot-okat, legtöbbször ritka fegyvereket, eszközöket. Plusz nehezítés, hogy a Boss-okat általában nehézfegyverzetű ellenfelek veszik körül, így nem csak a nagyfőnökkel kell leszámolnunk a tovább haladáshoz.

A fő történeti szál mellett a játékban mellékküldetéseket és választható feladatokat is találunk, sőt még arra is lehetőségünk van, hogy a már inaktív respawn pontokat elpusztítsuk némi XP fejében. Annyit kell észben tartani, hogy ha lepusztítunk egy ilyen pontot, akkor azt a későbbiekben már nincs lehetőségünk használni, szóval nagyobb távolságot kell megtennünk ahhoz, hogy elérjünk oda, ahol éppen tartottunk amennyiben megölnek minket. Mindezek mellett egy másik campaign módozatot is kapunk a játékba, aminek az a lényege, hogy amikor megölnek minket, akkor az egész történetet elölről kell kezdenünk.

Egyszerűnek tűnik a játék felépítése, viszont mégis a mélyretekintő szemek észre vehetik, hogy igazság szerint igenis egy összetett produktummal van dolgunk. Egy utolsó megjegyzés még a játékmenet témában: nincs friendly fire, szóval nyugodt lélekkel robbanthatunk fel mindent körülöttünk, nem kell az miatt aggódnunk, hogy társunk is áldozatául esik ámokfutásunknak.

A tűz és a halál szaga

Nagyon klassz grafikával kerül a kezünk közé az Alienation. A környezet zseniális, az ellenfelek remekül kidolgozottak, és az effektek bámulatosak. A játékba került hanganyag szintén jól működik. A kép akkor is stabilan áll, amikor a leghevesebb tűzharcok mennek, így nem zavarodunk össze játék közben. Az éles képpel az Alienation megmutatja, hogy miként is kellene kinéznie egy PS4-es indie játéknak. Jó lenne, ha a jövőben több ilyen produktum is napvilágot látna, és nem erőltetnék annyira a retro-pixel mániás fejlesztők programjait a torkunkba.

Mayday, mayday!

Természetesen azért ezt a játékot sem kerülik el teljes mértékig a problémák. A fegyvermodellek túlságosan is hasonlóak egymáshoz, a co-op sem mutat sokkalta többet, mint az alapjáték (maximum annyit, hogy könnyebb), és, hogy a program az idegeinkre menjen ezen játékmódban, nem barangolhatunk el a vezetőtől, különben a játék automatikusan vissza teleportál minket hozzá. A nehézségi szintek kicsit nívón alulira sikeredtek. Amíg a grafika szép, addig sajnos nagyot csalódtam az armor testreszabhatóságában (főként mert a zöld egy idő után az idegeinkre megy). Egy kicsit több időt kellett volna a design-al tölteni.

A jó alien, a halott alien!

Az Alienation minden pozitívumával együtt sem képes megrengetni a világot, még a Helldrivers-es hasonlóságaival együtt sem. Talán az egyik legszórakoztatóbb indie játék, amit az eddigiekben játszottam, remek grafikával, könnyű online co-op-al (az offline co-op később érkezik egy patch-ben). Ha meguntad a kardokat és a mágiát – vagy a pixelmániás indie játékokat – akkor egy kötelező darab. Nem túl drága, viszont sok szórakoztató órát tartogat a játékosok számára.

-Dante-

Kiadó: Sony Computer Entertainment

Fejlesztő: Housemarque

Stílus: Twin-Stick Shooter

Megjelenés: 2016. április 26.