FILMKRITIKA – „Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod!” Presser Gábor híres dalszövege telitalálat lenne az Amerika Kapitány: Polgárháború című szuperhősös akciófilmhez, ahol egykori barátok és szövetségesek püfölik egymás, méghozzá nem kis energiával és dühvel. A Russo testvérek által rendezett film hihetetlen látványa mellett az a legnagyobb bravúrja, ahogy az indulatok, és érzelmek egymásnak feszülnek igaz, vagy igaznak hitt ügyek miatt.

 

Anthony Russo és Joe Russo elképesztően magabiztosan hibátlan ritmusérzékkel, mozgat egy tucatnyi Marvel szuperhőst a filmvásznon – köztük ismert és kevésbé ismert karaktereket egyaránt. Vannak itt régiek, újak és egy nagy-nagy visszatérő kedvenc Pók is. Pedig ez a legújabb Marvel–film a megszokottnál…

Sötétebb

A film hangulata egyértelműen komorabb, mint ahogy az általában a Marvel képregények alapján készült alkotásokra jellemző. Azonban ez a hangulatbeli változás a feszes, jól megírt forgatókönyvnek és az elsőrangú színészeknek (köztük különös tekintettel Chris Evans-nak és Robert Downey Jr.-nek) köszönhetően is megtalálja a helyét a filmben. Persze, tudjuk jól, hogy Amerika Kapitány és Iron Man történetének ezzel a filmmel kornántsincs vége, hiszen már készülnek a folytatások a Marvel-univerzumon belül.

Konkrétan egyébként ez a negyedik film a szériában és a Disney abban reménykedik, hogy egymillárd dollárt kaszálnak majd világszinten vele.  Hogy ez összejön-e, vagy sem, persze még nem tudni, de az jó előjel, hogy az előző rész, a 2014-es Captain America: The Winter Soldier 714 milliót hozott a konyhára és a kritikusok által alaposan lehúzott Batman Superman ellen sem maradt el túlzottan a szint egymilliárdos céltól.

Államosítás

A film története egy kicsit arra a mostanában divatos elemre épül, hogy a szuperhősök világmegmentő tevékenysége néha áldozatokkal jár, ami egész konkrétan emberi életekben mérhető. (Lásd még: Batman Superman ellen indítása.) Miután egy rendkívül húzós akció során ártatlan civilek esnek áldozatul a nigériai Lagoszban, a világ kormányai megelégelik, hogy Amerika Kapitány és csapata csakúgy állami irányítás és beleszólás nélkül harcolnak ellenségeikkel. Az amerikai kormány is arra törekszik, hogy a Bosszúállók írjanak alá egy olyan egyezményt, amely gyakorlatilag teljességgel az ő irányításuk alá helyezi őket.

Konkrétan ez az a pont, amelyen a csapat két részre szakad, ugyanis Tony Stark meg van róla győződve, hogy az irányítás remek ötlet, mert az erőiket kordában kell tartani. Amerika Kapitány azonban másképp gondolja, attól félvén, hogy mi történik, ha kormány túlságosan belekontárkodik munkájukba és megakadályozza őket, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, hogy az emberiséget megmentsék a gonosz erőitől.

A két csapat közti feszültség azonban mégis akkor hág tetőfokára, amikor a Kapitány régi barátja Bucky Barnes (Sebastian Stan), vagyis a Tél Katonája erős gyanúba keveredik egy merénylettel kapcsolatban. Barnes azt állítja, ártatlan, pedig a bizonyíték elég egyértelműnek tűnik. Amerikai Kapitány a segítségére siet, így a Vasember és a Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és más Bosszúálló is azt gondolják, hogy Steve Rogers már a rossz oldalra került.

Rejtély

A Russo testvérek a Tél Katonájához (az előző filmhez) hasonlóan most is Stephen McFeelyy-t és Christopher Markust kérték fel a forgatókönyv megírásához. Mindkét filmre jellemző a feszes, ugyanakkor szándékosan letisztult narratíva, amelyhez egy rejtélyes ügy kapcsolódik. Itt a legfőbb rejtély az, vajon a Tél Katonája-e a tettes bombamerénylettel kapcsolatban – illetve van még egy másik, még titokzatosabb ügy is, amelynek csattanója csak a film vége felé derül ki.

A sok különös eseményhez még egy furcsa figura is kapcsolódik: egy magányos, Zemo nevű ügynök (Daniel Brühl) akiről senki sem tudja, honnan jött és mit akar igazából. Nem szuperhős, vagy szupergonosz, de jéghideg nyugalmával garantáltan az egyik legveszélyesebb, legkegyetlenebb és leghátborzongatóbb karaktere a történetnek. Hogy mit akar igazán Barnes-tól, erre sem tudjuk majd meg sokáig a választ.

Persze „letisztultnak” nevezni a sztorit talán kicsit furcsa kijelentés egy olyan filmnél, amelyik ennyi fontos Marvel karaktert sorakoztat fel. De a Bosszálló filmmel ellentétben, ahol percre pontosan meg volt adva, melyik szuperhősnek mennyi időt kell szerepelnie a filmvásznon, hogy a rajongóik ne kapjanak sírógörcsöt, a Polgárháború inkább Amerika Kapitány és a Vasember összecsapásáról szól és a többi hérosz itt pusztán segítőként szerepel.

Ez megközelítés a film előnyére válik: miközben nem kellett azon görcsölni, kit mennyi ideig látunk, addig a Sólyom (Anthony Mackie), Sólyomszem (Jeremy Renner), vagy Vízió (Paul Bettany) remek párbeszédekben, jelenetekben szerepelnek. Természetesen az egyértelmű, hogy a szerepük itt pusztán annyi, hogy támogassák a két főszereplőt két különböző oldalon.

Fan service

Ahogy ez a Marvel filmekre jellemző, a Polgárháborút azért itt is kicsit lehúzza, hogy a franchise-ból ide-oda kell pakolgatni karaktereket és időnként kissé szájbarágósan elővenni, hogy példál Thor, vagy Hulk miért hiányoznak ebből a filmből – miközben másokat időnként kissé izzadtságszagúan kell betuszkolni a történetbe, hogy a Marvel Cinematic Universe héroszaiból lehetőleg senki sem maradjon ki.

Valahol ilyen „előre gondolás” Tom Holland Pókemberként való szerepeltetése is, aki természetesen valahol már „előre harangozza” a saját különálló Spider-Man filmjét. Kicsit kevésbé erőltetett „muszáj-hős” és jobban idomul a történetbe az akrobatikus Fekete Párduc (Chadwick Bosemen), aki talán a Polgárháború harmadik legjobban kidolgozott karaktere Amerika Kapitány és Vasember után.

Összességében azért még az hangyányit erőltetett „kameó” héroszok szerepeltetése ellenére is profi a forgatókönyv, mindössze annak lehet – nem is csekély – hiányérzete, aki nem látta az előző filmeket, vagy nem ismeri alaposan a Marvel-univerzumot, hogy igazán megérthesse a karaktereket.

Mindezek tükrében is a Polgárháború igazán élvezetes szuperhősös akciófilm – egyszerre ízig-vérig pop-corn mozi, ugyanakkor nem hiányoznak a drámai fordulatok sem. Persze Amerika Kapitány és a Vasember konfliktusa valójában arra szolgált, hogy a sok szuperhős egymásnak essen az elképesztően látványos összecsapások során, azért mély filozófiai, vagy politikai gondolatokat, motívumokat ne várjon ettől a filmtől senki – ez nem a Christopher Nolan-féle Sötét Lovag trilógia.

Annak köszönhetően váltak mégis ütőssé a Marvel–filmek, ahogy a hősök karaktere, kidolgozottsága filmről-filmre finomodott, a színészek igazán összeszoktak és talán mostanra vált igazán átütő erejűvé, ahogy filmvásznon egy kőkemény háború során elárulják, vagy segítik egymást.

Amikor végül elül a por, mindannyian átérezzük, hogy ez nem volt játék: valami végérvényesen megrendült köztük és alig várjuk már, hogy megtudjuk: hogy alakul tovább hőseink sorsra és merre halad tovább a sorozat.

-BadSector-