TESZT – A Shadow of The Beast (a remake), egy szokatlan kombinációja a sci-fi és a fantasy műfajnak. Egy játék ami meglepő módon emlékeztet a Devil May Cry-ra, mégis hatalmas skill-t igényel. Egy egyszerű, mégis elegáns produkció, ami egyszerre igyekszik kielégíteni a régi rajongókat, és a modern játékosokat. És vajon működik is? Alant megtalálod a választ!

 

A játék felépítéséhez hasonlóan a történet is egyszerű: Aarbron-t alakíthatod, egy szörnyet, akit gyerekkorában elrabolt Lord Maletoth, hogy gyilkológépként szolgáljon számára. Viszont az irányításay Aarbron fölött megszakadt, mikor az emberek ellen küldte őket, és főhősünknek felderengett a múltja. Az emlékképek hatására Aarbron mestere ellen fordult. Ettől a ponttól mindenki ellenünk van, démonok, emberek és istenek. Az egyetlen, mindennél fontosabb küldetésünk, hogy lemészároljuk Lord Maletoth-t, és visszaszerezzük eredeti emberi formánkat.

A játék története bla-bla-bla…

Attól függetlenül, hogy a játék története igencsak egyszerűnek tűnik, a fejlesztők azért igyekeztek többféle végigjátszást biztosítani a programnak. Kezdetekkor, mikor a karakter beszél hozzád, a szöveg feliratozva van ugyan, de egyáltalán nem mérvadó. Ezzel szemben a későbbiekben már sokat nyom a latba, főleg újrajátszáskor, mert ekkor értjük meg igazán, hogy pontosan miről is van szó.

A különböző pályák többször is újrajátszhatóak, több nehézségi szinten. Ha elindítasz egy normál nehézségű játékot, akkor csak úgy tudsz nehezebbre átállni, hogy ha befejezted az előzőt. A narratíva jórésze a megnyitható szörny/karakter kártyák elolvasásával jut el a játékosokhoz. Végezetül pedig a történet igazából csak egy szimpla hátteret szolgáltat a gyors ütemű és őrült akcióhoz.

… és az őrületes akció

Amikor a régi Amiga verzióját próbáltam a Shadow of The Beast-nek, azt gondoltam, hogy az új felvonás egy kaotikus platformer képében jelenik majd meg, némi alap kézitusával felvértezve. Nem tűnt túl szórakoztatónak, és végképp zavart a program látványvilága, ami újabb aggodalmakra adott okot. De szerencsére tévedtem, mivel a 2016-os újradolgozása a programnak egy tiszta képi világgal megáldott, gyorstempójú akciójáték, néhány kisebb puzzle elemmel.

Eleinte kevés képességünk van, azonban a folyamatos fejlődés során a határok eltűnnek előlünk. A harc könnyen tanulható és egyszerűsített. Ahhoz képest, hogy mennyire gyors ritmussal is érkeztek a harcok a játékba, időnként a csatározás túlságosan is egyszerűnek, együgyűnek tűnik. Az egyszerűbb ellenfelek egyetlen gombnyomástól elhullanak, és minden támadás egyszerűen kivédhető, vagy elhárítható (eleinte…). Az egyetlen nehézséget talán az ellenséges erők létszáma okozza. Megjegyzendő, hogy ha sikeresen betalál az ellenfelünk, az díjazásra kerül, és blokkolhatja támadásunkat, teleportálhat, vagy egyéb kategóriás, bosszantó trükköket vethet be ellenünk.

A boss-ok már teljesen más képet mutatnak, mivel hála a magasságos istennek, ezeknek már életerőt jelző csíkjuk is van, és különböző mechanikákat kaptak, amitől a velük folytatott küzdelem sokkal érdekesebbé válik. Ezen mechanikák közül van ami remekül működik (a Dydra Queen nagyon poén), ám van néhány ami egyáltalán nem (az első boss elég unalmas volt). A legtöbb mégis kreatív és látványos…

Beksiński büszke lehet

Amíg a grafika egyáltalán nem próbál versenyre kelni az Uncharted 4-el, addig a Shadow of The Beast egy remek, egyedi képi világgal érkezett. Minden épület, minden szörny és effektus hozzájárul a játék harmonikus hangulatához, amit ügyesen kevertek fel fantasy és sci-fi elemekkel. A sci-fi-be illő lebegő hajók jelenlétét ügyesen fűszerezi a mágiánk, és az óriások. Lebegő lelkek vannak mindenütt, és egy kastély, amit fortyogó láva vesz körül. Mindent összevetve a műfajok keveredéséből egy látványos, szép összkép tárul elénk (még akkor is, ha mindösszesen 900p/60FPS), így kiérdemelte, hogy a 2016-os év legegyedibben kinéző programjaként emlegessük a Shadow of The Beast-et.

Az egyedi stílust és a pozitívumokat egy pillanatra félretéve meg kell említeni, hogy a grafika egyes elemei átlagon alulira sikeredtek. A háttér néha mosottas, néhány effekt egészen rondára sikeredett, mint például a fröcskölő vér. Random váltakozik a sötét vörös és a világos vörös között méghozzá ismeretlen okból, bár ezt csak az első szinten vettem észre. A hangulat kísérteties, elhagyatott, és időnként pokolian ijesztő. Az ellenfelek design-ja mutatós, de nem azoknak a gamereknek akik még fiatalok és könnyedén megijednek.

Méltó remake!

A Shadow of The Beast egy remek PS4 exkluzív játék, méghozzá kiváló áron. Még ha egy-két probléma fel is üti a fejét a harcok közben, ez nem lesz elfogadhatatlan gond a játékmenetben, mert ha a sokat emlegetett pozitívumok nem is, az újrajátszhatóság mindenképpen vígaszt nyújt. Minden játékosnak ajánlom, akik nem ijednek meg némi vértől a képernyőn.

– Dante –

---

Kiadó: Sony Computer Entertainment

Fejlesztő: Heavy Spectrum Entertainment Labs

Stílus: Platformer, Akció-kaland

Megjelenés: 2016. május 17.