MOZI – A héten ismét visszatér Tarzan, Alexander Skarsgård címszereplésével a Tarzan legendája című filmben. Ennek apropójából készítettük ezt a kis összeállítást, visszatekintve az eredeti regényekre és régi Tarzan filmekre, illetve érdekeségekkel az új Tarzan-filmről.

Edgar Rice Burroughs 1912-ben írta meg az első Tarzan-regényét, Tarzan, a majomember címmel, mellyel ismertséget és elismerést szerzett. A történetet barátnője ihlette, akinek főnöke, Tom Barnett a hivatalban sokat mesélt az afrikai, ezen belül is a szenegáli vadászkirándulásáról, Afrika szépségéről, csodás világáról, a vad tájakról és a dzsungelről. Barátnője lelkesen mesélte a történeteket, így ezek Burroughs fantáziájában tovább éltek, képzeletben számtalan alkalommal járt Afrikában, a gondolatait pedig leírta.

Az írásait tartalmazó füzetet Burroughs odaadta barátnőjének, aki a hivatalban is olvasva a füzetet, egyszer véletlenül főnöke asztalán felejtette, a főnöke pedig megtalálta és elolvasta. Ő javasolta, hogy Burroughs adja ki a művet.

Az első Tarzan-írás 1912 októberében jelent meg először az All-Story magazinban, melyért 700 dollárt kapott. Könyv alakban 1912 karácsonyán került kiadásra.

Régi Tarzan filmek

A Tarzan filmeket három nagyobb korszakra oszthatjuk fel. A legelső 1918-tól kezdődően a némafilm időszaka volt, a második időszak 1932-től már a hangosfilm és főleg a Johnny Weismüller féle filmek sikere, míg a harmadik nagyjából az ötvenes évek közepétől kezdődően a színes filmek sora.

A filmek sikere és ismertsége tekintetében nézzük, egyértelmű, hogy a Johnny Weismuller filmek vannak a csúcson. Igaz, a történetek meglehetősen eltérnek az eredeti regényektől, az Weismuller által megjelenített Tarzan maradt meg leginkább az emberek emlékezetében.

Érdekes módon, amennyire fejlődött a technika, annyira csökkent az érdeklődés a Tarzan-filmek és színészek iránt, illetve a technikai fejlődés mintha magával hozta volna az akciódús cselekmények csökkenését, a látványos állatok, és bennszülöttek elleni küzdelmeknek már nyoma sincs a későbbi filmekben.

A legelső Tarzan-színész

Elmo Lincoln (1889-1952) volt az első színész, aki eljátszotta a majomember szerepét 1918-ban, a Tarzan a majomember-ben. Két Tarzan film után 1921-ben, A Tarzan kalandjai c. sorozatban játszotta a szerepet. Később feltűnik az 1942-es Tarzan New Yorkban c. filmben, majd egy 1949-es Tarzan filmben egy kisebb kameo szerepben, mint halász.

Az első alkotást a louisianai Morgan City környezetében, a dzsungelhez hasonló mocsaras környezetben forgatták. Ez a film még hasonlít az eredeti történetekre. Zendülők lázadása után Lord és Lady Greystoke-t kirakják az afrikai parton, majd haláluk után Kala, a nősténymajom felneveli a fiút. Később expedíció indul a dzsungelbe egy tudósprofesszor által, és az ő lányát, Jane-t elrabolják a bennszülöttek.

A második filmben amikor készülnek visszatérni a civilizációba, megtámadják őket bennszülöttek, és azt hiszik, hogy Tarzant megölték, de ő életben marad és eljut Amerikába.

A leghíresebb Tarzan-színész

Johnny Weissmuller ötszörös olimpiai bajnokúszó, aki hatvanhét világrekordot állított fel. 1931-ben a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió rengeteg dzsungelhelyszín felvétellel rendelkezett, amelyek a Trader Horn c. filmből maradtak. William S. Van Dyke több száz sportolót tesztelt, mire végre megtalálta Herman Brixet. Mielőtt azonban aláírta volna a szerződést, Brix-nek egy forgatás során eltörött a válla.

Időközben az egyik forgatókönyvíró, Cyril Hume ajánlott egy másik sportolót, Weissmullert.

Jane szerepére az akkor húsz éves Maureen’O Sullivan színésznőt kiválasztották. Egy igazi afrikai csimpánzt Cheetah-t találtak melléjük állati barátként. A filmet az észak hollywoodi Toluca Lake helyszínen – ahol trópusi növényeket és gyümölcsfákat ültettek el – és más helyszínen forgatták, pl. a vízilovas jelenetet a Sherwood tavon, míg a dzsungeljeleneteket a Sherwood erdőben.

Burroughsnak nem tetszett a vademberszerű Tarzan a művelt angol úriember helyett, de mégis méltatta Weissmuller egyéniségét. A Tarzan a majomember c. film 1932 márciusában jelent meg, és nagy siker lett világszerte.

Az umgawa szó Cyril Hume találmánya volt. A filmben indiai elefántokat láttak el nagy mesterséges fülekkel, és a nagy majmok bundájába színészek bújtak. Viszont az igazi majom: Cheetah és Maureen’O Sullivan nem jöttek ki jól egymással, lévén a színésznő nem kedvelte a csimpánzt és a csimpánz is gyakran megkarmolta vagy megharapta.

Az MGM állítása szerint a híres Tarzan üvöltést mérnökök alkották belekeverve egy hiénaüvöltést hátrafele játszva, teve bégetésével keverve, viszont Weismuller későbbi elmondása szerint három énekes hangfelvételét keverték egybe.

A második filmben Tarzan és asszonya (1934) Harry Holt visszatér a dzsungelbe, hogy megtalálja az elefánttemetőt. Egyes leírások szerint a filmet Nagy Tujunga, China Flats, Sherwood tó/Sherwood Forest helyszíneken forgatták. Két idomított oroszlán is használtak és egy orrszarvút hoztak Németországból. Ez a film is sikeres volt, viszont a náci Németországban betiltották.

1941-től már évente forgattak egy-egy Tarzan filmet. A Tarzan New Yorkban c. moziban fiúkat elrabolják és a nagyvárosba viszik, ahol egy cirkuszban kell irányítania az elefántokat. Tarzan és Jane utána utazik és a majomember valamint Cheetah jelenléte a világvárosban rengeteg helyzetkomikumot eredményez.

Ettől a filmtől kezdve Maureen’O Sullivan nem szerepel több Tarzan filmben és helyét Brenda Joyce veszi át. 1943-ban két Tarzan filmet is forgattak.

A legutolsó Weissmuller féle Tarzan filmben a Tarzan és a sellők volt, amelyben Tarzan fia, „Kölyök” már nem szerepel és a történet a tengerparton és egy szigeten játszódik.

A legelső filmekhez képest az 1940-es években Weissmuller egyre kevésbé mozgékony, a filmekben a látványos, vadállatokkal küzdő jelenetek lassan kikoptak, és a filmek is egyszerű tv filmek színvonalához közelítettek. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a MGM után az utolsó hat filmet már az RKO-nál játszotta.

Ezek után az ötvenes évektől többször eljátszotta Jungle Jim szerepét. Weissmuller 1976-ig vállalt még szerepeket, miközben ötször nősült. Élete végére szállodaportás és dokkmunkás is lett. Végül szegényen, soványan és egyedül hunyt el 1984-ben tüdővizenyőben.

Az egyetlen korhatáros Tarzan-film

Minden idők legnagyobb botrányt kavart Tarzan filmje egyfajta B kategóriás „erotikus kalandfilm” volt, amelyben a rendező, John Derek szokásához szerint leginkább neje, Bo Derek meztelen bájaira koncentrált. Jane (Bo Derek) a filmben többször is, hosszan fedetlen keblekkel szerepel, az egyik jelenetben pedig a lekötözött, félmeztelen eksztatikus és tehetetlen Jane-t bennszülött lányok kenik be valamilyen fehér kenőccsel, különös figyelmet szentelve fedetlen melleinek. Egy másik jelenetben pedig a Tarzan és Chita, a „mókás majom” „hancúroznak” egy kicsit Jane-el.

Magát Tarzant az akkor még relatíve ismeretlen Miles O’Keeffe alakította (nem túl meggyőző színészi tehetséggel) akinek ez volt az első kitörési pontja Hollywoodban.

A kritikák a földbe döngölték a valóban nem túl épületes filmet, emiatt sem készült soha többé újabb Tarzan film ezzel a stábbal.

Christoph Waltz az új Tarzan-filmről

Christoph Waltz-nak, a Tarzan legendája főgonoszának (legutóbb a James Bond filmben láthattuk Bloefeldként, egy kicsit kezd rákopni ez a szereptípus…) állítólag „gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy fontos szerepet kapott a Tarzan legendája című filmben”. Szerinte a Jane-t játszó színésznő, a bombázó Margot Robbie „a világ egyik legkedvesebb teremtménye”, illetve nagy gyerekkori nagy kedvence és példaképe a Temesváron született Johnny Weismuller.

„Tarzan betöltötte a kicsi világomat, és egyenlő volt Jonny Weismullerrel. A Tarzan nekem mostanáig fekete-fehér és harmincas évekbeli volt. Kiskoromban lélegzetelállítónak láttam, kamasz koromban meg nagyon viccesnek. De mindig olyan akartam lenni, mint ő. Hát, nem lettem olyan, de tessék: most mégis összemérhetem vele az erőmet – még akkor is, ha ez a Tarzan-film természetesen egészen más, mint a régiek.”

Margot Robbie veszélyes bombázó

A Tarzan legendája kedvéért elképesztően kigyúrt Alexander Skarsgård sok veszélyes jelenetet vállalt a film készítése során: ugrott, futott, lendült és verekedett. De csak egyetlen egyszer sérült meg: amikor ágyjelenetet forgatott Jane-jével, Margot Robbie-val. „Amikor a szexjelenetet beállítottuk, azt mondtam Margot-nak, üsse meg Alexet” – meséli a Harry Potter-filmekről ismert David Yates rendező.

„Nem akartam, hogy kímélje: a mi Jane-ünk nem megmenteni való nebáncsvirág, hanem méltó társ. Erős, okos, elszánt. Ha eltévednék a dzsungelben, azt szeretném, hogy ő legyen velem: úgy biztos túlélnénk. Így viszont a szeretkezésük sem szelíd játék – néhány horzsolást igazán megért!” Ami azt is jelentette, hogy Skarsgårdnak szex közben akkora pofont lekevert, hogy a férfiszínész megsérült.

Tarzan, az izomember

A majdnem két méteres Alexander Skarsgård a Tarzan legendája kedvéért meghökkentően kigyúrta magát, mondjuk kénytelen is volt rá, hiszen a film nagy részében egy szál ágyékkötőben játszik és elég bénán festene egy cingár Tarzan. A színész tényleg megküzdött az izmaiért. A forgatás kezdete előtt négy hónapon át heti hét nap hajnali 4:30-kor kelt, és szinte az egész napot edzéssel töltötte. „Nem találkoztam sem a családtagjaimmal, sem a barátaimmal” – számolt be a szigorú edzésprogramról a színész, aki súlyemeléssel és kizárólag csirkét tartalmazó étrenddel érte el a szemkápráztató eredményt.

„Közben lehet, hogy nem ezt mondtam volna, de utólag már úgy látom: bármilyen kemény volt, megérte. Nemcsak azért érte meg, mert valószínűleg nem volt még ilyen kigyúrt Tarzan a filmtörténetben (kivéve azért Miles O’Keeffe-et), hanem azért is, mert elriasztotta a versenytársakat.” David Yates rendező korábban azt tervezte, hogy a sokszoros olimpiai- és világbajnok úszó, Michael Phelps kapja Tarzan szerepét.

-BadSector-