TESZT – A PlayDead által készített Limbo az egyik legjobb játék, amit valaha volt szerencsém játszani (mondom ezt több, mint 600 végigvitt játék után). Egy fantasztikus alkotás volt, ami megmutatta nekem – és még számos más játékosnak is – hogy mennyire nagyszerű tud lenni egy független fejlesztők által készített, kisebb játék is. A Limbo teljesen magával ragadott az egy pillanat alatt beszippantó atmoszférájával, az intelligens és rétegelt vizuális történetmesélésével (ami egy kis szimbolizmust is tartalmazott), mindemellett pedig kiváló logikai és platform szekciók voltak benne – a katartikus és megható végződésről már nem is beszélve.

6 évvel a kultikus cím megjelenése után végre megérkezett a PlayDead új játéka. Az Inside azokra az alapokra épít, amik a Limbo-t oly naggyá tették, így értelemszerűen számos hasonlóság van a két játék között, de közben valahogy mégis teljesen különbözőek egymástól.

Eredeti sztori

Amíg a Limbo egy sokkal személyesebb élményt nyújtott, az Inside története inkább a jövő lehetséges társadalmáról illetve a tudatunk megőrzéséről és fontosságáról szól, emellett pedig egy erős kritikát fogalmazol meg a jelen korunk agymosott embereire vonatkozóan, méghozzá egy igencsak érdekes módon – legalábbis az én értelmezésem szerint.

Ha láttad A Mátrixot, a Dark City-t, az Equilibrium-ot, vagy a Nyisd ki a szemed című filmet, valószínűleg jobban érted, hogy miről beszélek. Egyébként ez az egyik nagyszerű aspektusa a játéknak a számos egyéb közül; rengeteg féle és fajta értelmezési lehetőségnek ad teret az Inside története.

Művészi dizájn

A másik fő különbség a két játék között a vizuális stílus. Bár mindkét alkotás egy nagyon letisztult művészi dizájnt tudhat magáénak, az Inside-ban sokkal több apró részlet lelhető fel, és a világa is jóval színesebb a Limbo fekete-fehérben domináló tájképéhez képest.

Ami viszont a legfontosabb különbség, az az Inside 2 és fél dimenziós mivolta. Ez a dolog egyedül sokkal élettel telibbé varázsolja a játék világát. Sokkal több dolog történik a háttérben, amik általában kihatással vannak a játékmenetre is valamilyen érdekes módon.

Kicsit túl könnyű

Ha már említettem a játékmenetet, erről is említenék pár szót. Az Inside felettébb szórakoztató és addiktív, de sokkal egyértelműbb is ezúttal, legalábbis én nem nagyon akadtam el sehol benne. A logikai feladványok – a legtöbb esetben – elég egyszerűen megoldhatóak. Másfelől viszont a játék sokkal hosszabb a Limbo-nál, nekem 4 órába telt befejezni.

Ami pedig külön dicséretet érdemel, az az achievementek kezelése. Minden achievement egy-egy „gyűjthető” tárgyhoz vonatkozik, melyek egy alternatív befejezést tesznek elérhetővé. Mivel első végigjátszás során ezeket nagy eséllyel elkerüli majd az egyszeri játékos, nem lesz semmi, ami kizökkenthetne az immerzióból (gondolok itt a felvillanó achievement látványára).

Magával ragadó atmoszféra

Az atmoszféra itt is elképesztő, és nem csak a kiváló vizuális dizájn miatt. Nagyon kevés művész képes a csendet hatásos módon használni (néhány említésre méltó példa: Stanley Kubrick több filmje, vagy Christopher Nolan-től az Interstellar – elnézést, filmőrült is vagyok), de a PlayDead-nek ez is sikerült.

Már egyszer bizonyítottak a Limbo-val, most pedig újra megtették ezt az Inside-dal. Nagyon kevés hang és zene van az egész játékba, de amikor felcsendülnek, akkor nagyon-nagyon hatásosak.

Igazi művészet

Ha még mindig nem volna egyértelmű, az Inside egy mestermű. Ha elismered a videojátékokat egy művészi ágként, és nem vagy egy 70-es IQ-jú személy, aki tömegnek gyártott szemeten, CTRL+C/CTRL+V repetitív open-world játékokon, céltalan grind-shooter-eken, buta hollywood-i filmeken (amik a legkisebb közös szellemi nevezőt figyelembe véve készülnek), vagy egynyári tucatslágereken szocializálódott – másszóval egy intelligens ember vagy, ezt a játékot imádni fogod.

Ahhoz, hogy az Inside-ot igazán értékelni tudd, a végigvitele után pár napnak nem árt eltelnie, és nem árt kicsit gondolkodnod rajta, hogy ez a csodálatos kaland miről is szólt. Ne aggódj, a játék úgyis gondolkodásra késztet majd. Napról-napra, lassan egyre jobban megérted majd a történetet, egyúttal pedig az üzenetek jelentését, és az itt is jelen lévő szimbolizmust is.

-DaemonX-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: PLAYDEAD

Fejlesztő: PLAYDEAD

Stílus: Akció-kaland puzzle

Megjelenés: 2016. június 29.