SPOTIFY – A Chemical Brothers bandája egyértelműen a zenevilág egyik legnépszerűbb és legismertebb képviselői, ugyanakkor zenéjük túlmutat a mainstrem, kommersz kategórián. Amennyire – többek között – nekik is köszönhető az elektronikus zenei műfaj elterjedése, próbálnak eltávolodni ettől a manapság kissé lenézett, és „beskatulyázó” kategóriától. A Born in the Echoes című lemezük egyik száma: a „Sometimes I Feel So Deserted” pont arról szól, hogy mennyire eltávolodtak ettől a stílustól.

A Born In The Echoes tartalma pedig enyhén szólva eklektikus. A lemezen vendégszereplőként jelenlévő Q-Tip, Beck,vagy épp St. Vincent sem egy zenei szférából érkezett, ugyanakkor a TCB tagjai nagyon úgy tűnik, hogy egyébként sem szeretnének a szó tradicionális értelmében teljesen egységes lemezt lerakni az asztalra. Nagyon kemény a hangzás, a legtöbb számra ezért a szokásos össze-vissza groove-ok, ritmusok jellemzőek, amelyet Tom Rowlands és Ed Simons darabjaira szed, majd ismét összerakják a stúdióban. A 2004-es Push the Button óta nem született ennyire kemény Chemical Brothers anyag.

Kiállták az idő próbáját

Ugyanakkor valahogy úgy is van súlya ennek a lemeznek, hogy kapásból a korai Chemical lemezekre emlékeztet. Már kilencvenes évek közepén megjelent Exit Planet Dust (1995) és Dig Your Own Hole (1997) olyan az elektronikus tánczenei albumokként maradtak meg emlékezetünkben, hogy aki abban a korszakban hallotta, az rögtön vágta, hogy ez a banda ki fogja állni az idő próbáját. Mindkét lemez mind a mai napig egyedülálló. Számomra egyébként a Chemical Brothers Gonna Work It Out legendás mixlemeze is ide sorolható, amely nagyon sok tekintetben önálló TCB anyagnak is felfoghatjuk.

Sokaknak nem tetszik egyébként, hogy rengeteg szám nagyon a régi Chemical Brothers hangzást idézi. Ezt a legtöbben azok írják, akik az utóbbi lemezeken a duó régi hangzásának hiányát rótták fel.

Nem divatmajmom banda

Egyáltalán nem probléma az sem, hogy másokkal ellentétben nem járnak nyomában kötelezően az új tánczenei trendeknek, ahogy ez a The Prodigy-ra jellemző, különösen az igen megosztó utolsó lemezükön. Igaz, nekünk azzal sem volt problémánk, de azért nem egy súlycsoport a két lemez.

A lemez tényleg igencsak változatos. Pszichedelikus poptól kezdve a minőségi hip hopon breaken, technón, rave-en és acidon keresztül mindent megtalálunk az albumban. Persze mindez kicsit máshogy. Úgy, ahogy csak a bigbeat korszakból kinövő TCB tudja.

Egyébként arra a Chemical Brothers is figyelt, hogy az legelső klip, amit amúgy Michel Gondry, híres francia forgatókönyvíró és reklámfilmrendező rendezett – mint már annyiszor a csapat történetében – rendesen felcsigázza a fesztivállátogatókat. Az élőzenére egyébként is rendesen figyelnek. Aki kíváncsi rá, milyenek lehetnek élőben, keressen rá a Glastonbury Festival idevágó videóira. Bár ilyen lett volna az első Szigetfellépésük is, de sebaj, itt az ideje, hogy ma este nekünk megmutassák, mit tudnak!

-PS4Pro Team-