FILMKRITIKA – Matt Damon – egy kihagyás után – visszatér a Bourne-franchise ötödik részében, amelynek címe egész egyszerűen a főszereplő neve. Ahogy ezúttal a cím sem használta fel egyetlen Robert Lundlum regény címét, úgy maga a történet sem követi a legcsekélyebb mértékben sem egyik Bourne-regényét sem. Az új filmben azonban minden más a megszokott sémák szerint működik…

A legelső Bourne-film a Matt Damon/Paul Greengrass színész/rendező páros kooperációjában: A Bourne azonosság igazán eredeti volt, amikor 2002-ben mozikba került. A rángatózó shaky-cam vizuális megoldás és az egyszerű, de mégis jól kidolgozott sztori (egy amnéziás CIA kém és gyilkos visszatér és miközben a szervezet megpróbálja elintézni, mindenkit kinyír és igazságot szolgáltat) remekül működtek – leginkább azért, mert akkoriban az újdonság erejével hatottak, a kőkemény, nagyszerűen koreografált akciójelenetek nem kevésbé. No és ne felejtsük el az olyan emlékezetes karaktereket sem, mint például a jéghideg mesterlövész bérgyilkos, a Clive Owen által alakított mesterlövész Professzor.

Azóta viszont már eltelt 14 év és a mostanin kívül három másik Bourne film is a mozikba került, szóval kérdés, hogy a régi recept vajon még működhet–e?

Hidegvérű gyilkosok

A film eseményei Görögország és Albánia között kezdődnek, ahol Matt Damon Jean-Claude Van Damme-ot játszik, ahogy félmeztelenül, pénzért bunyózik. A kis kitérő után aztán Bourne gyorsan visszatér a régi mederbe, a Bourne-filmek szokásos receptjét használva.

Bourne is visszavedlik hidegvérű, üldözött szupergyilkossá, és őt is egy másik szupergyilkos, a Vincent Cassel által alakított „Asset” próbál hidegre tenni. Görögországtól, Londonon és Berlinen keresztül egészen egészen Las Vegasig tart a hajsza és sem a korrupt CIA vezetők és ügynökök, sem a helyi rendőrség sem hagynak egy pillanatig sem nyugtot hősünknek. Mindenáron meg akarják ölni, mielőtt lerántja a leplet a korrupciós ügyeikről, tiktos és piszkos CIA kiképzési programjaikról, amelyek „Treadstone”, „Blackbriar” és „Iron Hand” fantázianeveket viselnek – amelyek eredetére szerintem még a hardcore Bourne fanok sem emlékeznek és nagy eséllyel nem is nagyon érdekli őket. Nem nagy gáz, mert a igazából a történet sem foglalkozik velük.

A „szükséges” plusz

A Snowden-botrány után Greengrass, vagy a stúdió szerintem kötelességüknek érezték, hogy beleszuszakoljanak a szokásos Bourne-sztori mellé (Bourne-t üldözik a CIA ügynökök, Bourne üldözi a CIA-ügynököket, hogy kiderítse az igazságot és elintézze a felelősöket) egy közösségi-média megfigyelős-korrupciós ügyet is.

Az Aaron Kalloor karakter és a Facebook/Google-szerű vállalkozásáról szóló sztoriszál, akár még érdeke is lehetne, de annyira hanyagul csapták a Bourne-történet mellé, hogy még csak azt a fáradtságot sem vette a forgatókönyvíró, hogy valahogy Bourne-höz kapcsolja, hogy üldözött szuperügynök hősünket legalább minimális szinten érdekelje ez az ügy.

Pedig amúgy úgy kellett volna ennek a filmnek egy igazán jól kidolgozott párhuzamos sztoriszál, mint egy falat kenyér, lévén Greengrass ismét beleesett abba a csapdába, hogy egy rendkívül sablonos sztorit használt, amely igazából csak „asszisztál” a most már idegesítően rángató kameranézeteket használó – összességében azért még mindig remek ritmusú és hatásos – akciójeleneteihez.

Nem sokat segít a filmen az Oscar-díjas Alicia Vikander (aki jövőre Lara Croftot alakítja majd a Tomb Raider rebootban) karaktere sem, a színésznő ugyanis egészen abszurd módon túl fiatal a magas rangú CIA vezető szerepére. Egy kicsit a 2002-es első Bourne-filmben szereplő Franka Potente-re hasonlít, pedig egészen másféle karaktert alakít.

Az akció ötödik sebességben is pörög, de a Bourne-széria már lefulladt

A Jason Bourne az ellentmondások filmje: miközben az akció még most is dinamikus, ritmusos, addig a shaky cam kamera most már tényleg idegesítő. A közösségi médiás sztoriszál akár még érdekes is lehetne, de annyira hanyagul összecsapták, hogy végsősoron legfeljebb csak egy vállrándítást kap a néző.

Matt Damon pedig valahogy mintha a 45 évéhez képest is megöregedett, megfáradt volna erre a szerepre, talán jobb is, hogy összesen 25 mondatot kellett csak kimondania az egész film alatt.

-BadSector-