TECH – Megjelent a PlayStation VR, így a Sony a HTC Vive és az Oculus Rift mellé behozta a saját virtuális valóság headsetjét. Olcsóbb áron (nem kell hozzá komolyabb PC), drágább riválisaival összehasonlítva egy fokkal gyengébbnek nevezhető technológiával kívánja a negyvenhárom milliónyi PlayStation 4-tulaj nagyobb részét megcélozni. Ennek az olcsó húsnak is híg-e a leve?

 

VR. Headset a fejre, bumm a fejbe, aztán szédült vagy, haver… ha nem kalibrálod be, vagy nem bírod hosszabb távon. Defenzív stratégia: meg kell mondani mellette azt is, hogy ezt az eszközt sem arra tervezték, hogy egyhuzamban négy és fél órát legyen a játékoson. Bele kell melegedni, meg bele kell szokni… főleg a párásodással.

Mi kell hozzá?

Egy TV. Egy PlayStation 4. Egy PlayStation kamera. Egy pár Move, ha ilyen a játék. Ennyi. Nem igényel sokat, cserébe egy megkülönböztetett harmadik helyen áll technikailag a Vive és a Rift mögött. No igen, viszont elért valamit: megközelíthető áron került a boltokba. Jó, errefelé igencsak fájdalmas költség 125, 130, vagy még inkább 135 ezer forint (és akkor az extra eszközök, játékok ára még nincs is benne), de mi egy kis narancssárga gömböc hal vagyunk a nyugati piaccápákhoz képest. Másban is első mert lenni: kifejezetten konzolos játékokhoz készült ez a VR-szemüveg.

A Nintendo Virtual Boy-a külön platform volt, úgyhogy azt nem tudom összevetni a PSVR-ral, amit nagyon könnyen be lehet hangolni, és pillanatok alatt már tolhatjuk a dobozban fellelhető demó lemezt, amit Európában lazán kiherélt a Sony a korhatárbesorolások miatt (Angliában biztos, és itt még nincs az, hogy jaj Brexit, más piac) – 18 helyett 8 demó, a többit tessék majd a PlayStation Store-ról letölteni.

Kábelrengeteg, rengeteg kábel

Bár tényleg pikk-pakk össze lehet szerelni a headsetet és kütyüjeit, számoljunk csak – egy HDMI-kábel és egy USB-s a PS4-ből a feldolgozó dobozba (ez is ott van a PlayStation VR készletben), egy HDMI kábel a dobozból a TV-nkbe, egy adapter a dobozból a konnektoraljzatba, és egy kábel a dobozból a headsetbe.

Ez öt kábel, és szerintem ebből még a Sony fog csinálni egy olyat, hogy a PS4-be magába beleépíti a PSVR feldolgozó dobozát. (Ha ezzel ötletet adtam volna a japánoknak, akkor majd örülnék a honoráriumnak is!) Ehhez akkor még ha hozzávesszük a Move kontrollereket is, akkor nem csak kábelrengeteggé tesszük barlangunkat, hanem annyi kütyü lesz körülöttünk, hogy a helyigény már egy komolyabb kérdéskörré fejlődik.

Beállítások

A PlayStation VR kalibrálása is elképesztően gyerekjáték, ezzel sem fogunk tíz percnél többet szórakozni, úgyhogy kicsomagolástól játékig egy órát max. a lehető legrosszabb esetben töltenénk el – a 25-30 perc a reálisabb. Ha az megvan, a PS4 kezelőfelülete a „Cinematic” (filmszerű) módban tárul el előttünk, és az alap 163 colos (414 centiméter, mi az…) méretet még feljebb is emelhetjük 223-ra (566 centi!), viszont ekkor már tuti több fejmozgás fog kelleni.

Ha kikapcsoljuk a PSVR-t, ne feledjük, hogy ahhoz minden VR-os applikációt és játékot be kell zárni, hogy rendes méretben terüljön el minden a TV-nken.

Kényelem

Szerencsére nincsen egy kiló a PlayStation VR, így nem fogja komolyabban a nyakunkat megterhelni a viselet. Hátul be lehet állítani, hogy a fejünkre illeszkedjen, így nem történhet meg az, hogy a fejünket nyomja, vagy rosszabb esetben lehullik, mint az első hó a Kékestetőn.

Ne legyen túl szoros, mert akkor rövid időn belül fejfájással fogunk küszködni, de túl laza sem. Figyelni kell arra, hogy a lélegzetünkkel ne párásodjon be a kijelző. Ez megtörténhet, de kb. 5-10 perc után adaptálódik hozzá, úgyhogy ebben az esetben töltsünk el például a PS4 kezelőfelületén addig pár percet.

Kritika

Semmi sem tökéletes, és a PlayStation VR-nak is vannak hibái. Például nem nagyon lehetséges a mozgás ennek viseletével. Erre például a HTC Vive képes, viszont az kb. két és félszer többe kerül, mint a PSVR – valamit valamiért…

Aztán a kábelek is útban tudnak lenni, főleg a feldolgozó dobozból a headsetbe kötött. Ha inget viselünk, beleakadhat. Még a hangerőszabályzó is megér egy misét – egy véletlen mozdulattal fel lehet csavarni maximumra a hangot, ami nem minden esetben nevezhető kellemes élménynek. Ha pedig állnánk (lesz olyan játék, ahol erre szükség van!), akkor nagyobb gondot okozhatnak a környezetünkben a kábelek, meg akár a dohányzóasztalt is szépen megrúghatjuk egy hirtelen lépéssel. A mozgások pedig a kijelzőre is kihatnak, és ha esetleg a TV-n kivetítenénk a látottakat, nagyon is gyakori, sőt, már zavaró lehet az, ahogy beremeg a kép. Nem egy YouTube videóban feltűnt ez a vibrálás.

A játékhoz hozzá kell szokni. Ehhez célszerű az, hogy a Move-okat, illetve a DualShock 4-et is mindig olyan megszokott helyre rakjuk, hogy a PSVR levétele nélkül is rögtön oda tudjunk nyúlni, ha rájuk szükség lenne.

Na persze a helyigény is megemlítendő. A PS kamerától úgy 2-2,5 méterre kellene lennünk az elfogadható játékélmény céljából. Bár ezzel akár a Kinect élményei is felbukkanhatnak, itt annyira nem vészes a szituáció, de a kamera túl távolinak tarthat minket, ha túl távolra (!) lépnénk játék közben, és ha forognunk kéne a Move-val, amivel a testünk blokkolja a kamerától az érzékelőit, na, az még egy gordiuszi csomó lett…

Nem tökéletes az élmény, az már biztos. Mintha nem lennének „egy szinten” az eszközök, és ezek közül a Move lenne talán a leggyengébb láncszem.

Technológiai részletek

Persze érdemes megemlítenem, hogy miket is tud a PlayStation VR. Mivel már így is a harmadik oldalon járok, akkor már úgy is mindegy, hogy négy, vagy öt oldal lesz a végeredmény – a teljesség érdekében ezt a szempontot is figyelembe kell vennem.

A PSVR egy 5,7 colos (~14,4 centis) OLED kijelzővel jön, 1920XRGBX1080 felbontáson 90, vagy 120 hertzes képfrissítéssel – ezért is van az a bizonyos feldolgozó doboz is mellékelve a csomagban, hogy ne a PlayStation 4-et terhelje le. (Hatvan hertz alá nem mehet semmilyen VR-játék sem: a Sony az ilyen dolgokat rögtön elutasít!) Audióban 3D-s audiót tud… ha kábeles a fül/fejhallgatónk.

Ha wireless, akkor ettől elesünk, úgyhogy aki eddig is valamilyen kábeles eszközön játszott a csend érdekében, akkor most lépéselőnyben van. Kérdéses, hogy miként viszonyul hozzá a PSVR – kényelmetlenségeket okozhat, ha egy szorosra állított headsetet használunk. Lehet, hogy az alap fülhallgató a nyerő itt hosszabb távon…

A játékok

A Sony egy raklap játékkal indította el a PlayStation VR-t, de meg kell vallani: a jelentős része egy techdemónak tekinthető. Példának okáért felhoznám a PSVR amerikai demólemezén is megtalálható Kitchent. Ez ugye a Resident Evil 7: Biohazard része. Na most, ebben kemény NÉGY percet ülünk odakötözve egy székhez. Nem vicc. Négy perc, jóformán semmi interakcióval.

A 100ft Robot Golfnak eszméletlenül jó sztorija van, és a játékmenet mert újítani, de olyan kevés van benne, és olyan gyorsan megunjuk a kommentárt, hogy rövid időn belül csak legyinteni fogunk – akár szó szerint is -, mivel kezdetnek jó, sőt a kezdetek is jók, csak még nem kifinomult a végeredmény. Ha lesz folytatás, bízom abban, hogy jobbra összerakják a fejlesztők. Bátrabban!

A Batman Arkham VR, ami már korábban is felvonhatta a szemöldökét rövidségével, tény, hogy jó puzzle játék, de könyörgöm, száz százalékra sokat mondok, ha 4-5 óra alatt végig lehet tolni. A sztorit egyszer még bénázással is másfél óra alatt megcsináljuk. Bár tény, hogy jó ötlet a batarangokat dobni, de az egy helyben való állás kicsit ronthat az élményen…

A Wayward Sky sármos, hangulatos, de faék játékmenete van, illetve mosottas grafikával rendelkezik – olyan, mintha egy repülőgép lenne, ami képes lenne elrugaszkodni a kifutópályáról, csak egyszerűen nem tud. Hiányzik belőle az a kis plusz, ami felemelte volna.

Aztán ott van az Until Dawn: Rush of Blood. Klassz dolog a Move-okkal lövöldözni, viszont végülis egy rail shooterről beszélünk. A vidámpark a tipikus jumpscare-ekkel próbálkozik, és többnyire sikerül is neki. Csak azok a bossfightok, azokat tudnánk feledni, ja, és az utolsó pálya is eléggé röhejes. Ezek rontják le az amúgy egészen jó élményt egy „jó, de nem maradandó” szintre.

A Battlezone igyekezett az 1980-as eredetihez hű maradni, de hol a fenében van a kompetitív multiplayer? Miért ennyire kiszámítható az AI, ami nagyon unalmassá teszi a kampányt? Ezzel szemben legalább egy halom fegyver, tank, és azok könnyű kezelhetősége jellemzi a VR-osított Battlezone-t.

A Tumble VR-ben blokkokat pakolgatunk egymásra, és… ennyi. Ebből áll a játék. Jó puzzle játék, de ebből VR-változatot csinálni jóformán felesleges volt, még ha igenis szórakoztató tud lenni az újdonság erejéig. (Ugye nem lesz Tetris VR? Akkor dobni fogok egy hátast!)

A DriveClub VR egy érdekes dió: láttam olyan publikációt (DigitalSpy), akik szerint ettől hányni lehet, de olyat is (IBTimes), akik meg kifejezetten élvezetes, és jó címnek tekintik a már megszűnt Evolution VR-osított autós játékát. Megosztja a közönséget, de ez egy üres tölténynek tűnik: újra kiadni egy, már jó két éve megjelent játékot? Nem nagy dobás.

Aztán az EVE: Valkyrie. A Csillagok Háborújára emlékeztető űrcsaták VR-ban. Király cucc, ebben lazán felülmúlja a Star Wars Battlefront Rogue One X-Wing Missionjét (egyáltalán ez-e a neve?), ami bár hivatalos SW köntöst ad neki, az EVE ezt jobban kivitelezte, ráadásul cross-platform 8v8-azhatunk az Oculus Riftesekkel. Ez egy olyan nyitócím, amit bőven lehet ajánlani.

A Thumper a ritmus kedvelőinek ajánlott. Ha mindig is tetszett pl. a Rock Band, vagy a Guitar Hero, na, akkor ez is bőven ajánlott vétel. Olyan, mintha az Audiosurf stílusával nyakon öntött Guitar Herot játszanánk. Nem rossz, nem rossz.

A RIGS: Mechanized Combat League szintén remek. Titanfall, de egy sportjátékként álcázva. Ennél az lesz a kérdés, hogy mennyire is lesz képes kompetitív eSport játékká fejlődni. Ezen (is) múlhat a PlayStation VR hosszabb távú sikere.

A Here They Lie rémes, izgató, és félelmetes egyszerre, és ezeket jó értelemben kell venni. VR-horrorként fémjelzi a PlayStation VR egyik lehetséges zászlóshajó-műfaját, ami lazán az Inside-ra, vagy esetleg a Limbo-ra emlékeztetheti a játékosokat. Bőven elfér ez is a polcon.

Aztán ott van a Rez: Infinite is. A Rez kiváló volt másfél évtizede, és ma is az. Gyönyörűen művészi, shooter, ami egyszerre Tron és VR. Bármikor azt mondanám rá, hogy „a rail shooterek kedvelőinek kihagyhatatlan élmény” – és az is, mindenféle kertelés nélkül.

A Hustle Kings billiárd VR-köntösben, a Super Stardust VR pedig port ellenére is hozza a kötelező lövöldét – immerzív, maradjunk ennyiben. (Mindkét játékra vonatkozik.) A Job Simulatorral is el lehet szórakozni, elég röhejes például a fánk felszedése.

Jövő?

Na, most már az ötödik oldalon tartok, úgyhogy – mivel a legtöbb fontos játékot megemlítettem, és még tudtam volna valószínűleg mit írni! – a jövőn el kellene gondolkodni.

A Sony mit tudna tenni a Kinect sorsának megismétlődése ellen? Például azt, hogy minőségi, frankó játékokkal (amik nem két óra alatt végigtolhatóak vagy megunhatóak) jelentkeznek. A RIGS kiváló példája ennek. Ez legyen a minimum, és bár a portok is jó megoldásnak tűnhetnek, a játszd újra, Sam! érzés eluralkodhat. Aztán ott van még a nem-VR játékok VR módjai. A Rise of the Tomb Raider remekül, a Battlefront úgy-ahogy megcsinálta a kötelezőt, az Infinite Warfare esetében még nem tudni, milyen lesz az a mód. (Aztán engem még a Robinson is érdekelne.)

A PlayStation VR gyorsan egy mellékkütyüként végzi, ha a Sony nem kezdi el komolyan megtolni a fejlesztést. Meg kell győzni a laikusokat – engem is – abban, hogy érdemes kipróbálni, és érdemes szerezni egyet. A játékok nagyobb része techdemónak kezelhetőek. Legalább van köztük jó cím is, és nem mindegyik olyan, hogy „jó, jó, ez unalmas” fél óra után.

A Sony sikerén múlik a VR sikere. Ennyi, ezt be kell ismerni. Az olcsóbb eszköz nagyobb vásárlóréteget húzhat be, de azt meg is kellene tartani. Ha ezt a japán cég kivitelezik, VRevolúció lesz. Az pedig talán nem fekszik ki úgy, mint két évtizede a Nintendo Virtual Boy.

Kényelem, komfort, kínálat pipa – nem szabad a Sony-nak nem ütlegelnie a vasat, vagy különben egy hónap múlva csak porosodni fog a headset. Komoly AAA címeknek kellene készülnie a platformra, hogy a köztudatban maradjon. Ezek a próbálkozások eleinte jók, de ki fog pl. két év múlva Tumble VR-ezni, most úgy őszintén?

-V-

---