FILMKRITIKA – Ben Affleck egy film erejéig a szekrényben hagyta a Batman gúnyát és legújabb thrillerében könyvelőzakót vett fel. A zakó viselője: Christian Wolff elég komoly autizmusban szenved, sőt, még szocipata is, ettől függetlenül szakmájának igazi sztárja, magas szintű matematikai és üzleti tudásának köszönhetően, továbbá az emberölésnek is igazi nagymestere.

Ha nem lehetsz saját magad, akkor legyél Batman. Ha nem lehetsz Batman, akkor (legalább egy film erejéig) akkor legyél A könyvelő. Ez is lehetne mottója Ben Afflecknek, hiszen legújabb filmjének főszereplője sok hasonlóságot mutat Affleck mostanra már állandósult szerepével: Batmannel. Vajon mindez jót, vagy rosszat tett ennek a különös thrillernek?
Neo-noir krimi, autista főhőssel

A Time Out New York kritikusa (aki lehúzta a sárga földig a filmet) érdekes megállapítást tett A Könyvelőről. „A sötét lovag rendezőjének borzasztó hatása van a filmekre mostanában. Ebben az esetben egy kicsit olyan, mintha a Nolan által producerként mozikba került Batman V. Superman: Az igazság hajnala Afflecken keresztül más projektekbe is követte volna, mint valami kölniillat, amitől nem lehet megszabadulni. Kerüld, mint a rossz kölni bűzét!”

Egyetértek abban a kritikussal, hogy Nolan hatása némileg érződik A könyvelőn, azonban vele ellentétben nemhogy „rossz illatúnak”, hanem kifejezetten a megfelelő parfümnek éreztem azt a „kölnivizet”. A könyvelő engem bizonyos tekintetben emlékeztet a modern neo-noir klasszikus Mementóra és bár annak színvonalát azért egyértelműen nem éri el, ugyanakkor hasonló módon keveri a neo-noir thrillert a súlyos problémákkal küzdő (ott súlyosan amnéziás, itt autista) főszereplő történetével.

Hozzá kell tennem azt is, hogy az autista és szociopata vonal nagyszerűen passzol a magányos bérgyilkosok történetét bemutató film noirokra is. Bár itt hősünk autista könyvelő és nem bérgyilkos, mégis karaktere sokban hasonlít például olyan figurákra, mint például Alain Delon szociopata bérgyilkos karaktere A szamuráj című filmtörténeti klasszikusban.

Ben Affleck pedig tökéletesen hozza idősebb korára már tökéletesített, minimalista színészi játékával ezt a súlyos problémákkal küzdő, magányos figurát, miközben még a rá jellemző száraz, jól adagolt humorával is nagyszerűen érvényesül. Furcsa ezt így leírni, de miközben nekem Batman-alakítása is bejött, itt még jobb Batmant is játszik, mint amikor a maszkos karaktert alakította előző filmjében.

Nemcsak könyvelési „mérleg”

Ahogy maga Affleck színészi játékában, úgy képes a film egyensúlyt tartani az Esőember-féle történet és egy kőkemény, jól koreografált akció-thriller között – amely hálistennek elkerülte a „Bourne-csapdát” is.

Persze szó sincs arról, hogy a film hibátlan lenne. Sajnos előfordul, hogy a film elveszíti ritmusát olyan felesleges jelenetekkel, amelyek talán Christopher Nolannál a vágóasztalon végezték volna. Eléggé összecsapták a „meglepő csavarral” megáldott főgonosz figuráját is, akinek karakterét sokkal jobban ki kellett volna dolgozni.

Ettől független A könyvelő egészen a végéig izgalmas, aránylag jól konstruált film, remekül eltalált hangulattal és egyedi, érdekes főszereplő karakterrel, melynek figuráját mintha Ben Affleckre találták volna ki, a mostanra pedig már „beérett” színész nemcsak nagyszerű rutinnal hozza a karaktert, hanem eddig ez Affleck egyik legjobb szerepe is.

Bár A könyvelő még így is messze jár attól, hogy akkora klasszikus legyen, mint a már említett Esőember, Memento, vagy A szamuráj, viszont ahhoz kellőképpen jól vegyíti e filmek elemeit, aránylag jól megírt, intelligens forgatókönyvvel és remek akciójelenetekkel megspékelve, hogy elégedetten csettintve távozzunk a moziból a film vége után. Csak ajánlani tudom.

-BadSector-