FILMKRITIKA – Ebben a Star Wars filmben nincsenek se Jedik, se igazán hatalmas erőjű hősök. Egy csapat lázadóról szól, korántsem makulátlan múlttal, akik egyetlen szedett-vedett csapatban egyesülve szerzik meg a Halálcsillag terveit. A csinos fiatal lány, Jyn Erso például közönséges bűnöző volt, de Cassian Andor, a Lázadók ügynöke sem több sokszor egy hidegszívű gyilkosnál. Hogy végül sikeresen teljesítik „lehetetlen küldetésüket”, azt 1977 óta tudjuk, csak arról nem volt tudomásunk idáig, hogyan hajtották végre vakmerő feladatukat.

 

Nem könnyű, amikor Star Wars hősnő vagy és a papa konstruálta a Halálcsillagot, mely teljes bolygókat képes elpusztítani. Ez Jyn Erso keresztje – egy fiatal bűnöző lány, aki elkerül a Lázadókhoz, hogy segítsen nekik megtalálni Galen Ersót, a szóban forgó papát. A küldetésekhez fokozatosan társul egy elég érdekes kompánia: a lány közvetlen társa, Cassian Andor, egy átprogramozott robot, K-2SO, egy vak – „majdnem Jedi” – távol-keleti (vagy ahhoz hasonlító) harcmester és más, tényleg érdekes figurák. A film első szakaszában egy kicsit olyan érzésem is volt, mintha a Knights of the Old Republic számítógépes szerepjátéksorozat egyik részét látnám, csak élőfilmen.

Újra felébredt az Erő?

No és ha már a hasonlóságoknál tartunk, nem mehetek el amellett a tény mellett sem, hogy mennyire hasonlítanak ezek a karakterek az Ébredő Erő főszereplőire. Kezdjük mindjárt Cassian Andor (Zsivány Egyes) Poe Dameron karaktereivel, ahol még a két színész: Diego Luna és Oscar Isaac külsőleg is feltűnő rokonságot mutatnak egymással. Azt azért tegyük gyorsan hozzá, hogy Cassian sokkal darkosabb, érdekesebb karakter – mintha Dameron sötétebb „verziója” lenne…

A két főszereplő lány, Jyn Erso (Felicity Jones) és Rey (Daisy Ridley) is jellegzetesen hasonló karakterek, bár Felicity Jones személyében még sikerült egy olyan színésznőt is találni, aki feltűnően hasonlít a fiatal Leia hercegnőt alakító Carrie Fisherre is.

Aztán itt van nekünk a Birodalomból a Lázadókhoz átálló fiatal katona, aki itt pilóta Bodhi Rook (Riz Ahmed), az Ébredő Erőben pedig birodalmi gárdista volt (Finn – John Boyega).

Az tagadhatatlan, hogy a forgatókönyv itt sokkal jobban foglalkozik e karakterek jellemrajzával (mintha a készítők egy jobb Ébredő Erőt szerettek volna rendezni), de akkor sem volt szerencsés ennyire hasonló figurákat szerepeltetni.

Sorozatban talán jobban vele lett volna az Erő

Bár a történet nem rossz, de túl sok fontos szereplőt akartak belezsúfolni, anélkül, hogy elég időt kaptak volna, hogy a történetben karakterük kiteljesedjen. Erre a legjobb példa Saw Gerrera (Forest Whitaker), egy egykori lázadó, akiből bűnöző lett, de hogy mi történt vele, arra csak egy odalökött félmondatból hallunk utalást, abból pedig semmit sem tudunk meg, hogy miért hagyta ott a Lázadókat, mint ahogy a későbbi motivációit is teljes homály fedi.

Van egy olyan érzésem, hogy a filmből vele és Jynnel kapcsolatos jeleneteket is kivágtak, mert az egyik párbeszéd során van erre utalás. Kár volt ennyire „hentes és mészáros” módján kezelni ezt a karaktert, mert érdekes lehetett volna, de így szinte teljesen kinyírták.

Ugyanezt elmondhatjuk sajnos Mads Mikkelsen figurájáról is: nem sok derül ki sem a motivációiról, sem arról, hogy miért dolgozott egyáltalán egykor a Birodalomnak. Arra vonatkozólag, hogy miért építi a Halálcsillagot, van valami halovány magyarázat, de az őszintén szólva elég gyenge lábakon áll.

Összességében ez a film tévésorozatként sokkal jobban működött volna, lévén a sok belesűrített karakter tényleg érdekes (még azt is figyelembe véve, hogy páran – ahogy azt korábban írtam – hasonlítanak az Ébredő Erő főszereplőire), de ezek pont azok „mellékfigurák”, akik tévéképernyőn érdekesebbek. Másrészről viszont, ha a rendezői vágás elkészül, és visszakerülnek a vélhetően kivágott jelenetek, akkor talán jobban képben leszünk velük kapcsolatban.

A Sötét Oldalról most hiányzott az Erő

Amilyen sokszínű (egyeseknél kiemelkedő) a Jók oldalán álló karakterek repertoárja, annyira hiányérzetem volt a Sötét Oldallal kapcsolatban. Maga az a tény, hogy a legérdekesebb figura Moff Tarkin, akit a 22 éve halott Peter Cushing digitális mása alakított a legjobban, sokat elárul az Erő Sötét Oldaláról. Darth Vadernek például alig van pár jelenete. Ezek közül, néhány ütősebb, a többi nem annyira – mindenesetre tőle sokkal többet vártam.

Itt jegyezném meg, hogy Darth Vader magyar szinkronja rettenetes volt, még a múlt évezredbeli – szintén elég tré – szinkronhangokat is alulmúlta. Legalább arra figyeltek volna a szinkronstúdióban, hogy gépiesebb, „konzervdobozosabb” legyen a hangja, de nem, még ez sem jött össze. Egyébként a többi színész szinkronja is elég gyenge volt, javaslom, hogy aki teheti, felirattal nézze meg a filmet.

A film egyik mélypontja számomra pedig Orson Krennic (Ben Mendelsohn) volt, aki egy meglepően szürke és unalmas főgonosz karakter. Mivel csak egy birodalmi tiszt, speciális képessége nincs, így kicsit olyan, mint az unalmasabb James Bond gonoszok. Kár, mert a negatív figurák kardinális szerepet játszanak a Star Wars filmekben, még a Baljós árnyakat is feldobta Darth Maul figurája.

Az igazi „Csillagok háborúja”

Eddig gyakran szapultam a filmet, aki viszont már lesett a végeredménynél, biztos látta, hogy „kiváló” értékelést kapott. Ennek egyszerű oka van: a film utolsó harmada egészen elképesztő. Ennyire hihetetlenül látványos, jól megrendezett Star Wars űrcsatát még egyik részben sem láttam, illetve ugyanez elmondható a bolygófelszíni összecsapásokról is. Azért a pálmát egyértelműen az űrháború viszi: Tie-Fighterek, X-Wingek birodalmi csatahajók monumentális összeütközése valami olyan szédületes látványt nyújt, hogy ezt minden Star Wars és sci-fi rajongónak látnia kell. Egészen egyértelműen a legszenzációsabb Star Wars űrháború, amelyet eddig bármelyik részben láttam.

A drámai történet tekintetében pedig azt is el kell ismerni, hogy időnként amilyen nyögvenyelős, vagy összecsapott a film első szakasza, annyira nagyszerűen zárul a befejezés.

Belső háború

Összességében ez a film nálam az érzelmek igazi hullámvasútja volt. Nem, nem az a megszokott „igazi”, epikus Star Wars film (nem véletlenül spin-off) és bizony bőven kellet volna még dolgozni a forgatókönyv első felén. Kár volt ennyi karaktert belesűríteni a történetbe, vagy legalább több jelenettel kellett volna karakterüket kiteljesíteni, hogy múltjukat és motivációikat jobban megértsük.

Viszont a végére azért összeáll a film és még ha döcögősen is, de a jellemfejlődés is rendben van. Amit pedig a műfaj és a franchise rajongói semmiképpen hagyhatnak ki, az a végső összecsapás.

-BadSector-