TESZT – Milyen lenne, ha vennénk a 2013-as év egyik nagy bakiját (abban az évben több borzalmas játék is volt), az Aliens: Colonial Marinest, és azt átültetnénk a Warhammer 40K univerzumába? Valami hasonlót kapnánk, mint a Space Hulk: Deathwing. Talán emiatt is lett többnyire feledhető eredményű?

A xenomorphokkal való összehasonlítás nem is olyan hülyeség, mert maga a W40K is jóformán a Magyarországon érthetetlen című Nyolcadik utas: a halálon és annak folytatásain nevelkedett, és amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a Space Hulk név 1993-ban már felbukkant videojáték formájában, míg asztali játékként 1989-ben került ki először a Games Workshop kezei közül. Akkoriban valami ilyesmit takart az elnevezés:

Terminátor

Az elképzelés, hogy a Space Hulk névre hallgató óriási űrhajókon a Terminátorok irtják az ellent, hülyén festhet, hiszen logikusan gondolkodva nukleárisan ki kéne pucolni mindent és akkor meg lenne oldva a helyzet, de az szembe menne az elnevezéssel, hiszen a harc itt a (igen, névelő) minden. A Deathwingben, ha egyedül játszunk, két AI által irányított kollégával (ebben megvan az 1993-as elképzelés is) kell taktikázva, csapatosan lerohannunk mindent. Mi egy Könyvtárost alakítunk (elvégre a Librarian ezt jelenti…), aki azért némi mágiával is rendelkezik, de sajnos itt kezdi felütni a fejét az elképzelés hiánya.

Igen, hiánya. Valamiért úgy tűnt, hogy a Space Hulk elvesztette az utat és nem tudta, milyen irányba menjen. A kooperatív megközelítéssel simán lehetett volna egy új Evolve-ot, vagy ne adj isten Left 4 Deadet faragni a projektből, de egyszerűen hiányzik belőle az a szikra, amivel elérhetné azt a sokkoló, de hangulatot okozó kooperatív játékmenetet. Ez viszont hiányzik, így hiába jönnek és jönnek és jönnek az ellenfelek, kicsit kusza az eredmény.

Fegyvertár, vagy inkább bugtár

Korábban már említettem a karakterünket szólóban, és meg kell említenem: kevés a mágia, kevés a fegyver. Egy idő után már nem is volt kedvem váltani semmit (Storm bolter!). Jó, lehetne mondani, hogy kooperatívan biztosan jobb a játék. Nos, jobb is, sőt, úgy kifejezetten szórakozást nyújt a Deathwing, de kérdem én, kinek a hülye ötlete volt, hogy az alap co-opban mindig nulláról kell szinteket lépkedni?

Sőt, akkor itt már beszélhetek is arról, hogy mekkora mértékben is tűnik kifinomultságban teljesen hiányosnak a Space Hulk: Deathwing. Az optimalizáció hiányán túl (mert még az is bajos) hiába tűnik egészen látványosnak a Space Hulk: Deathwing, de a háttérben megbújik a peer-to-peer kapcsolat, ami még a játékélményt is elrontja.

Ez itt egy bug volt. Bőven tudnék mit mondani, de nem akarom lelőni a poént!

Ne

Ez a játék konzolokra még nem jelent meg, de ha ilyen állapotban jön ki, az a gyenge 6/10, mert csak a hangulata miatt ér többet az 5/10-nél, akkor ott még nagyobbat fog zakózni. Kooperatívban nagyon jó, a látvány egész remek, az audió pedig oké, viszont jóformán minden másban kifinomulatlan és nem tudta eldönteni, hogy egy ütős L4D-klón vagy egy jó Aliens: Colonial Marines klón legyen.

Emiatt két szék között pofára esett, és akkor még nem is mondtam, hogy a küldetések mennyire ismétlődőek. Szerezd meg ezt, menj a térkép végére, jaj gyere vissza. Az autentikusság nem éri meg önmagában, így a Space Hulk: Deathwing csak és kizárólag a W40K rajongóinak ajánlott vétel. Mindenki másnak esetleg úgy, ha jó 3 ezer forint környékén dobják hozzánk Steamen. A történet pedig azoknak, akik nem ismerik a franchise-ot, nem fog semmit sem mondani.

-V-

Kiadó: Focus Home Interactive

Fejlesztő: Streum on Studio, Cyanide

Stílus: kooperatív FPS

Megjelenés: 2016. december 14. (PC!)