FILMKRITIKA – „Mi van a fejedben, zombi?!” énekelte a Cranberries énekesnője még a kilencvenes években. Persze a dala valójában nem a zombikról szólt, de az ténykérdés, hogy a zombik fejében nem sok minden van. Hörgő, oszladozó, csúszó, mászó, botladozó, rohangászó élőhalottak, akik az emberi húst és agyvelőt akarják felfalni – utóbbiból nekik már nem sok maradt. Nos, bár a zombik esetében ez elfogadható, azért arra kíváncsi lennék, hogy Paul W.S. Anderson fejében mi maradt, amikor ezt a filmet megalkotta…

 

OK, rendben, a „kritikailag elismert” közismert filmes szóösszetételt még a legelvetemültebb marketingesek sem merték volna ráhúzni a Resident Evil (vagy magyarul A kaptár) filmekre. Metacritic-en szép piros mind az öt előző film, 35% körüli átlagokkal, ami olyan karcsúnak számít, hogy még Milla Jovovich alakja is megirigyelhetné.

Érdekes módon nekem az első rész még úgy-ahogy bejött, az egész – kissé a játék alapján összetákolt – és a logika terén erőteljesen megerőszakolt sztori, illetve a látványilag, a többé-kevésbé hatásos akció nem volt annyira igénytelen, mint a későbbi részekben. Aztán egyre jobban lesüllyedt a sorozat B kategóriából az ABC mélységeibe, de legalább azt el kell ismerni, hogy az akciójelenetek „látványosak”, nézhetőek voltak. Mindezidáig…

Milla, mi történt veled??? Rossz rád nézni!

Persze, értem én, hogy manapság Hollywoodban az a trend, hogy minden jelenetet jól szét kell vagdosni, hogy a néző álmélkodjon, hogy némá’, mekkora spíler ez a szuperhős, hogy mindenkit szanaszét kaszabol a pillanat töredéke alatt. Ez egyre jellegzetesebbé vált az évek során, talán még a Jason Bourne sorozatban maradt meg az elviselhetőség határán.

A kaptár: Utolsó fejezetben viszont ez a brutális vágástechnika olyan szinten átlépte azt, hogy komolyan bizonyos jeleneteket kínszenvedés volt nézni (erre sajnos a 3D rá is erősített), másokból pedig gyakran szinte semmit sem lehetett emberi szemmel látni. Volt egy olyan jelenet, ahol azt nem tudtam kivenni, hogy Milla egyáltalán milyen zombi ellen harcol, pedig utána esett le, hogy VALÓSZÍNŰLEG egyik elhullott, és zombivává vált társa LEHETETT, mert egyszerűen nem láttam!

Az a vicc, hogy amúgy az akciójelenetek nem lettek volna a nagy átlagnál rosszabbak, de ez az elképesztően pancser vágástechnika mindegyiket hazavágta.

Resident Ripacs

A majdnem nézhetetlen akciójeleneteket leszámítva a sztori és a színészi játék is pocsék. Az egykor még az Ötödik elemben, vagy Jeanne D’Arc-ként tündöklő Milla Jovovich amilyen csinos még mindig a külsőjét nézve, annyira belefáradhatott már a szerepébe, mert leginkább unottan és mindenképpen unalmasan alakította Alice-t hatodszorra is. A színészi játéka leginkább abban teljesedett ki, hogy a film bizonyos pillanataiban megnézte az óráját, mint a nyuszi az Alice történetekből (haha) és vészjóslóan megjegyezte, hogy „Ajaj! Kevés az időnk!”

De ő még semmi volt ahhoz képest, amilyen idegesítően végigripacskodta Iain Glen az egész filmet, aki mintha a Tomb Raider főgonoszát játszaná túl, újra és újra, filmről filmre. Persze erről nem igazán ő tehet, (hiszen a Trónok harca Jorah Mormontjaként kifogástalan volt), hanem csak Paul W.S. Anderson rendezői instrukciót követte.

A többi színész pedig – egyetlen kivétellel – annyira semmilyen alakítást nyújtott, hogy igazából észre sem vettük őket. Ez különösen az igazi Resident Evil rajongóknak fájó pont, hiszen a karakterek között mégiscsak ott van Clarie Redfield és Albert Wesker is.  Az egyetlen értékelhető alakítást talán Anderson és Milla Jovovich kislánya nyújtotta – ha jó színésznő lesz belőle, egyszer még szerintem le fogja szúrni apát ezért a fércmunkáért.

Most aztán tényleg fejezzük be, Paul!

A kaptár: Utolsó fejezet egyike a legrosszabb videojátékos adaptációknak – ha lehet egyáltalán ilyet mondani, hiszen a régi Capcom franchise-hoz már nem sok köze van. Nagyon kevés pozitívumot tudnék felhozni – talán a három főszereplő karaktert érintő befejezés némileg – a maga mesterkélt módján – frappánsnak mondható.

Tényleg elszomorító, hogy Paul W.S. Anderson így búcsúzik ettől a franchise-tól, hiszen a még mindig nagyon dekoratív felesége és a gyerekük szerepeltetésével egy viszonylag jó film elkészülte szép emlék maradhatott volna. Ráadásul a héten jött ki a kiváló Resident Evil 7 is, legalább egy tisztességes iparosmunkaként felfogható film kellemes perceket okozhatott volna a játéksorozat rajongóinak. Kihagyott ziccer volt…

-BadSector-