FILMKRITIKA – “Nézd meg ezt a filmet és hét nap múlva meghalsz!” Nem, persze nem a Körökre gondoltunk, hanem ez a jól ismert mottója a Kör sorozatnak, amely immáron most már trilógiává vált. A harmadik részben ismét visszatér a hosszú hajú, „kócos kislány”, hogy egyesekre a frászt hozza (persze ránk is), másoknak pedig rettenetes halált okozzon.

A kör volt talán egyike azon kevés japán horrorfilmből adaptált alkotásoknak, amely – ha nem is ért fel teljesen az eredeti klasszikushoz – azért egy igen jól sikerült, mára klasszikussá vált filmnek tekinthető. Az videokazettás ötlet, a képi megvalósítása az élőhalott lánynak, aki kijött a tévéből mind-mind kifogástalan volt – nem véletlen, hogy egy olyan igazi tehetség rendezte, mint Gore Verbinski és a főszereplő Naomi Watts is remekül alakított benne. Sajnos, a szép Naomi már a második filmet nem tudta megmenteni, amely jóval gyengébbre sikerült, mint az első rész, így némileg gyanakodva vártuk a folytatást…

„Mondd kis kócos hol van a mamád!”

A film főszereplői, Julia (Matilda Anna Ingrid Lutz) és a barátja, Holt (Alex Roe), kénytelenek különválni, miután a srác egy másik város egyetemi kampuszába költözik. Miután Holt rejtélyes körülmények közepette eltűnik, az aggódó lány utánamegy, hogy kinyomozza, mi történt vele. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy a kör szokásos átka a ludas a dologban és hamarosan mindkettőjüknek Samara, a kócos, hosszúhajú, élőhalott lány, illetve annak anyjának múltja után kell kutatniuk. Hét napjuk van rá, hogy kiderítsék a rém múltját, különben egyikük meghal…

„A film elején kicsit megvillantott tini-horror motívum gyorsan szertefoszlik, különösen, amikor hőseink Samara történetét kutatva a falujába utaznak.”

Eddig ugyebár sok meglepetéssel nem szolgál a történet, nagyjából erről szólt az előző két (vagy ha a japán verziót is beleszámítjuk, akkor három) film is. Óriási meglepetésekre, innovatív filmes, vagy történetbeli megoldásokra később sem szabad számítani. Ettől függetlenül a sztori egész érdekes, lévén egy kicsit messzebb ás Samara múltjában és annak folyamatában, amitől szellemmé vált.

Igazából nagyon nem panaszkodhatunk a karakterek tekintetében sem, hiszen például Gabriel, az arrogáns, önelégült, fiatal lányokat szédítő, ugyanakkor a Kör legendájához szinte betegesen vonzódó biológiatanár, vagy Burke, Samara sírjának közelében élő rejtélyes, vak fickó kellőképpen érdekes figurák.

Matilda Anna Ingrid Lutz pedig kellő beleéléssel alakítja a szimpatikus Júlia szerepét ahhoz, hogy arról is megfeledkezzünk, hogy partnere, Alex Roe nem csak úgy néz ki, mint Ken a Barbie-baba családból, hanem kb. akkora színészi repertoárral is rendelkezik.

„Vidéki kislány, mondd csak, mit hiszel, kinek fogsz gyónni, ha velem vétkezel?”

Manapság elég nehéz igazán ütős horrorfilmet rendezni, különösen akkor, ha alacsony a költségvetés, de ettől függetlenül a Körök kellőképpen félelmetes, az elvárható horror-hangulat nem hiányzik a filmből. Persze, a „hirtelen frász” (jump scare) megoldások nem hiányoznak, de ez már csak a műfajhoz tartozik, ezen rugózni nem érdemes. Az mindenesetre elismerést érdemel, hogy a forgatókönyv ügyesen merít Samara múltjából.

„Ha nem vágysz valami innovatív pszichológiai horrorra, viszont a sorozat rajongója vagy, akkor a Körökre egy esti mozi erejéig érdemes benevezni.”

Szerencsés az is, hogy a film elején kicsit megvillantott tini-horror motívum gyorsan szertefoszlik, különösen, amikor hőseink Samara történetét kutatva a falujába utaznak.

Samarán kívül találkozunk egy másik – emberi – gonosz karakterrel is – sajnos az őt alakító színész kissé a ripacskodás bűnébe esett, így figurája sokkal kevésbé ütős, mint amilyen lehetett volna. Kár, mert egy jobb színésszel előnyére válhatott volna a filmnek.

Összességében azért a para-faktor nagyjából rendben van.

„Gyere kislány! Gyere-gyere kislány! Ha rajta vagy a listán!”

A Körök ugyan nem került fel a klasszikus horrorfilmek listájára, de meg így is egy viszonylag tisztességesen elkészített, szórakoztató film és kellőképpen paráztató utazás Samara múltjába és jelenébe. A forgatókönyv túl sok meglepetést nem fog okozni, ettől függetlenül aránylag érdekes, egy olyan befejezéssel, amelyre számítani lehet, de amely jól zárja is a filmet.

Kár, hogy a színészi játék bizonyos esetekben lerontja az összképet, Alex Roe például akkor sem tudna adekvát érzelmeket az arcára csiholni, ha az élete függene tőle. Matilda Anna Ingrid Lutz azért szerencsére jól alakított és nagyjából a többi színész is.

Ha nem vágysz valami innovatív pszichológiai horrorra, viszont a sorozat rajongója vagy, akkor a Körökre egy esti mozi erejéig érdemes benevezni.

-BadSector-