FILMKRITIKA – Válaszd a nosztalgiát! Válaszd az emlékeidet a kilencvenes évekről, amikor még fiatal(abb), vagy kamasz voltál! Válaszd az emlékét, amikor megnézted az első Trainspottingot, a moziét, ahol láttad, az akkori barátnődét, akivel megnézted a filmet! Válaszd ugyanazt az őrült, stílusos, pörgős hangulatot, az extravagáns jeleneteket, a fiatal, laza, vicces karaktereket – mindent, amitől a Trainspotting akkor kultuszfilm lett! Én mást választottam. Én a T2 Trainspottingot néztem meg.

Mi történik akkor, amikor negyvenes éveidet taposó fickó vagy, nincs családod, gyerekeid, csak valami elég elcseszett egzisztenciád és a múlt emlékei? Pontosan az történik, amit Danny Boyle klasszikus filmjében is láthatunk, mely a kultikus Trainspotting folytatása. Megbánás. Nosztalgia. A múlton való nyűglődés. A Transpotting laza, fiatal srácai idősebbek lettek és ettől nem váltak boldogabbá…

Depresszió?

Nem, ez azért túlzás, de az első rész főhősei tényleg kissé morózus és boldogtalan fickókká váltak, miközben továbbra is megmaradtak loosereknek. Mark Renton (Ewan McGreagor) nosztalgikus érzésekkel telítve visszatér szülővárosába, Edinburgh-ba és bár persze a színész 46 évesen is köszöni, jól tartja magát, Renton a sztori szerint kissé le van pukkanva.

Nem is biztos, hogy annyira jó ötlet volt visszatérnie, hiszen már nem nagyon szereti itt senki, elvégre a Trainspotting végén meglopta saját barátait, amikor lelépett egy jövedelmező drogüzlet teljes bevételével, amelynek csak az egynegyede illette volna meg. Csak hát jelenleg nincs igazi egzisztenciája sem, sem Amszterdamban, az „új” lakhelyén, sem szülővárosában, Edinburgh-ban.

Renton régi haverja, Sick Boy (Johnny Lee Miller) – aki még mindig kokainaddikt – egy elég gusztustalan zsaralóbizniszt indított el: azzal zsarol pénzesebb fickókat, hogy felveszi videóra, ahogy elég perverz módon „kefélnek” a „barátnőjével” (aki inkább a bűntársa), mellette pedig egy lepukkant bárt tart fent, ahova szinte soha nem jön senki.

Spud (Ewen Bremner) – még mindig heroinaddikt, még mindig looser, viszont sokkal depressziósabb – azon gondolkozik, hogy öngyilkos lesz, csak hogy többé ne hozzon szégyent a feleségére és a fiára.

Végül ott van Begbie (Robert Carlyle), aki egy saját magához képest meglepően rafkós módszerrel kiszökik a börtönből, ahol fogva tartják és bosszút esküszik Renton ellen.

A sok régi szereplő mellett az egyetlen újabb főbb szereplő Sick Boy már említett bűntársa és fiatal „barátnője”: Veronika (Anjela Nedyalkova). Ő talán az egyetlen, aki egy kis friss „fuvallatot” hoz a filmbe.

Nincs többé „lust for life”

Ne tessék azért a T2 Trainspottingot temetni, mert azért jó film, sok előnyös vonással, de ezek közé az az energikus, frenetikus, fiatalos stílus nem tartozik bele, amely a kultikus első részt jellemezte. Az események lassabban csörgedeznek és a különféle szereplők életképeibe való – helyenként kicsit fantáziátlan módon egymás után vágott –  bepillantás sem azzal dramaturgiai és képi zsenialitással történik, mint ami Danny Boyle-t az első Trainspotting filmjét jellemezte. Bár itt sem hiányoznak az izgalmas, vagy jól koreografált jelenetek (Rentonnak most is sokszor futnia, menekülnie kell), ugyanakkor olyan vizuálisan is bravúros és elképesztően eltalált jelenetet ebben a részben nem láthatunk (és még hozzá foghatót sem), mint amikor McGregor kimászik a WC-csészéből egy brutális heroinlátomás után. Bár ennek az új Trainspottingnak is megvannak a saját erényei, az kétségtelen, hogy sokkal élettelenebb, mint az első film.

Hogy mik ezek az erények? Nos, a T2 Trainspottingban Boyle remek érzékkel mutatja be, ahogy ezek a lepukkant, negyvenes fickók visszasüllyednek a régi életmódjukba, pedig az már mennyire nem áll nekik jól. És bár Renton, Sick Boy és a többiek már közel sem annyira szerethető karakterek, mint az első filmben, mégis mind-mind jól kidolgozott, érdekes figurák.

Külön érdemes például kiemelni Bebgie-t, (akit a továbbra is nagyszerű Robert Carlyle alakít): a veszélyes és agresszív örült figurát, aki azonban néhány jelenetben mélyebb, árnyaltabb érzelmeket is képes megjeleníteni, miközben alapvetően persze nem változik.

Egyedül Diane (Kelly Macdonald) karakterét csapták össze a készítők: Renton vicces, laza és csinos tini barátnőjéből egy unalmas, harmincas ügyvédnő lett és sajnos csak rövid ideig szerepel a filmben. Kár, mert többet vártam a karakterétől a T2 Trainspottingban.

Kicsit lassú, kicsit melankolikus, de a miénk

Nem igazán tökéletes a forgatókönyv sem, látszik, hogy többször is átírták: eredetileg Irvine Welsh Pornó című regényét vitték volna filmre, amely a Trainspotting írójának saját folytatása, ám végül szinte teljesen újraírták a forgatókönyvet és valahogy ez érződik is a kicsit suta történeten.

Ugyanakkor találunk tényleg mulatságos jeleneteket, mint például amikor Renton és Sick Boy egy protestáns összejövetelen próbálják elrabolni a jelenlévők bankkártyáit és amikor nem akarják kiengedni őket, kénytelen-kelletlen rázendítenek egy ott helyben kitalált dalra, amelyben a katolikusok halálát kívánják. Ez egyébként régen volt a skótok lövése, manapság azonban semmi jelentősége.

Irgalmatlan sok flashbacket is láthatunk az első filmből, de valahogy ezek nem keltik a kívánt hatást: ahelyett, hogy az új filmet erősítenék, vagy igazi nosztalgiát éreznénk, inkább csak lesz tőlük még hangsúlyosabb, hogy az új film mennyire képtelen igazán életre kelni.

Spud igazi szerepe

Ez az erőteljes hangulatváltás azt eredményezi, hogy hiába a sok kacagtató jelenet, nem „tépünk már be” a második résztől. Ugyanakkor van egy bizonyos melankolikus hangulata, amelyet ráadásul nagyon szellemesen fejel meg egy ügyes csavarral a forgatókönyv.

Spud, a legviccesebb, ugyanakkor leginkább sajnálatra méltó idiótája Renton tanácsára egy új „addikciót” választ a heroin helyett. Hogy ez pontosan micsoda, azt nem akarom lelőni, de ez a megoldás nagyszerűen keretbe foglalja az egész Trainspotting-univerzumot.

Ennek a csavarnak is köszönhetően a T2 Trainspotting egy igazán jó alkotás, viszont azt el kell fogadni, hogy már messze nem arról szól, mint a ’96-os kultuszfilm.

-BadSector-