TESZT – A Tales család új tagja, a Berseria nem nagyon kapott hírverést, ugyanis szerencsésen sikerült a Bandai Namcónak január 24-ére belőnie a megjelenést a nyugaton. Na most, ez úgy szépen a háttérbe dugta a Capcom (Resident Evil 7), a SEGA (Yakuza 0 a nyugaton), ÉS a Square Enix (Kingdom Hearts HD 2.8 Final Chapter Prologue) mellett a megjelenést… holott a játék elég korrekt lett!

Sőt, a kvartett közül mindegyik remek játék, bár tény, hogy a Kingdom Hearts 3-at felvezető HD 2.8 FCP (le nem írom még egyszer teljes egészében!) inkább már idegesítő lett (és akkor még elmondhatom, hogy a 1.5 és a 2.5 is újra ki lesz adva PS4-en, LOL). De áttérve a Tales of Berseriára, ezúttal egy kicsit másmilyen stílust vett fel a JRPG, mint amit a régóta futó franchise-tól megszokhattunk.

Nyílegyenes

Kezdeném talán a játék legfájdalmasabb negatívumával, mégpedig azzal, hogy talán egy kicsit túlzottan is feltűnően lineáris! Egy JRPG-nek általában adott, hogy korrekt, vagy legalábbis emlékezetes világgal kellene rendelkeznie. Itt nem arra gondolom, hogy ronda a cucc, nem-nem: egyszerűen nem emlékezetes, és ezzel a történetre is kitérnék. Picit klisés. Persze, bosszú + fontos döntések + jó 40 óra játékmenet egyenlő szórakozással, de keretelemekből összeépített sztorival nem üt akkorát a Berseria, mint amire képes lehetne.

Beszólogatások

A Tales of Berseria egyik átütő ereje a csapatunk tagjai között zajló oda-vissza beszólogatás. Persze sosem megy át véresen komolyba, viszont jó kis hangulatot ad a játéknak, így akár az is élvezheti, aki eddig egy Tales játékot sem próbált ki. Jó, itt meg kellene említenem, hogy milyen a harci rendszer, elvégre egy JRPG-ről beszélünk és itt azért van egy kis változás a korábbi felvonásokhoz képest. Három dimenzióban, szabadon mozoghatunk harc közben (Liberation-LMBS), viszont a karakterek egy osztott energiacsíkot használhatnak fel a támadásaikhoz. Ha ez elfogy, akkor nagyobb az esélye annak, hogy hőseink átmennek precízből pontatlanba és nem találják el az ellent, ami hülyén festhet, ha tőlünk úgy húsz centire áll a csata során…

Ezzel szemben pedig ha hagyjuk feltölteni a csíkot, cserébe jobb kombókat és speciális támadásokat alkalmazhatunk. Ez két keret közé rakja a játékost: aki folyamatosan csak egy támadást spammel, sokra nem megy vele egy idő után, aki pedig kivárásra játszik, nem biztos, hogy eljut a speckó mozdulatokig. Egy egészséges keveréket kell megtalálni, és ha az megvan, a játék (vagy legalábbis a harcok) ritmusa egy igen jó tempóra áll be, miközben valamelyest a stratégiát is az előtérbe helyezi. Jó az egyveleg.

Miért jó?

Grafikailag korrekt, audióban szintén, ezek csak a kötelezőt hozzák (mondjuk Motoi Sakuraba, aki már a Tales of Phantasia zenéi mögött is ott állt, nem nagyon tud mellé lőni szerintem). A narratíva viszont szintén említésre méltó. Ahogy kibontakozik a történet a Holy Midgand Empire-ban (akinek ismerős a Tales of Zestiria, tudja, hogy miről beszélek – a két Tales egy világban játszódik!), Velvet és a többiek sorsa egy útra sodródik, és ahogy végigharcoljuk a történetet, megszeretjük őket. Jók a karakterek… és ezzel együtt bár alapjaiban véve a Berseria egy Tales játék maradt, mégis mert újítani, és emiatt is kapta azt az egészen becsülendő értékelést a teszt alján.

Vételre ajánlott

JRPG-fanoknak szerintem a Tales of Berseria kötelező vétel. A sötétebb megközelítés ellenére is a franchise elemeit magában hordozza, és azok is bátran beleugorhatnak, akiknek új az egész Tales of… sorozat. Bár a nyugati játékosok nem kapták meg a PS3-as verziót (Japánban még mindig divat arra is kiadni dolgokat!), nem kell csalódnunk sem a PS4-es, sem a PC-s változatban. Korábban már többször is mondtam, hogy 40-45 órás lett a Berseria, és ez szerintem már megéri az árát. Ha kicsit jobban átgondolt sztori és kevesebb linearitás lett volna, talán egy 9-est is kaphatott volna, de így is szerintem a januári hónap egyik kellemes meglepetése lett a Tales of Berseria.

-V-

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Bandai Namco

Stílus: JRPG

Megjelenés: 2017. január 24.