Menu

The Legend of Zelda: Breath of the Wild – Tényleg lélegzetelállító?

TESZT – Hatalmas. Ezzel az egy szóval lehetne a legjobban jellemezni a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot, méghozzá minden aspektusában.

 

Több, mint négy év telt el, amióta Zelda címmel játszottam nagyobb konzolon. A Skyward Sword elképesztő teljesítmény volt a látvány és játékmenet tekintetében is, de sok újdonságot nem hozott a Zelda sorozat tekintetében. A szokásos „ments meg mindenkit, miközben végig ugyanazt csinálod, mint a korábbi Zelda címekben” típusú címről beszélhettünk: fedezd fel a világot, találkozz új karakterekkel és lényekkel, juss be a dungeonba, pucold ki és szerezd meg varázstárgyakat és fegyvereket, amelyek aztán az új területeken a segítségedre lesznek. Bár a Breath of the Wildban is nagyjából ugyanezt fogod végig csinálni, de mégis egészen más módon.

Bámulatos

Nem tudom, hogy az emberek mégis mire számítanak, amikor egy új Nintendo konzolról hallanak. A legutóbbi Nintendo, amelynél – a maga idejében – igazán kiemelkedő teljesítményről beszélhettünk a GameCube volt. Az azóta megjelent Wii és Wii U a PlayStation és a Xbox konzolok közelébe sem értek. Páran ezen bosszankodtak, másokat nem nagyon izgatott, mivel számukra amúgy is az élmény számít mindenekfelett.

A Breath of the Wild Wii U-ra és Switch-re egyaránt megjelent és mindkét konzolon bámulatosan grafikával büszkélkedhet, bár a dockolatlan Switch-en érezhetően jobb a teljesítmény. A játék grafikája hasonlatos a Skyward Swordéhez, viszont itt sokkal több látványban lesz részünk. Az animációk általában véve elfogadhatók, de ezen a téren nem találkoztam semmi említésre méltóval.

Ami viszont egyértelmű erőssége a grafikának, az a színek, illetve a paletták művészi használata, az egész vizuális világ kidolgozása. Mindez nem csak a szépség miatt lényeges, hanem olyan játékmenetbeli aspektusok tekintetében is, mint amikor az nappal-éjjel ciklusok: mindig tudni fogod, a nap melyik szakaszában jársz, méghozzá akkor is, ha nem kémleled állandóan az eget. Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy a grafikai elemeket mennyire kiválóan elhelyezték a Zelda világában, továbbá a profi pályaszerkesztésnek is köszönhetően azt is mindig tudni fogod, hogy éppen merre jársz a Breath of the Wild világában.

Továbbá a tárgyak, szörnyek, NPC-k ábrázolását, az épületek architektúráját, illetve a környezetábrázolást kizárólag elismerő szavakkal lehet csak illetni. Gyakran, amikor bolyongsz a játék világában céltalanul, olyan jelenetek tárulnak a szemed elé, melyektől a padlón keresed majd az álladat.

A látvány ára

Amint említettem, ha a Wii U verzióval játszol, vagy a dockolt Switch-el, akkor bizony a grafika megjelenítése, illetve a framerate tekintetében teljesítmény problémákkal fogunk találkozni, különösen akkor, amikor hatalmas területekre érünk, vagy egy nagy csata kellős közepébe kerülünk. Érdekesség, hogy ezeket a problémákat csak dockolt módon, a tévénken észlelhetjük, handheld módban viszont nem.

Nálam a játék egyszer le is fagyott, az ismerőseim viszont különböző egyéb problémákba is belefutottak. Időnként például a free-aiming mód teljesen meghülyül, ha újra indítom alvómódból a játékot és emiatt az egész játékot újra kell indítanom, de szerencsére ez azért elég ritka.

Világjáró hős

A játék során rengeteget kell járkálni, futni, mászni, ugrálni. Igazából a játék 90%-ában ezt fogod csinálni. A maradék 10-et teszi ki a harc, a főzőcskézés, vagy a többi karakterrel való párbeszéd, illetve a többi interakció.

A Breath of the Wild világát bejárni nem könnyű feladat, viszont cserébe a játék jól elrejtett kis mágikus eseményekkel jutalmaz – igaz, ezeket elég nehéz megtalálni.

Felmászni különböző szikla és falfelületeken elsőre furcsának hangzott, de miután kipróbáltam, rájöttem, hogy egyszerre mennyire hasznos és szórakoztató. Majdnem mindenre felmászhatsz! Nem, nem viccelek, tényleg nincsenek határok, arra mész, amerre akarsz. Persze azért hozzá kell tenni, hogy míg bizonyos helyszínekre könnyen eljuthatunk, addig másokra már sokkal nehezebb.

A sok futás, az úszás és a mászás viszont alaposan „elfáraszt”, ami a játék nyelvére lefordítva a stamina kiürülésében jelentkezik – ilyenkor hősünkkel rossz dolgok történhetnek. Szerencsére a staminát lehet fejleszteni és én azt is javaslom, hogy az első upgrade ez legyen, mielőtt a többihez egyáltalán hozzányúlnál.

Elszántságunk töretlen, a fegyvereink nem…

A játék során a harc elsőre kicsit lelombozónak tűnhet, lévén az ellenség sokszor nagyon erős és sokat sebeznek. Később szerencsére újabb és újabb harci technikákkal találkozunk, melyek révén Link egyre inkább bajnokká válik.

A játékban most is fegyvereket, pajzsokat, íjakat és páncélokat használhatunk, ami elsőre nem hangzik újdonságnak, azonban most van egy „csavar”: ezek mind-mind eltörnek használat után. Igen, jól hallottad: apró darabokra, ripityára törnek!

A fő problémát az jelenti, hogy csak párszor használhatod a fegyveredet, mielőtt széttörnek és azután gyorsan egy másikat kell elővennünk a motyónkból, hogy folytathassuk a harcot. Még az íjunk is szét fog törni, ami azért szerintem kicsit butaság. Találunk azért olyan fegyvereket, amelyeket meg tudunk javítani, de ezekre rá kell lelni, vagy egy nehéz küldetést végrehajtani, hogy megkapjuk ezeket.

Az Ön küldetése, ha elvállalja…

Ha már a küldetéseket említettem, akkor érdemes ezekről is pár szót ejteni. Az egyik legfontosabb jellegzetességük, hogy bármilyen sorrendben teljesítheted őket, sőt, akár még sutba is dobhatod mindegyiket és egyenesen elsétálhatsz a végső bossig, ha tudod, merre kell menni – így meg is nyerted a játékot.

A főküldetéseknek nem az a szerepük, hogy a történetben haladjunk, de előbb-utóbb elég segítséget jelentenek majd ahhoz, hogy megnyerd a játékot. A mellékküldetések feladata viszont az, hogy megértsd a körülötted elterülő világot és annak mechanizmusait, továbbá abban is segítenek, hogy egy titkos, rejtett szentélyt megtalálj.

Hogy mik is ezek a szentélyek? Kis mini-dungeonok, amelyekben komplex puzzle-feladatokat kell megoldani, vagy erős szörnyeket kell levágni, hogy ezáltal kitanuld a harcrendszer csínját-bínját. És ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a puzzle-feladatokat többféle módon is meg lehet oldani! Persze a megérdemelt jutalom sem marad el: mindegyik szentélyben egy, vagy több ládát is találsz, amelyekben ott hever valami különleges tárgy vagy nyersanyag, illetve, ha teljesíted a puzzle-t, akkor egy Spirit Orb is a markodat üti. Ha négy ilyet találsz, akkor vagy eggyel több szívecskéd lesz, vagy plusz egy stamina.

Nyugalom, tudom, hogy ez így leírva talán túl egyszerűen hangzik, de ezek nem az igazi dungeonök, ugyanis azok nagyobbak és nehezebben legyűrhetők, ugyanakkor sokkal speciálisabb, különlegesebb módon is dolgozták ki őket a fejlesztők. Egy biztos: bőven lesz kihívás és változatosság, ha a The Legend of Zelda: Breath of the Wildba belevágsz!

Ez a világ hatalmas!

Méghozzá lehengerlő módon az – olyannyira, hogy az már engem is zavart. Volt olyan, hogy tényleg csak el akartam jutni A pontból B-be, de közben annyi mindenbe belebotlottam, hogy teljesen eltántorított az eredeti célomtól. Az első dungeonommal szerintem hozzávetőlegesen 12 óra játékidő után végeztem. Durvának hangzik, de tényleg mindent fel akartam fedezni, és annyi minden van ebben a játékban, hogy az tényleg elképesztő. Soroljam? Rejtett tündér szökőkutak, kis falvak, nagyvárosok, titokzatos erdők és még sorolhatnám napestig! A játék minden zegzuga tele van titkokkal – egyesek gyilkosok, mások jutalommal kecsegtetnek. Rengeteget kellett bóklásznom, mire olyan fegyverekhez jutottam, amelyekkel a hatalmas szörnyeket is le tudom verni.

És a titkok, meglepetések? Komolyan, annyi, de annyi van belőlük, hogy még csak ahhoz sincs energiám, hogy egyáltalán elkezdjem ezeket sorolni!

Summa summarum: elmondhatjuk, hogy ez az új Zelda nagyban különbözik az előző epizódoktól, és bár ennek persze örülünk, azért annak örülnék, ha a következő Zelda kisebb méretű lenne. Az mindenesetre biztos, hogy egy igazán impozáns játékról beszélhetünk, amelyet egy igazi gamernek semmiképpen sem szabad kihagynia.

-SephiTrax-
(fordította: BadSector)

Pro:

+ Hatalmas, izgalmas, változatos világ, tömérdek teendővel és titokkal
+ Bármit felfedezhetsz, bárhova felmászhatsz
+ Stílusos, művészi vizuális világ

Kontra:

– Egyszerűen már túl nagy
– A sztori nem egy oroszlán
– Nincs audio a párbeszédekhez


Kiadó: Nintendo Entertainment System

Fejlesztő: Nintendo Entertainment System

Stílus: Open world, RPG, kaland

Megjelenés: 2017 március 3.

TESZT – Hatalmas. Ezzel az egy szóval lehetne a legjobban jellemezni a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot, méghozzá minden aspektusában.   Több, mint négy év telt el, amióta Zelda címmel játszottam nagyobb konzolon. A Skyward Sword elképesztő teljesítmény volt a látvány és játékmenet tekintetében is, de sok újdonságot nem hozott a Zelda sorozat tekintetében. A szokásos „ments meg mindenkit, miközben végig ugyanazt csinálod, mint a korábbi Zelda címekben” típusú címről beszélhettünk: fedezd fel a világot, találkozz új karakterekkel és lényekkel, juss be a dungeonba, pucold ki és szerezd meg varázstárgyakat és fegyvereket, amelyek aztán az új területeken…
Summa summarum: elmondhatjuk, hogy ez az új Zelda nagyban különbözik az előző epizódoktól, és bár ennek persze örülünk, azért annak örülnék, ha a következő Zelda kisebb méretű lenne. Az mindenesetre biztos, hogy egy igazán impozáns játékról beszélhetünk, amelyet egy igazi gamernek semmiképpen sem szabad kihagynia.

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Játékmenet - 9.2
Grafika - 9.4
Történet - 7.2
Zene/Audio - 8.4
Hangulat - 8.2

8.5

KIVÁLÓ

Summa summarum: elmondhatjuk, hogy ez az új Zelda nagyban különbözik az előző epizódoktól, és bár ennek persze örülünk, azért annak örülnék, ha a következő Zelda kisebb méretű lenne. Az mindenesetre biztos, hogy egy igazán impozáns játékról beszélhetünk, amelyet egy igazi gamernek semmiképpen sem szabad kihagynia.

User Rating: 4.57 ( 3 votes)

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu