TESZT – Észak-Korea lerohanja az USÁt. Amerikai forradalom. Idézőjelesen „nyílt világú” lövölde, ami a megjelenés pillanatában nem volt kiemelkedő minőségű, és mi úgy esünk neki ennek a játéknak, hogy a DLC-t is figyelembe vesszük hozzá. Így a fair, és így lázadunk fel mi is.

Nem sokkal a játék kezdete után, még a bázisunkon (ahol naná, hogy sztereotipikus karakterek vannak) az tűnt fel számomra, hogy szó szerint egymás mellé rakott két pontosan ugyanolyan kinézetű nőnemű karaktert a játék. Na, már itt gondoltam, hogy „ez izgi lesz”, aztán a kijáratnál is felbukkant egy ismétlődő NPC. Ez úgy meg is adta az alaphangot…

Tört én elem

Szóval a sztori abból áll, hogy Észak-Korea egy technológiai, hadviselési hatalommá vált, és beszivárgott a technológiájával az Egyesült Államokba, amit egy jól irányzott lépéssel taccs, tönkre is vág, ekkor pedig jön a lerohanás. A helyszín Philadelphia állam, a főszereplő pedig Ethan Brady, akit a lehető legjobban is jellemezhetnék: … – na, valahogy így.

A történetről többet nem mondok, mert ooooolyan sablon, mintha egy ABC-ben (bocsánat, CBA-ban…) vettük volna. Szinte semmi emlékezetes nincs benne, csak indokot ad arra, hogy innen ide menjünk, onnan oda.

„Nyílt” világ

Inkább nevezném szekciókra bontott zárt világnak ezt. Vannak sárga zónák, ahol a lakosság is tartózkodik, és ezeken a helyeken kell egyfajta civil lázadást keltenünk, ami ha összejön, viszonylag hangulatos látványt kelt, még ha vizuálisan nem is hoz egy kimagasló szintet. Vannak bizonyos vörös zónák is, ahová a civileknek a bejárás tilos, és itt kell majd pár harcot (párat, hah) nyernünk, hogy lassan képesek legyünk területeket hódítani.

Őrállások, épületek tömkelegével várják, hogy „koreátlanítsuk” azokat, legyen az drón, tank, vagy hadsereg. Aztán ha túlerőben lesznek (ami azért gyakori), a lopakodásra és arra kell játszanunk, hogy kis idő után az AI reseteli magát és nem kutat utánunk. Ha pedig megunnánk az egészet, akkor ki is használhatjuk a mesterséges intelligenciát úgy, hogy angol kifejezéssel élve potshot megoldást használunk: fedezék, egy ellenfél, fedezék, egy ellenfél, és ezzel bedaráljuk a csapat jelentős részét.

The Kraft Of Us

Akinek ismerős a Naughty Dog The Last Of Us-a, akkor a kraftrendszer ismerős lehet: hasonló módon hozhatunk össze kütyüket alapanyagokból és alkatrészekből, és így változatos dolgokat hozhatunk létre figyelemelterelő robbanóeszközöktől a Watch Dogs szintjétől messze elmaradó hackelő tárgyakig.

Most, hogy így eszembe jutott ez, hogy Watch Dogs, olyan érzésem támadt, hogy a Homefront: The Revolution gyakran próbált más játékokat követni, de ezt nem tudta az eredetiekhez hasonló szinten kivitelezni, ami miatt olyan… semmilyen, átlagos az egész, kivéve talán a fegyverek módosítását. Nekem azért tetszett az, ahogy egy pisztolyból faraghatunk egy géppisztolyt is, és így azért elő lehet adni egy kicsit kreatívabb variációk egy halálra játékot is.

DLC-k

Három DLC jött ki a játékhoz, ami miatt elismerésem a Dambusternek és a Deep Silvernek, hiszen 10 hónappal a játék megjelenése után is masszívan tolják előre az új Homefrontot, ami időközben PlayStation 4 Pro támogatást is kapott. Ahhoz képest, hogy eredetileg a játék néhol a 20 fps-t is nehezen bírta tartani, volt egy kis fejlődés, az erősebb PS4-en pedig natív 1440p felbontáson, jobb frame rate-tel fut a történet, ráadásul a HDR-t is berakták a játékba a fejlesztők. Korrekt.

A három DLC közül az első, a The Voice of Freedom konzolon ingyenes lett, az Aftermath után pedig az új, utolsó kiegészítő, a Beyond The Walls pedig Pennsylvaniába visz ki minket – kicsit üdébbnek tűnik a látvány, és a hangulat is jobbnak érződött az előző két DLC-nél. 25 dollár, kb. 7500 forint az Expansion Pass amúgy. Ja, a Resistance módot is meg kell említenem még: négy, viszonylag rövid kooperatív multi küldetés van.

Jobb annál, amit tavaly felmutatott

Így, teljes egészében a játék kicsivel több az átlagosnál, és ha így jött volna ki a többnyire felejtős Homefront: The Revolution, szerintem nem kapott volna ekkora letolást a shooter májusban. Becsületes, hogy a fejlesztők a többszöri kiadóváltás ellenére sem adták fel és összehozták a projektet. Emiatt is egy biztató értékelést igenis megérdemel a Dambuster játéka. Nem egy év játéka szint, de 6-7 ezer forintért DLC-kkel együtt szerintem megérné. (És PC-n levették a Denuvót is a játékból. Fair play a részükről. Becsületes.)

-V-

Kiadó: Deep Silver

Fejlesztő: Dambuster Studios

Stílus: FPS

Megjelenés: 2016. május 20.