TESZT – A családi találkozó ezúttal jóformán teljesen a kukába dobta a játékmenetet, és emiatt egy kicsit gyengébb eredménnyel ért célba az első két részhez képest az Above The Law névre keresztelt középső felvonás. Ezzel szemben a történet fokozódik, viszont az összkép továbbra is kicsit necces.

Szóval az előző rész végén egy szép fordulattal visszatért valaki, aki csak azokban a visszaemlékezésekben volt idáig látható. Na ja, megint ezzel kezdtünk, csak előtte volt egy összefoglaló, ami mintha kicsit sokáig tartott volna. Szóval emlékkel kezdünk, aztán hirtelen ugrunk a jelenbe. Értem én, hogy a Telltale ezzel akarja a múltat rákötni a jelenre (akció-reakció megközelítéssel), de most még nem nagyon látom ennek értelmét.

We are family

Rövid időn belül megindul a szervezkedés, de aztán kiderül, hogy politikailag egy pöppet bonyolultabb Richmondban a szituáció, mint ami a felszínen látszódik. A pozitívum a helyzetben az, hogy a sérültünk megmenekül, de a négy főnök közötti teljes egyetértés hiánya konfliktusokat szül, aztán mégis kinn találjuk magunkat a táboron kívül. Csapda? Nem csapda? Nem tudom, de a csapat azért újra egyesül pár QTE után, és most, hogy eszembe jutott a QTE, nos, ezúttal nincsen olyan több dolgot gyűjtögetős és eközben mindenkivel beszélős játékmenet. Ez nem vicc: nincsen ilyen jelenet az epizód 80 perce során!

Ilyen talán mintha EGY alkalommal sem lett volna a The Walking Dead eddigi története során, és ha belegondolunk abba, hogy december óta három hónap telt el és eközben a Telltale Games semmit nem adott ki (feltehetőleg a Galaxis őrzői epizódokon dolgoztak, az április tizennyolcadikán jön, én meg semmit nem vágok belőlük, hajjaj), elgondolkodom azon, hogy… mégis mi a rosseb telt ennyi idejükbe az epizód elkészítése során?!

Nem lékek

Aztán megint jön egy visszaemlékezés, ami Clementine további múltjára vet fényt, amiből ki lehet sakkozni az olvasónak is, hogy a konfliktusok forrásainak egyike itt kerül a rivaldafénybe a csapattagok között. Eljutunk egy, a térképen kijelölt helyre (két csillag közül válaszottam egyet, a jóra bökhettem elsőre, úgy tűnik…), aztán jött megint egy szép nagy csavar. Nahát, ez a kopasz fickó már megint itt van, meg egy illető, akiről kiderült, hogy áruló.

A leszámolása előtt sikerült egyszer meghalnom, mert mellényomtam (nem baj fiam, hülye vagy), aztán élvezettel vertem szó szerint péppé az agyát. A kopasz tuskó után visszatérés, ellentámadás, konfrontáció, és közben szerintem egy gyanús, pár másodpercig feltűnő jelenet, ami a negyedik részben tuti hatással lesz a történésekre. MIT MŰVELSZ DURR vége.

És a többi

Zenében most nem hallottam főcímdalt, sőt semmi komolyabb melódiát. Emiatt csak az audió tekintetében a szinkront tudom mondani, ami viszont jó. Grafikában még mindig feltűnő, hogy az animációk kezdete néhol „behúzza” a karakterek testtartását egy fix pozícióba, néhol a mozgások is érdekesek, úgyhogy a minimális, de néhol azért feltűnő hibák még mindig jelen vannak. Kihívás csak és kizárólag a QTE-kben van (jó, két helyen mozgatni is kell valamit, de az is lehet, hogy csak egy volt, lyukasabb az agyam, mint egy két hetes camambert sajt), szóval az összkép érdekes lett.

No kérem, a történet vitte el a hátán az epizódot. Csak és emiatt kapott egy nagyon gyenge lábakon álló hetest. Grafika átlagos, zene/audió jó, hangulat jó (de nem kiváló), játékmenet szinte nulla. Én eddig úgy hittem, hogy a négyes epizódok a gyengék, de most a hármas a lóláb idáig. Ha júniusban (vagy amikor a Telltale-nek kedve van kiadni a negyedik részt) nem szedik össze magukat a fejlesztők, kicsit érdekes lesz látni a finálét…

-V-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: Epizodikus, kaland, QTE-szimulátor, interaktív cel-shaded zombiinvázió

Megjelenés: 2017. március 28.