TESZT – Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy konkrétan mi lehetett Fréderick Raynal, francia fejlesztő célja, amikor a 2DARK fejlesztésére adta a fejét. Monsieur Raynal felelős az eredeti Alone in the Dark játékért 1992-ből, szóval igazi hírességről beszélhetünk. A 2DARK igazából ebből a koncepcióból szeretett volna tőkét kovácsolni magának. Egy magányos férfi megpróbálja túlélni az őrült emberek, és túlvilági lények támadásait, miközben a szabad világot fenyegető konspirációt is felfedezi. Ez már mind ismerős lehet a régi Alone in the Dark sorozat címeiből, ezt pedig még Raynal megfejelte az eltűnő gyerek rejtélyével, melyet a főszereplő detektív lassan bogoz ki, miközben veszélyek leselkednek rá.

A bevezetőmben említett Alone in the Dark igazi kultuszjátékká vált és több folytatást is megélt (sőt, még egy borzalmas Uwe Boll filmet és egy hasonlóan tré tévésorozatot is). A 2DARK sajnok csak fejcsóválásra késztetett, hogy mégis mire számított a jó öreg Monsieur Raynal ezzel a játékkal 2017-ben. No de ne szaladjunk bele a sötétbe ennyire gyorsan: készítsük elő a 9 miliméteres pisztolyunkat, egy jó üveg whiskey-t, aztán jól felszerelkezve irány a 2DARK világa!

A gyerekek nincsenek túl jól

Smith detektív estéje olyan szépen indult… A feleségével és a két gyerekével kempingezni mentek az erdőbe, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak. Helen és a két gyerek elindulnak az erdőbe, sétálni egy kicsit, ám rövid idő múlva Smith arra lesz figyelmes, hogy sikoltoznak. Smith utánuk rohan és a feleségét holtan találja, a két kisgyereknek pedig nyoma veszett.

Hét év telt el a tragikus események után és Smith már nem detektív, viszont még így is nyomoz, miközben magányosan tengeti az élet a Gloomywoodban lévő házában. A sokáig üresjáratban haladó nyomozás hirtelen új szelet kap, amikor két másik gyerek is eltűnik a helyi vidámpark közelében. Ettől a ponttól kezdve Smith mindenféle őrült helyekre kerül, kinyomozva a város titkait és egyre közelebb kerül ahhoz is, hogy talán megtalálja az elveszett gyermekeit.

A történet így leírva talán annyira nem hangzik rosszul, de azért mindent összetéve eléggé sablonos. Ráadásul túltolták a véres részeket is a játékban: pár jelenet mintha a Fűrész horrorsorozatra emlékeztetne. Ráadásul nem mindig illik ez a nagy vérengzés és horror a játék egészének hangulatába, tényleg csak azért passzírozták bele, hogy legyen ilyen is, továbbá a történetmesélés jellegzetességei miatt ez a beleerőszakolt horror nem illik annyira bele a játék egészébe.

Hogy némi támpontot adjak, hogy mire gondolok (anélkül, hogy szétspoilerzném a történetet): Gloomywood városában több a sorozatgyilkos, mint az összes ide passzoló zsánerfilmben együttvéve! Azon csodálkozom, hogy az amerikai hadsereg miért nem dob egy bombát a helyszínre, vagy legalább miért nem küldi ki nemzeti gárdát minden héten, hogy megóvja az állandóan eltűnő gyereket.

Összességében tehát egy borzasztóan fura történettel van dolgunk, amely nem passzol a túlélő horror műfajába és nem is túl logikus.

Izometrikus horror

A játék igazából a középszerűség mintaképe, sőt, igazából azt sem éri el. A stílus rendben van, de a környezet kidolgozása gyenge, a karakterek és a fegyverek pedig még el is ütnek tőle. Bár Kickstarter játékról beszélünk, azért még így is jobb minőségre számítana az ember a grafika tekintetében, mert az még az ilyen költségvetésű játékok szintjét sem üti meg. Tényleg olyan érzésem volt, mintha az Alone in the Dark egy 2D-s spin-offjával játszottam volna, annyira pixeles volt minden karakter. Emellett a hangeffektusok sem sokkal jobbak és a szinkronhangok és elég semmilyenek. Lehet, hogy valamilyen kézzel rajzolt technológiát lett volna érdemes használni.

Emellett a játékmenet is eléggé leegyszerűsített: a tárgyakat úgy tudod felvenni, hogy rájuk gyalogolsz, a nálad lévőket pedig egy inventory-ból tudod kiválasztani, amikor használható tárgyak közelébe érsz. Az ellenséget emellett kijelöli a játék, amikor rálőhetsz vagy megütheted valamilyen tárggyal. Az árnyékot és a sötét helyeket rejtőzködésre tudod használni, a lopakodással pedig meglepheted és gyorsan megölheted az ellenfeleidet. A legtöbbször egy pisztollyal, egy zseblámpával és egy öngyújtóval kezded a pályát, miközben az elhullott ellenségnél extra fegyvereket is találsz. A lopakodás mindenképpen ajánlott.

Alacsony költségvetésű The Evil Within

Összességében ez egy átlagon aluli cím, zavaros történettel, unalmas harccal, nem túl élvezetes lopakodással. Csak időmilliomosoknak, vagy Raynal játékai iránti elvakultan rajongó embereknek ajánlott.

-Dante-
(fordította: -BadSector-)

Kiadó: Bigben Interactive

Fejlesztő: Gloomywood

Stílus: Túlélő horror

Megjelenés: 2017. március 17.