FILMKRITIKA – „This is the beginning of a beautiful friendship.” Emil Kustirica cigányos filmvígjátékának – a Casablanca klasszikusából átvett – szállóigévé vált mondata pont nem illik arra a magyar valóságra, amelyet M. Kiss Csaba (elsőfilmes) és Rohonyi Gábor magyar rendező hasonló műfajt és témát bemutató filmjében láthatunk. Itt aztán nincs itt semmi „beautiful”, vagy „friendship” – a kis cigány közösség mégis össze tud fogni, hogy ebben a jó humorú, fanyar komédiában győzelemre vezessen egy focicsapatot.

A Brazilokban mindenki focizik. Az egész falu a bajnokság lázában ég: a csapatok felkészülnek, és győzni akarnak. Az esélyes persze a helyi önkormányzat nagyvadjaiból álló társaság, élükön a polgármesterrel (Fekete Ernő), aki mindent mindenkinél jobban tud és nem tud hibázni, és helyettesével (Schmied Zoltán), aki meg nem szeret.

De valami megzavarja az eddigi harmóniát: a falu legszegényebbjei, a helyi cigánytelepen csellengő kamaszok, élükön a börtönből frissen szabadult, aranylábú rosszfiúval (Nagy Dániel Viktor), mellettük a dekázásban élen járó helyi pappal (Bánki Gergő) életükben először szintén neveznek. És nyerni akarnak.

És mert a faluból elszármazott, titokzatos milliomos éppen ebben az évben dönt úgy, hogy szülőhelye legjobb focistáit kiutaztatja magához Brazíliába, hirtelen megemelkednek a tétek, és felbolydulnak a falu addig nyugodt hétköznapjai.

Ez is egy „menekülés a győzelembe”…

Szokásomhoz híven, egy másik – kicsit hasonló témájú – filmklasszikus jutott eszembe a Brazilok kapcsán. A Menekülés a győzelembe című 1981-es filmben a focibolond Steiner hadnagy híres játékosokat fedez fel a különböző nemzetiségű, szövetséges foglyok között, ezért futballmérkőzést szervez a náci katonák és a rabok között. Úgy gondolja, a felhajtás tetszeni fog a megszállt Párizs lakóinak, az edzések pedig lekötik a foglyokat. Ám a büntetőtábor lakói a francia ellenállókkal összefogva szökésre akarják felhasználni a focimeccs keltette felbolydulást. (forrás: Port.hu)

Az akkoriban igazi sztárokat felvonultató (Sylvester Stallone, Michael Caine, Pele, stb.) háborús mozi persze alapvetően más műfaj, ám a két film között nem nehéz a focin túl is párhuzamokat találni… (Érdekesség még, hogy ’81-ben moziban került amerikai filmet egyébként ráadásul 1980-ban Magyarországon, az MTK pályán forgatták.)

Bevállalta?

Amellett, hogy M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor tényleg sokszor kacagtató, olyan társadalomkritikát is találunk benne, mely révén nem nehéz párhuzamot találni a fent említett amerikai háborús film, illetve a Brazilok között. Itt is a hatalom rendezi az acsai futballbajnokságot: konkrétan a helyi polgármester és alpolgármestere, akikről persze, nem tudjuk meg, melyik párthoz tartoznak, de nem nehéz nagyjából belőni.

Hogy a kicsit Dr. Csernus régi tévéműsorát idéző kérdésemre válaszoljak („Bevállalta?”): igen is és nem is, M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor ugyanis finoman pedzeget aktuálpolitikai és etnikai kérdéseket (arrogáns, nagyjából „jobboldalra” belőhető polgármester és alpolgármester), de a vadállatot csak a ketrecen túl ingerli, sohasem megy túlságosan mélyre sem az arrogáns és ostoba vidéki polgármester kicsit konkrétabb ábrázolásában, sem a magyarok és cigányok közti ellentétek bemutatásában.

Persze, értjük, ez egy filmvígjáték, itt a könnyed szórakoztatás a lényeg, a korszakot ábrázoló A tanú-kaliberű karcos, leleplező komédiára nem szabad itt számítani. Gogolák elvtársnő itt is jelen van, csak itt sokkal csinosabb (a még mindig rendkívül vonzó Dobó Kata alakítja), és bár ő is valamilyen elképesztően ostoba, divatjamúlt ruhát visel, amikor becsukja az ajtót maga mögött, nincs odafestve a falra a lovon ülő, délceg Nagy Testvér (A tanúban: Rákosi Mátyás), illetve hasonló utalást sem találunk a Brazilokban. Ez nem az a műfaj. (Talán majd húsz év múlva.)

This is the beginning of a beautiful movie era?

Korrajz, fanyar társdalomkritika tekintetében tehát ugyan kifejezetten ügyesen, de azért csak a felszínt kapargatja a film, nézzük, Kusturicát idéző (vagy hozzá mérhető) humor tekintetében mennyire sikeres a Brazilok? M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor alkotása alapvetően egy optimista, tényleg kacagtató filmvígjáték, emlékezetes karakterekkel, remek benyögésekkel, jó humorral.

Bár a Kusturica filmekben található elementáris humor, vagy ahhoz fogható hangulatos jelenetek, frenetikus alakítások azért itt nem találhatóak, de azért a Braziloknak sem kell szégyenkeznie. A magyar, poros, elképesztően provinciális, elmaradott vidéki élet, a még elmaradottabb, szabályosan barlangban élő cigány közösség bemutatása, (a Brazilok egyébként M. Kiss Csaba 1997-es, Sirokon készített, saját riportfilmje alapján készült) nagyon ott van, a poénok is legtöbbször – egy-két kicsit erőltetettebbet leszámítva – nagyon ütnek.

Nagyon eltalálta a forgatókönyvíró a karaktereket is, amelyet szereplők zöme tökéletes, pont a megfelelő beleéléssel alakít. Van itt a cikk elején már említett korlátolt, de annál agresszívabb polgármester és alpolgármester, a falu fiatal bikája (az alpolgármester fia), „helyi menő csávó” (de egyébként szimpatikus, karizmatikus) cigány futballreménység (Nagy Dániel Viktor), aki nemrég szabadult a börtönből és csapatot kovácsol a csellengő, de annál lelkesebb társaiból, szexi fiatal cigánylány (Farkas Franciska), aki szabadulni akar a nyomorból és a lepusztult közösségből, illetve a fiatal pap (Bánki Gergő), aki talán a legnagyobb futballkocka a faluban.

Mind-mind egyedi, érdekes, mulatságos karakterek, sokat tesznek ahhoz, hogy az egyébként elég egyszerű történet – a poénok révén is – színvonalas, szórakoztató filmvígjátékká váljon. Többet azért nem szabad várni tőle, de a Brazilok mindenesetre újabb kellemes meglepetés A martfűi rém  és a Kincsem után.

-BadSector-