TESZT – Az emberi elme elég furcsa dolgokat tud kreálni. Főleg akkor, ha unatkozik és nincs leterhelve. Így van ezzel egy unatkozó diák is az óra kellős közepén, hiszen ilyenkor mi mást is lehetne csinálni, mint groteszk, eltorzult alakokat rajzolni és egymásnak ereszteni őket egy brutális, elmeroggyant összecsapásra.  Mindezt természetesen határok nélkül.

 Picit felhúztam a szemöldököm amikor elsőnek láttam a Drawn to Death bemutatóját, mert őszintén bevallva különösen nem fogott meg. Most ahogy ebben a hónapban PS Plus-ról ingyenesen letölthető, gondoltam kontrollert ragadok és kipróbálom milyen újabb címmel büszkélkedhet a Sony. David Jaffe a díjnyertes fejlesztő, aki olyan játékok munkálataiba vett részt, mint a God of War és a Twisted Metal, egy meglehetősen furcsa koncepcióval rukkolt elő.

Az utolsó emberig

A Drawn to Death alapkoncepciója nagyon egyszerű. Összeereszteni egy deathmatch erejéig olyan figurákat, akik megjelenésükben és képességeikben is jócskán meghaladják a józanság határát. De miről is szólna egy közös lövöldözésről szóló videojáték, ha nem erről? A meccs végéig mehet az ész nélküli csihi-puhi. Nem kell csapattársakkal foglalkozni. Igazi férfi/nő módjára teljesen egyedül a többiek ellen úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Körülbelül ebben a néhány sorban össze is foglaltam a játék lényegét, másról se szól csak a másik fél likvidálásáról.

Ne felejtsük el azokat, akik haverokkal együtt szeretik nyirbálni a másik felet, hiszen a csapatalpú móka izgalmas tud lenni. A meccsek végén persze a jutalom nem marad el, mivel bőven raktak bele lootboxokat, kellő XP mennyiséget és kombinálható tulajdonságokat. Adott jelenleg összesen hat szereplő, akik külsejük mellett egyedi tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Példának okáért itt van NinJaw, akinek kinézete egy női bombázó test és egy cápa egyvelegéből született meg. Fegyvere a vasmacska, amivel jó nagyokat sóz az ellenre, viszont amikor megéhezik, akkor természetesen lelkesen leharapja áldozata felsőtestét. A kedvencem akkor is a gonosz plüss mackófejjel megáldott hentes, Alan, aki elég méretes láncfűrésszel oldja a kedélyeket.

Karakterválaszték szempontjából elég kevésnek bizonyul a már fentebb említett hat fő, de szerencsére mindegyik elég színes (meg véres) egyéniség ahhoz, hogy jó néhány órára a képernyő elé szegezze a játékost. A menetek gyorsak, pörgősek és a szórakoztatás elmebeteg formáját tálalják.

Tipikusan egy olyan játék, ami nem akar babérokra törni és valószínűleg nem lesz belőle e-sport sem. Arra találták ki, hogy amikor hazamész a munkából vagy suliból, van néhány üres perced és lezavarsz néhány meccset amíg fő a vacsora. Aki komolyabb multiplayer élményre vágyik, inkább ne próbálja ki, mert a Drawn to Death vélhetően nem az ő játékuk lesz.

Még a Mona Lisa is megirigyelné

Maga a vizuális megjelenítés volt az első, ami igazán magával ragadott. A címéből is következtetve úgy dolgozták ki, mintha egy művészi hajlamait épp kiélő kezdő rajzoló vetette volna papírra agyának szüleményeit (valójában az ötlet innen származik). Véleményem szerint nagyon egyedi megjelenésében a Drawn to Death, valamint a megrajzolt szereplőkön és a pályákon látszik a törődés. Az érdekes színezések és a grafiti stílus számos eleme megtalálható a játékban.

Például a hiányosan kiszínezett modellek, rajzfilm-karakteres mozgások és persze sok-sok vér, ami érdekes módon nagyon vörösre sikeredett.  Néha már annyira jól sikerült, hogy voltak olyan pillanatok, amikor az ellen teljesen egybeolvadt a környezetével, ezért elég hamar lapátra tettek. Irányítás szempontjából csak dicsérni tudom, egyszer sem éreztem, hogy bármit is kötelező szinten kellett volna használnom. Persze azért vannak kiegyensúlyozatlan esetek, mert ahogy észrevettem Johnny Savage a közelébe se érhet Diabla Tijuana ördögi mivoltához.

A játék nyelvezetét tekintve mocskos, méghozzá kifejezetten trágár, ami sokakban visszatetszést kelthet. Kekeckedik, ha nem csinálod meg a tutorialt, amikor egy vesztes meccset sikerül játszani, akkor elküld melegebb éghajlatokra, hogy miért vagy ilyen béna.

Sajnos a zenei aláfestést nem üti meg a kellő szintet, mert szinte alig lelhető fel a Drawn to Death-ben zene. A főmenüben szól a metál, de a meccsek között hol lehet hallani valamicske gitárszólót, hol pedig csak a heves csatározás hangjait hallhatjuk. Ezen a téren bizony ráférne egy alapos ráncfelvarrás, viszont ez hiányosság a játékélményt kevésbé zavarja.

-Parzifal-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: The Bartlet Jones Supernatural Detective Agency

Stílus: Third-Person Shooter

Megjelenés: 2017. április 4.