TESZT – Ha a múltat átemeljük egészében a jelenbe, nem biztos, hogy úgy sül el, ahogy azt a kiadó (vagy fejlesztő) eredetileg tervezné. A Yooka-Laylee is ilyesmi: megőrizte a múlt hibáit, de valahogy a báj mögött nincsen az, amit eredetileg összehoztak a Nintendo 64-en. Szívtelen a cucc.

 

Mivel a Rare a Microsoft alá került (na ebbe inkább ne menjünk bele részletesebben), az onnan kivált fejlesztők, a Playtonic nem tehették meg, hogy az eredeti karakterekkel egy új Banjo-Kazooie-t fejlesztenek. Így Banjoból Yooka, Kazooieból Laylee lett (lyuka léli, nagyon szépen hangzik magyarul, nemde?), és mivel sok, sok, nagyon sok pénzt, konkrétan két milliónál is több fontot szedett össze, ami legalább 12-szerese az eredeti célnak, a nyomás nagy lett a projekten, ami hatása ki is mutatkozódik a végeredményen.

Momomomototototo

Kezdjük azzal, hogy a karakterek nem kaptak rendes szinkront, hanem pár hangot ismételve beszélnek, ami alá feliratot kaptak, különben egy kukkot nem értenénk abból, hogy mit is mondanak. Ez az N64-es időszakban megérthető volt, hiszen maximum 64 MB-nyi hellyel kellett tervezniük a fejlesztőknek, de a PS4, X1, PC (meg később a Switch) korszakában ez inkább hülyén jön át. Érthető, hogy mit is akartak ezzel – múltba nyúlás -, de rövid időn belül idegesítő hatása lehet, hát még úgy, ha jó 15-20 órán keresztül ez kell hallgatni.

Ezt a beszélési stílust mind a hat világ (jó, legyen az öt, és ehhez vegyük hozzá a hubot) során hallani fogjuk, úgyhogy erre tessék előre felkészülni! (Legalább Grant Kirkhope-ék szerintem eltalálták a zenéket – ebben a stílusban pontosan azt hozták, amire számíthatunk, és most ki is teljesedhettek, hiszen nem voltak technológiailag limitálva. Vivát!)

Jajajajajaj

Ez itt nem mexikói röhögés volt (vagy spanyol), hanem JAJ – a játékmenet szintén az, aminek látszani akart: a kilencvenes évek platformer műfaját emeli át, de gyakran letér az útról… és bárcsak ne tette volna. Valahogy nem illik például a pachinko a játékba. (Pachinko… erről a Konami jut az eszembe, és tovább ezt hadd ne kelljen kifejtenem.)

Az összkép az amúgy tényleg hiteles gyűjtögetős stílusával ott került elrontásra, hogy többet akart előadni, mint amennyit érdemes lett volna – a kevesebb néha több, és ez a Yooka-Laylee esetében érvényes. Gyűjtögetni kell a Pagiest, miközben némileg kitágulnak képességeink határai, ami után jön az, ami nem mindenkinek fekszik úgy, ahogy: a backtracking. Iiiigen, itt is kelleni fog az, hogy visszamegyünk a már látott pályákra, hogy mindent össze tudjunk szedni.

Szíszíszínes

Aki csak a pre-release marketingben igencsak gyakran mutogatott Tribalstack pályát látta, annak gyorsan mondanám, hogy több is van annál a Yooka-Layleeben, ami a vizualitás terén is hozta azt, amit PS1-en és N64-en láttunk akkoriban. Obligát jeges, kötelező kaszinó helyszín, és egy kis idő után érződik, hogy nem teljes az élmény. Kinőttük volna a múltat? Lehet, hogy csak hozzászoktunk volna a kurrens generáció újrakiadott játékai mellett a nem nagyon újítani merő címekre? Lehet. Lehet, hogy nem. Hangulatában is (ha nem tekintjük rontó élménynek – miközben az – a beszéd kivitelezését) a múltból tér vissza, de sajnos magával hozott valamit, amit nem kellett volna.

A kamerakezelés ELKÉPESZTŐEN GYENGE. Ilyen gyenge kamerát kb. 2000 tájékán láttam a Gex 3D: Enter The Geckóban PlayStation 1-en. Ez a játék legnagyobb bökkenője, és emiatt fogunk olyan sokszor megdögleni, hogy a Game Over képernyő a retinánkra égve rémálomként fog felkelteni egy-két éjjel. Ja, és a játék finoman szóval benn hagyott egy akkora bugot, hogy úgy uszkve a játék felét ki lehet hagyni. Nem viccelek, videó is van róla:

Eeeeeh

Na és most vagyok meglőve. Adnék én a Yooka-Laylee-re egy 7-est, mert alapjában véve jó, de az audió és az a fránya kamera lehúzza. Ha simán 6-ost dobok rá, az nem lenne valami igazságos. 6,5, és megegyeztünk: inkább ajánlom a Conker’s Bad Fur Day-t, az ráadásul még mocskos is, vagy esetleg a Banjo-Kazooie-t és a Banjo-Tooiet. Ezt csak akkor ajánlanám megvenni, ha nem legalább egy 10 ezrest kell kiperkálni érte, és van bennünk nyugtató a kamera miatt. (Legalább poénkodnak a karakterek.)

S végül a két állatka összenyomásra került a teher alatt. Én is.

-V-

---

Kiadó: Team17

Fejlesztő: Playtonic Games, Sold Out

Stílus: Akció, Platformer, 3D

Megjelenés: 2017. április 5.