TESZT – A felnőtté válás egyik legkeményebb pillanata, amikor szembesülsz vele, hogy nem minden olyan szép és jó, ahogy a szüleid mondták. Mindig arra számítasz, hogy a tanáraid, a vezetőid, a politikusok csak a javadat akarják, és amikor rájössz, hogy sok esetben ez koránt sincs így, akkor az kamaszként egy elég nagy pofára esés. A Persona-sorozatban – és legújabb részében, a Persona 5-ben – ez egyik legfontosabb, legérdekesebb motívum.

Kamaszok, akik szembe szállnak a gonosszal és megmentik a világot: ez már egy ezeréves JRPG klisé, de a Persona sorozat még is oly eredeti módon keverte a fantasztikus, démonokkal teli dungeonben való kalandozást a valós világ hétköznapjaival, hogy ezáltal (is) messze kiemelkedett a műfaj hasonszőrű darabjai közül. A Persona tinédzserei, amikor éppen nem démonokat vernek le, akkor a házi feladatukat írják, félállásokat vállalnak, és ügyelnek arra, hogy időben fellőjék a pizsit és ágyba bújjanak.

A Persona 5-ben, amely a Shin Megami Tensei szerepjátéksorozat spin-offjainak legújabb része, ilyen tiniket irányítasz, aki a bevezetőmben írt belső konfliktusokat élnek meg, így azt tűzik ki feladatuknak, hogy a kiűzik a korrupciót és a gonoszt Tokió városából túlvilági csatákat megvívva és személyes kapcsolatokat ápolva. Ez persze mind ismerősnek hangzik az utolsó két Persona játékból, de épp elég új ötlet került az ötödik részben ahhoz, hogy a szokásos témák ellenére is igazán az újdonság erejével hasson.

Ez is egy „Joker” – kicsit másféle

A játékban egy Joker becenevű fiatal srácot alakítunk, akinek, bár vannak viselt dolgai, de a legcsekélyebb mértékben se hasonlít arra a másik Jokerre a Batman játékokból. Egy csendes, másodikos gimnazista tanuló, aki azért kénytelen Tokióba menni, hogy elkerülje egy zűrös bűnügy következményeit. Ahogy a Japán fővárosába ér, a tanárai, nevelőszülei és többi tanuló gyűlöletét kell megélnie – azt a minimális fáradtságot pedig senki sem veszi, hogy leellenőrizze a hősünkkel kapcsolatos mendemondák valóságtartalmát.

Joker szerencsére nem sokáig lesz ennyire elszigetelve, mivel szép lassan összeismerkedik más „számkivetett” srácokkal és lányokkal: egy külföldi modell lánnyal, akit állandóan piszkálnak a többiek az egzotikus szépsége miatt, egy másik, „femme fatale” típusú, kissé agresszív lánnyal és még pár egyéb fiatallal, akik valójában az áldozatai a gyakran szinte betegesen kegyetlen felnőttvilágnak.

Belső és valódi démonok

Hasonlóan a többi Persona szerepjátékhoz, a fiataloknak valóságos és belső démonokkal is meg kell küzdeniük. A valóságos túlvilági lényeket úgy tudják csak legyőzni, ha a perszónájukat megidézik, amelyek mind hőseink belső pszichéjének megtestesülései. A csendes főhős annyiban különbözik a többi karaktertől, hogy ő bármikor váltogathatja a saját perszónáit (neki ugyanis lehet több is) és még újakat kialakíthat, úgy, hogy a régieket keresztezi.

A játék másik érdekes kihívása az időfaktor, illetve az jó időmenedzselés (amely számomra mind a mai napig legnehezebb feladat): ügyesen kell menedzselnünk a mindennapjainkat, mert házifeladat épp olyan fontos, mint Japánt megszabadítani a gonosz démonoktól és a korrupciótól, az időnk pedig véges. Épp ettől a vonásától válik egyedivé a Persona 5 – legalább is más JRPG-kkel összehasonlítva, hiszen a Persona-sorozatban ez egy visszatérő motívum.

Amitől mégis erősebb, színvonalasabb ez a rész, az a tény, ahogy „rögtön belevág a lecsóba”: miközben a maszkos „törvényen kívülivé” váló csapatunk démonokkal küzd, addig a konzervatív japán iskola falai között olyan megrázó traumákkal kell szembenézniük, mint az agresszió (a többi tanuló és a tanárok felöl egyaránt) a nemi erőszak, illetve otthon a családon belüli erőszak. Nem várt témák egy japán szerepjátéktól, vagy egy videojátéktól, nem igaz? Bizony, a Persona sorozat már csak ilyen…

Ezek az igen korán kiábrándult kamaszok alakítják a Fantom tolvajok csapatát, akik saját perszónáikkal felvértezve menne le a Metaverse-be, amely egy alternatív univerzum, egy árnyékvilág, tele démonokkal és furcsa lényekkel.

Joker és barátai a természetfeletti képességeiket arra használják, hogy „kincseket” raboljanak ezen a „metaverzumon” keresztül a valós világ különösen gonosz, vagy elvetemült karaktereitől, ezáltal befolyásolva őket, hogy a valóságban megváltoztassák a döntéseiket. Mintha az Eredet című filmet kevernénk egy anime-sorozattal.

„Tudok kung-fuzni” (Matrix)

A játék harcrendszere körökre osztott és egyaránt komplex, ugyanakkor könnyen is elsajátítható. Tömérdek eszközünk van arra nézve, hogy végezzünk a démonokkal: a kézifegyvereken kívül varázslatokat is meg tudunk idézni, illetve a már említett perszónák is megjelennek és az oldalunkon fognak „harcolni” egy-egy kör erejéig. Bár társaink csak a saját, egyetlen perszónájukat tudják megidézni, a főszereplő viszont egy egész kis csapatnyit is, méghozzá úgy, hogy akár a csata kellős közepén váltogatja őket.

A Joker emellett új perszónákat „zsákmányolhat”, illetve a régieket is vegyítheti az újakkal, ezáltal újabb, erősebb lényeket megalkotva. Minél magasabb szintre lépünk a Confidant nevű rendszerben, annál erősebb perszónák gazdáivá válhatunk.

A játékban a lényeknek emellett egyfajta kő-papír-olló szisztéma alapján mind megvannak az erősségeik és a gyengeségeik is, ezáltal a harc sokkal szórakoztatóbb és kevésbé „farmolósabb”, mint ahogy az más szerepjátékokra jellemző.

A harcok dinamizmusát nagyban elősegíti a Persona 5 egyszerre elképesztően stílusos, ugyanakkor tökéletesen átlátható kezelőfelülete is, továbbá a remek soundtrack és a grafika is sokat segít a beleélésben és abban is, hogy soha, egyetlen harcot se érezzünk önismétlőnek, vagy unalmasnak. Minden speciális támadás, vagy győzelmi jelenet mellé egy képregényszerű, stílusos vizuális effektus társul és funky jazz zenei betétek erősítik a játék egyébként is nagyszerű hangulatát.

Talán egyedül harcmezőn hallható csevegés, győzelmi kommentár válik egyedül egy kicsit önismétlővé, illetve az angol szinkron sem mindig az igazi, de ezek csap apró, tényleg nüansznyi negatívumok. Akit egyébként zavar az angol szinkron, az letöltheti a japán szöveget is.

Ennek a játéknak igazi „személyisége” van!

A Persona 5 2017 eddigi egyik legerősebb címe, ami azért is igazán szép eredmény, mert az idei éve első negyede telis-tele van ütősebbnél-ütősebb játékokkal. Csak egészen apró negatívumok rontják le kicsit az összképet: Morgana karaktere kicsit idegesítő és Jokert irányító „vezetése” kicsit túlságosan visszafogja hősünket. A másik játékra vetülő halovány árnyék az angol szinkron, amely egy fokkal kevésbé természetes, mint a korábbi részekben.

A Persona 5 ugyanakkor nemcsak egy kiváló, stílusos és szellemesen kidolgozott szerepjáték, nagyszerű harcrendszerrel, hanem olyan gondolatébresztő kérdéseket is felvet, melyek révén igazán egyedi, kihagyhatatlan videojátékos és művészi élményt nyújt egyaránt. JRPG rajongóknak kihagyhatatlan, de azoknak is nagyon ajánlott, akik eddig ódzkodtak a műfajtól, de mégis nyitottak az újszerű játékélményekre.

-BadSector-

Kiadó: Deep Silver, ATLUS

Fejlesztő: ATLUS

Stílus: JRPG

Megjelenés: 2017. április 4.