TESZT – Menekülés. Az eredetileg Hungerként bejelentett játék éhségünket szolgáltatott kielégíteni, s többnyire meg is tette. Kicsiny rémálmok lengik körül kalandjainkat, amikre várnunk kellett… és várnunk is kell.

Egy ex-Sony-s csapat játékáról beszélünk: a Tarsier főleg a LittleBigPlanetben működött közre, mielőtt 2014 májusában jött az akkor még PS4-exkluzívnak tűnő Hunger bejelentése. Az X1-esek és PC-sek örömére multiplatform cím lett a Little Nightmares, ami az egyik kellemes meglepetésnek bizonyult az utóbbi idők játékdömpingjében.

Hatos

Adott Six, azaz Hat egy sárga esőkabátban, aki a Mawtól próbál elmenekülni, és ebben igen, főleg a konyha is szerepet fog játszani egyik főbb helyszínként (öt van ezekből). Mindegyik területnek megvan a maga rémes, szó szerint értve rémes főbb szörnyikéje, és a kedvencem a séf volt. (Ide tartunk, értem?) A meneküléshez persze hozzájárulnak a puzzle-k is, amik nem nagyon nevezhetőek kliséseknek még annak ellenére sem, hogy a kulcsok gyűjtögetése valamelyest ennek nevezhető. (Ez csak egy példa volt, van ott más is, de nem lőném le a poént…)

Ja, amúgy akik nem bírják a kolbászok, hús látványát, akkor itt azért megemlíteném, hogy egy kis gyomor kelleni fog, mivel… khm… nos, nem véletlenül hajol horrorba a Little Nightmares, amiről nem nagyon mondtam el, hogy milyen műfajú: platformer, de nem teljesen oldalnézetes.

Minden asztalláb mögött veszély

Ez az állítás igaz. A több részre bontható puzzle-k során a gyűjtögetés, a lopakodás, az ellenfelek figyelemelterelése mind-mind szerepet játszik. LIMBO? INSIDE? Olyasmi, de darkosabb köntösben. Ha pedig menekülnünk kell, mert ilyenre is lesz példa, akkor gyorsan futni kell, vagy felzabálnak minket reggelire.

Hangulatban amúgy szerintem kifejezetten odavág a Little Nightmares. Egyszerűen nem hagyott nyugodni, folyton egy picit aggódva figyeltem az eseményeket, és a helyszínek ráerősítettek a félelemkeltésre – mégis hogyan máshogy éreztem volna egy cipőkkel telepakolt szobában, ha sejtettem közben, hogy Hatos cipellői is odakerülhetnek? Na, így kell ezt kéremszépen. (A kötelező sötétség pedig jóformán nem is kell, hogy megemlítsem…)

A játékmenet során a kameraállásokat meg kell említenem. Komolyan el lett találva. Néhol kizoomol, néhol ránk közelít, és sosem volt rá problémám, úgyhogy a Tarsier ezzel nem rontotta el az élményt, ami azért nem lett teljesen tökéletes: pár jumpscare sajnos itt is van. Ejj, ejj, ejj…

Kilences

…t is érdemelhetett volna a játék, ha nem lenne a töltési idő a PlayStation 4-en egy piiiiiciiiikééét sok. (Gyors kitérő a grafikára: korrekt, bár nem értem az alap konzolon a 30 fps-t, és azt sem, miért nem 4K PS4 Pro-n, ahol meg a 60-at nem tartja?) Ha pedig meghalunk, akkor felmerülhet a „hova tölt vissza minket a játék?” kérdés, amit feltehetőleg az „a fenébe”, innen kell folytatni?” követhet.

Szerencsénkre a Tarsier játéka nem olyan büntető, mint a Playdead korábban említett párosa, de ez zavaró tényezőként felmerülhet. A másik probléma az irányítás szerintem. Nem tökéletes… mintha egy kicsit csúszna Hatos, és gyakran pontosan kell beirányítani őt a következő pontra, mert egy hiba halállal, töltési idővel és mérgelődéssel jár. (Nem baj, kapok én eleget mostanában…)

Ajánlott vétel!

A fantasztikusan undorító és hangulatos Little Nightmares az én szememben egy jó indulatú nyolcas. Egy ilyen csapattól egy ilyen kaliberű játék megérdemli a vételt főleg azoknak, akik szeretik a platformer műfajt. A hangeffektek és zenék is szerintem jól eltaláltak, ízelítő:

…úgyhogy aki türelmes és nem játszik gyengén, és van gyomra a horrorhoz, tudom ajánlani ezt a játékot. Miért? Mert ilyen kellemes alkotásból kell több. Nem újra kiadott évenkénti dolgok, nem régebbi játékok újrakiadása, hanem ígéretes, ötletes projektek, amik emlékezetessé teszik ezt a konzolgenerációt. 8 pont, kiváló.

-V-

Kiadó: Bandai Namco Games, Namco Bandai Games

Fejlesztő: Tarsier Studios

Stílus: Horror platformer

Megjelenés: 2017. április 27.