FILMELŐZETES – Tom Cruise a főszereplője az ősi legenda rendkívül látványosnak ígérkező új változatának. A múmia titokzatos és vérfagyasztó története a civilizáció hajnala óta foglalkoztatja az emberiséget.
Egy ókori hercegnőt (Sofia Boutella), akit igazságtalanul megfosztottak törvényes jussától, mélyen és örökre eltemettek a végtelen sivatagban, ám modern korunkban felébred, és világunkra szabadítja évezredek óta gyülemlő haragját, emberi ésszel felfoghatatlan pusztítást idézve elő.
A monumentális film adatai lenyűgözőek. Három kontinensen, ötven helyszínen forgatták, hatvannégy zérógravitációs felvételt készítettek, másfél tonnás szarkofágokat építettek, több ezer speciális és vizuális effektust dolgoztak ki és több mint háromszáz kilométernyi filmszalagot használtak fel a forgatás során. (Egy átlagos másfél órás filmhez harminc kilométernyi celluloidot használnak fel – a ford. )
Jöjjön hát Ahmanet hercegnő – lépjünk be A múmia világába.
Szerelem és borzalom: a szörny újjászületik
Frankenstein fia. A Fekete lagúna réme. A Farkasember. A láthatatlan ember. A múmia.
Ők a Universal Studios klasszikus szörnyetegei, amelyek mindörökre ott kísértenek minden lelkes mozirajongó emlékezetében.
A közönség csaknem egy évszázada rajong a moziszörnyekért, aminek több oka is van. Ezek a szuperlények képesek átlépni élet és halál határán, és roppant vonzó bennük, hogy olyan erővel bírnak, amilyenről a közönséges halandó csak álmodni képes. Bizonyos mértékben együtt is érzünk velünk, amikor a sötétség és a világosság határmezsgyéjén viaskodnak.
Különös véletlen, hogy filmes szörnyek iránti érdeklődésünk hajnala egybeesik a moziforradalom kezdetével.
Az egyiptomi fáraók sírkamráinak többségét már feltárták, mire Howard Carter és Lord Carnarvon brit régészek 1922-ben rábukkantak a gyermek uralkodó, Tutanhamon múmiájára. A felfedezés egybeesett a világ szórakoztatóiparának paradigmaváltásával. A nagyközönség kezdetben utazó múzeumokban csodálta meg a múmiákat. 1923-ban azonban bemutatkozott a hangosfilm, ami gyökeresen megváltoztatta a mozizás fogalmát.
A közönség nem tudhatta, mi az igazi mozis rémisztgetés, amíg vászonra nem lépett Boris Karloff Frankenstein fiaként, majd ő játszotta először a múmiát Karl Freund 1932-es mesterművében, amelyet a Universal Studios égisze alatt készített. A mozikat rémült sikolyok töltötték be a vászon felől és a közönség soraiból egyaránt.
Egy igazi múmiafan
Sean Daniel, akinek karrierje kezdetektől a Universal stúdióhoz kötődik – 1985-ben ő lett a legfiatalabb produkciós igazgató a cég létrejötte óta – kiskamasz korától rajongott a múmiás filmekért. Ő volt a legutóbbi Múmia-trilógia producere, négy éve pedig, immár független alkotóként azzal kereste meg a Universalt, hogy élesszék újra és modernizálják a szarkofág lakójának történetét a közönség új generációi számára, akik örömmel fognak rémüldözni, ahogyan a korábbi nemzedékek képviselői tették.
„Amióta a Universalnál voltam, mindig azt szorgalmaztam, hogy folytassuk a múmia-vonalat – mondja Daniel. – Szerintem ez a karakter arról szól, mit jelent élet és halál, és kinek lehet hatalma felettük. Titokzatos, sötét, izgalmas és ijesztő világ ez. Hiszek a szörnyfilmek műfajában, és biztos vagyok abban, hogy ezek a produkciók a világon minden nézőt érdekelnek.”
Amikor Alex Kurtzman rendező / producer, Chris Morgan forgatókönyvíró és Daniel kis csapatot hoztak létre, eldőlt, hogy megalkotják a Universal szörnyfilm-sorozatát, amelynek A múmia lesz az első része. A széria időközben a Dark Universe (Sötét Univerzum) nevet kapta, megszületett a logója és a zenéje is (a négyszeres Oscar®-jelölt Danny Elfman komponálta).
Daniel biztos volt abban, hogy elegendően sok idő telt el az eredeti film óta, ezért bátran belevághatnak, hogy újraértelmezzék az egész legendát. Kurtzman vezetésével nekiláttak az alaptörténet megírásának, a csapatot Jon Spaihts, Kurtzman és Jenny Lumet alkották.
Az alkotók úgy érezték, a legenda modernizálása legalább akkora teher, mint amennyire megnyitja a kapukat a kreatív gondolkodás előtt. „Alex állt elő a hihetetlen ötlettel, hogy a múmia történetében először egy nő legyen a rém – magyarázza Daniel. – Olyan veszedelmes karaktert alkotott, akiért bizonyos mértékben szorítunk, mert tudjuk, milyen borzalmas gyötrelmeket élt át.”
„Megpróbáltunk hűek maradni a Universal klasszikus szörnyfilmjeihez a stílust illetően, miközben fél lábbal azért mégiscsak már a huszonegyedik században vagyunk – magyarázza Kurtzman. – Tisztelettel hajtunk fejet a hőskorszak klasszikus szörnyei előtt, de a film a mai globális közönségnek készül.”
„Nyilvánvalóan ijesztgetni akartunk, ez a műfaj lényegéből fakad – folytatja a rendező. – Ugyanakkor meg akartuk mutatni, hogy a szörnyeteg legmélyén emberi lény lakozik, akinek meg lehet érteni a motivációit. A szörnyekkel kapcsolatban az a legfontosabb tényező, hogy félünk tőlük, de valahogy rokonszenvezünk is velük, mert átérezzük, mi mindenen mehetnek keresztül.”
„Általában gyerekkorunkban találkozunk először ezekkel a szörnyekkel, és ez is közrejátszhat abban, hogy olyan mély nyomot hagynak bennünk – mondja Morgan. – Soha nem felejtem el, hogy a bátyám kiscserkész volt, én meg hatéves, és Halloween alkalmából horrorfilmet vetítettek nekik a könyvtárban. Ez pont A múmia volt. Mivel túl kicsi voltam, nem mehettem be, de az ajtóból leskelődtem. Így találkoztam a múmiává változott Boris Karloff-fal. Szerettem volna világgá futni rémületemben, de a mozi teljesen megbabonázott, kénytelen voltam ottmaradni és végignézni a filmet. Azóta vagyok rákattanva a moziszörnyekre.”
Danielhez, Kurtzmanhez és Morganhez hamarosan csatlakozott Sarah Bradshaw producer, aki korábban olyan sikerek létrehozásában vett részt, mint a Demóna (Maleficent) és a Hófehér és a Vadász (Snow White and the Huntsman). Mindannyian úgy gondolták, hogy az ókori szörnyet modern környezetbe kell helyezni, amely idegen közeg lesz számára. „Mi fog történni, ha egy teljesen feldühödött múmia, aki évszázadok óta bosszúra szomjazik, a mi világunkban engedi szabadjára gyűlöletét?” – ez a kérdés foglalkoztatta az alkotókat.
A forgatókönyv fejlesztése során csatlakozott a stábhoz Tom Cruise főszereplőként és kreatív partnerként, aki maga is szörnyfilmeken nőtt fel. „Kiskoromban imádtam Drakulát, a Farkasembert és a múmiát. Rémisztőek voltak, mint a mi filmünk antihőse is. De alázattal közelítettük meg a témát, mélyen tiszteljük a hagyományt, nagy a formátum és elegánsan tálaljuk a történetet a közönségnek. Az az érdekes ezekben a filmekben, hogy titkon a szörnyeknek drukkolunk. Ijesztő lények, mégis együttérzünk velük. Ez lélektanilag megemeli a történetüket.”
„Mivel elsődleges célunk az volt, hogy modernizáljuk a múmia legendáját, a mai Londonba helyeztük a cselekményt – mondja Daniel. – A múmia tehát nő, és közöttünk jár. Semmi mitikus nincs benne első látásra. Ötezer év után felébredt mély álmából, a világ egyik legklasszabb városában találja magát, és amerre csak lép, pusztítás jár a nyomában.”
Tom Cruise már az alkotói folyamat legkorábbi fázisában bekapcsolódott a film készítésébe. „Tom még az előkészítés szakaszában vetítésekre hívott minket, és olyan filmeket néztünk újra együtt, mint a Ragyogás vagy a Hetedik – mondja Daniel. – Így sugallta, milyen kreatív irányokban érdemes elindulnunk.”
FORRÁS: UIP-Duna Film
-PS4Pro–
(Folytatjuk)
