FILMKRITIKA – „Ape-pocalypse Now” – ezt a hatalmas „kikacsintós” poént láthatjuk a Majmok bolygója: Háború egy graffitijeként és ez a hommage, vagy „coming-out” (ki, hogyan értékeli) tényleg jól jellemezi a film egészét. A trilógia záróakkordjában a majom Caesar (Andy Serkis) az Ezredes és emberi különítménye ellen veszi fel a harcot egy apokaliptikus világban, amelyben az embereket egy különös vírus tizedeli. A cím ellenére csatajeleneteket ritkán láthatunk, ez a film Coppola Apokalipszisához hasonlóan igazi „háborús” témájú road movie.

 

Pierre Boulle eredeti Majmok bolygója regényét még franciául olvastam, amikor még általános iskolába jártam. Emlékszem, amikor megmutattam apámnak, hogy mit olvasok, hogy valamiről végre beszéljünk (elég nehéz volt vele kommunikálni) és elmeséltem neki az alaptörténet. Tulajdonképpen már akkor sejtettem, hogyan reagál majd, amikor elmondtam neki miről szól: megvetően, becsmérlően legyintett, és bár többet nem kommentálta a regényt, nyilvánvaló volt, hogy még inkább lejárattam magam a szemében.

Mondanom sem kell, hogy amennyire lázadó típus voltam (amelyre a kamaszkorom csak még inkább ráerősített) még inkább faltam a regényt, és a Majmok bolygója mind a mai napig a kedvenc sci-fi regényeim közé tartozik. Éppen ezért nagyon nehéz bármilyen filmes adaptációnak felnőnie hozzá a szememben…

Sokan majmolták

Az 1968-as első film ugyan egy hollywoodi szuperprodukció volt a hatvanas évek igazi idealizált férfisztárjával, Charlton Hestonnal és sok tekintetben eltért a regénytől, mégis, egy igazán ütős klasszikusként vonult be a filmtörténelembe. Rengeteg folytatás is készült (az elsőben még Heston is szerepelt), még tévésorozatot is próbáltak belőle kierőszakolni (ez annyira csúnyán megbukott, hogy leállították) illetve a trilógia előtt még Tim Burton is forgatott egy borzalmasan gyenge remake-et.

A most lezárult trilógia 2011-ben indult az eredeti Majmok bolygója előtörténeteként, amely voltaképpen azt meséli el, hogyan került a Föld szőrős, négy lábon járó őseink kezébe. A három film közös majom főszereplője Caesar, egy fogságban élő majom, aki génkísérletek révén válik szuperintelligensé és tanul meg beszélni. A legelső rész hatalmas aduásza a majmokat megjelenítő számítógépes technológia, illetve Andy Serkis alakítása volt, aki már a Gyűrűk ura filmekben is bizonyította különleges lényeket megjelenítő tehetség Gollumként.

A folytatás Caesar a genetikailag fejlett majmainak törzsét vezeti, de nem élhetnek békében, mert akik az egy évtizeddel korábban pusztító vírus emberi túlélői fenyegetik létüket – akarva-akaratlanul. Bár rövid ideig békében élnek, azonban egy Koba nevű agresszív majom árulása ismét háborúba taszítja őket.

Ebben a végső, trilógiazáró epizódban Ceasar és a törzse továbbra sem tud nyugton élni, lévén egy emberi katonai különítmény, amelyet a rejtélyes Ezredes (Woody Harrelson) megtámadja őket. Olyan drámai események történnek, melyek révén Caesar sötét ösztönei felélednek és útra kell, hogy megtalálja és megölje az Ezredest, hogy sérelmeit megbosszulja.

Háború helyett road movie

Bár a film címe „háború”, ez eléggé megtévesztő, lévén olyan tényleges összecsapást, ahol nagyobb seregek csapnak össze, elég keveset láthatunk. Ez a film inkább egy olyan road movie, amely rendkívül sokat merít Coppola Apokalipszis most című klasszikusából. Idén ez már a második film, amelyik Coppola filmjének hommage-a, és míg a Kong: Skull-sziget felvállaltan b-mozis akciófilm mivolta ezt megfelelően ellensúlyozta, a Majmok bolygója: Háború viszont egy komor hangulatú háborús sci-fi, így ez az Apokalipszis-utánérzés már annyira nem tűnik hommage-nak, hiába is teszi egyértelművé a rendező filmes eszközökkel és utalásokkal.

Hogy melyek ezek az utalások? A Woody Harrelson által alakított Ezredes mintha egy az egyben Marlon Brando Kurtz-a lenne, de ha efelől kétségünk lenne, akkor kopasz fejét is úgy borotválja a katonai túlélőkésével, mint Brando az Apokalipszisben. Harrelson tehetséges színész, de Brandóhoz nem ér fel, az pedig különösen meghaladja képességeit, hogy Brandót megfelelően utánozza egy olyan filmben, amely szintén „majmolja” az Apokalipszis mostot.

Serkis mindent visz

Ugyanakkor a Majmok bolygója: Háború szerencsére nem fókuszál annyira Harrelson Ezredesére, hanem inkább a Serkis által alakított Caesarra. Serkis Caesarja nemcsak egyszerűen elviszi a hátán a filmet, hanem olyan csúcs számítógépes technológiával támogatott alakítást láthatunk tőle, amelyet filmvásznon talán még soha. Caesar majomarcának rezdülései, tekintete mindent visz, és az igazi ok, amelyért érdemes annak is tényleg ezt a filmet megnézni, aki az első két részt esetleg nem látta.

Ugyanakkor még Serkis Caeserja sem menti meg teljesen a filmet. A sokszor kicsit patetikus jelenetek, az Apokalipszis-áthallások, és a road movie túl sokat használt elemei túlságosan ismerősek és az Ezredes motivációi hiába összetettek, figurája még így sem eléggé árnyalt, érdekes, ráadásul a Kurtz-utánérzés inkább irritáló, mint egyfajta hommage.

A Majmok bolygója: Háborút azoknak mindenképpen ajánlom azért, akik eddig követték a trilógiát, mert megfelelő (bár egy kicsit patetikus) lezárása a sorozatnak, viszont az egyértelmű, hogy a Pierre Boulle regényhez, vagy az első filmes adaptációhoz messze nem ér fel.

-BadSector-