FILMKRITIKA – Charlize Theron kőkemény kémfilmje, a Budapesten is forgatott Atomszőke nem egy szőkenős vicc: még a legbrutálisabb Daniel Craig-féle James Bond film is Hamupipőke hozzá képest. Miközben kifinomultságban és eleganciában még Bondot is lepipálja, ugyanakkor a Craig Bondjánál sokkal keményebb akciójelenetekben vesz részt – ami persze nem meglepő, hiszen David Leitch, az első John Wick rendezője állt is a kamerák mögé.

Mindenkinek vannak preferenciái: én kedvelem a John Wick filmeket is, de azért a James Bond filmekre, vagy a 007 megbízatásaihoz hasonló kém thrillerre még szívesebben ülök be, mint Wick legújabb kalandjára. Ráadásul a hidegháborús korszak még mindig a legizgalmasabb korszak a kémfilmek tekintetében, így félelemmel vegyes reménykedéssel mentem el a sajtóvetítésre: vajon David Leitch rendező egy női John Wicket készít nekünk, vagy azért marad helye egy kémhistóriának is? Szerencsére maradt bőven…

A kémnő, akik a hidegből jött

Az Atomszőke mindjárt a film legelején egyértelműen értésünkre hozza, hogy milyen filmre számíthatunk. 1989-ben, Berlinben járunk, alig pár nappal azelőtt, hogy nyugatot és szocialista blokkot elválasztó falat lebontanák. Egy archív felvételt láthatunk, amelyen Ronald Reagen elnök a fal előtt éppen az azóta híressé vált beszédét mondja fel. A beszédet hirtelen megszakítja egy nagy, neonzöld betűkkel írt felirat: „ez nem az a történet.”

Alternatív történelemről lenne szó? Nem, korántsem, pusztán csak arról, hogy a berlini fal története pusztán a háttérben húzódik meg és sokat nem fogunk megtudni róla. Ez a film nem a korszak politikai és társadalmi vonatkozásait feszegeti, hanem azokat a sokszor zavaros és nyakatekert kémjátszmákat, amelyek a háttérben húzódtak, a korszakra jellemző piszkos üzelmekkel, egyezkedésekkel vagy gyilkosságokkal fűszerezve, amelyek a különféle nemzetek ügynökei között játszódtak. Bár a film története azért hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanakkor ettől válik sokkal többé, izgalmasabbá a film, mintha csak John Wick női klónjával lenne dolgunk, aki mindenkit lepofoz és szanaszét lő a képernyőn.

Femme fatale

Az Atomszőke természetesen emellett egy ízig-vérig akciófilm – a szó minden értelmében, ugyanis vér bőven folyik a filmben,Charlize Theront sem kímélik benne, de ő sem irgalmaz ellenfeleinek. Szinte minden akciójelenetnél igazi élethalál harc folyik a vásznon: Lorraine Broughton ugyan szuperkém, de az Atomszőke a James Bond-filmekkel, vagy akár a John Wickkel is összehasonlítva sokkal realisztikusabb, abban a tekintetben, hogy hősnője sokkal vadabb, keményebb küzdelmeket folytat és nehezebben birkózik meg ellenfeleivel.

A kíméletlenül brutális, nagyszerűen koreografált jelenetek során folyamatosan sebeket, zúzódások szerez: már az in medias res-el a történetben előre ugró nyitójelenet is úgy kezdődik, hogy Charlize Theron meztelenül egy jéggel teli kádban ül, a testén nincs egyetlen szinte ép testfelület sem, aztán felhajt egy nagy pohár Vodkát, tisztán, arcrezdülés nélkül.

Igen, a szexi és mégis kőkemény Charlize Theronra (aki a Szörnyeteggel szerzett Oscar-díjat) mintha rászabták volna ízig-vérig femme fatale szerepét: elképesztő vonzó, elegáns, erotikus jelenség, amikor csábítani akar, de igazi elszánt, hidegvérű, kérlelhetetlen gyilkos, amikor arra van szükség.

Papírvékony képregény-történet

Talán a film egyetlen negatív oldala a The Coldest City című képregényből eléggé nagy vonalakban adaptált története, amely a forgatókönyvírók (Kurt Johnstad és Antony Johnston) legnagyobb igyekezete ellenére sem marad több, mint egyfajta váz, amely a hajmeresztő akciójeleneteket összeköti. A sztori ugyan nem olyan vázlatos, mint a John Wick faék egyszerűségű története, fordulatok, árulások itt is vannak, de a Broughton célja már ismerős a kémfilmekben ezerszer felhasznált motívumokból: egy ügynöklistát kell megszereznie, amelyen az összes nyugati titkos ügynök szerepel, köztük ő maga is, vagy kimentenie Spyglass-t, egy megszökött Stasi-ügynököt, aki memorizálta a listát.

Ehhez a helyi MI6-kapcsolat David Percival (egy kicsit ripacskodó, de így is, most is nagyszerű James McAvoy alakítja) lesz a segítségére – bár David motivációi sem igazán egyértelműek. Van itt csavar tehát bőven, a gond csak az, hogy a sok összekavart, árulásokkal, dupla, tripla-ügynökökkel megbonyolított történetfonálba már maguk a forgatókönyvírók is belegabalyodtak és a film egy bizonyos szakaszában a történet egésze egyszerre válik kicsit zagyvasággá, illetve más kémfilmek sokszor használt elemeit újra hasznosítva némileg sablonossá is.

A kémnő, akit szeretünk

Más, a történetre jobban fókuszáló, kevésbé stílusos filmben ez a történetet érintő gikszer talán súlyosbító körülmény lenne, azonban az Atomszőke annyira át van itatva stílusérzékkel, annyira professzionálisan koreografáltak – ugyanakkor CGI-től és felesleges kütyüktől mentesek – az akciójelenetek, illetve Charlize Theron annyira „érezte” a szerepét, hogy ezúttal elnézők lehetünk a sztorit érintő hiányosságok tekintetében.

Az Atomszőke bátor, vad, brutális és gyakran logikátlan, Charlize Theron azonban mégis igazi „killer queen”, a film pedig a műfaj rajongóinak kihagyhatatlan.

-BadSector-