TESZT – Ha a Just Cause 2 után hiányt éreztél, akkor van egy jó hírem. A 3. rész ugyanazt fogja tudni, mint az előzmény, sőt, egy sokkal átgondoltabb térképet kapunk az új fegyverek és eszközök mellé. Itt nem lesz üresjárat, nem lesz ideje lehűlni se a puskacsőnek, se a vérednek az ereidben. De nyugi, nem kell komolyan venni, csak dőlj hátra és élvezd a káoszt.

2006-ot írtunk még, amikor az első Just Cause megjelent, és bár közel sem volt az akkori technika csúcsa, személy szerint bennem már akkor is mély nyomot hagyott a szuperlaza ügynök története. A san esperitoi diktatúra megbuktatása, a hatalmas játéktér, a végtelen ejtőernyőzések, mind olyan apró színfoltjai voltak a játékvilágnak, amiket abban az időben nem láthattunk máshol. Viszont ezzel együtt is csak nagyon nagy jóindulattal lehetett AAA-s címnek mondani.

Majd eltelt szűk 4 év, mire Rico újra feltűnt, akkor a panaui rendszer megbuktatásán ügyködve. A 2010-ben érkező epizódról már nyugodt szívvel elmondható volt, hogy utat mutatott az open world, sandbox játékok világában. Itt aztán tényleg kaptunk egy nagy területet, tonnányi fegyvert, valamint egy disznóképű, iszonyatosan irritáló diktátort, ”Baby” Panay személyében. A térkép tényleg hatalmas volt, viszont nem sikerült megtölteni teljesen élettel, időnként sok volt az üresjárat, és gyalogosan (vagy ejtőernyővel) eléggé lassú volt az utazás.

Hazatérő hazafi

Több, mint 5 évvel az előző rész után ismét belebújhatunk a nemtörődöm ügynök bőrébe, ezúttal saját szülőhazájában, a Medici szigetvilágban. Pár dolog megváltozott azóta, hogy a panaui kiskirályt belelőttük egy rakétával egy olajmezőbe. Például az előzményekért felelős Eidos Interactive, mára már Square Enix Europe-ként ismert.

Rico öregedett és ismét nem emlékeztet a korábbi részek főhősére. Ami viszont megmaradt, az az, hogy a Just Cause még mindig egyet jelent a szabadsággal, a sztori még mindig nem valami mélyenszántó, valamint, hogy a mostani Rodriguez ügynök is olyan, mint a Terminátor, John Rambo, James Bond, és egy sereg G.I. Joe összegyúrva.

Figyelmes fejlesztők

A Just Cause szériát hegesztő Avalanche Studios az első rész óta birtokolja a játék fejlesztésének licenszét. Így nem került más cég birtokába, nem nyúltak hozzá olyan kezek, amik máshoz szoktak (gondolok itt az NFS – Burnout hasonlóságra a fejlesztőváltás után), és nem lettek felvásárolva senki által a szerzői jogok, mint ahogy az anno történt a True Crime-al, amit egyébként pont a Square vett meg az Activision-től, és csinált belőle Sleeping Dogs címen egy bár hasonló, de mégis teljesen más játékot. A Just Cause végig hű tudott maradni önmagához és az előzményeihez, kettőből kétszer előnyére változott.

Youtube jampik

Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire becsülöm az olyan stúdiókat, akik ténylegesen figyelnek a rajongóikra, főleg, ha ihletet is merítenek belőlük. A srácok az Avalanche-nél egy egyszerű, de nagyszerű módját választották az odafigyelésnek, név szerint a legnépszerűbb videó megosztó oldal, Just Cause-al kapcsolatos feltöltéseit kezdték el böngészni. Nézegették a játékosok modder videóit, a netes multi történéseit, így folyton kapták a fejlődéshez szükséges ötleteket. Ezért valamilyen szinten mi, játékosok is részeivé váltunk a december elsején megjelenő 3. résznek.

Méretes Medici

A játék, ahogy már fentebb említettem, egy csodálatos szigetvilágban kap helyet, ami nem mellesleg Rico szülőhazája. Főhősünk innen indult a diktatúrák megdöntésére és látva ezt a gyönyörű országot, több szempontból is érthető, hogy miért támadt honvágya. Persze a fő indok Di Ravello generális egyeduralmának megszüntetése, de Medici is nagyon szépre sikerült.

Méretre nagyjából megegyezik az előző részben megismert Panauval, viszont egy sokkal inkább átgondolt, reális terepet kapunk, kb 1000 négyzetkilométeren. Itt nem lett minden belenyomkodva a térbe, nincs a havas hegyektől 20 kilométerre sivatag, nincsenek óriás felhőkarcolókkal tűzdelt metropoliszok, nem annyira tagolt a térkép, mint az előzményben. Mindenből, mindenhol van egy kevés, kis város, kis falu, nagy hegyek, ha valódi helyszínhez kéne hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy Szicília és környéke inspirálta leginkább a készítőket.

Kisstílű karakterek

A sztori végtelenül egyszerű, ahogy eddig is az volt, a Just Cause soha nem volt az a játék, ami túlzottan komolyan vette volna magát, hála a jó Istennek. Ez nagyon jól is áll neki, mivel laza, könnyen fogyasztható, ténylegesen kikapcsol. Rico bár öregedett és sokat változott, elvégre Panau óta 6 év telt el a sztori szerint, még mindig ugyanaz a fiatalos fickó, aki régen volt.

Gyerekkori barátja, Mario, már egy másik tészta, ő tölti be az epizód nagydumás, nagy harci kedvel rendelkező, ám egy kicsit balfék szerepét. Továbbá fontosabb szereplő még Dimah, az ellenállásnál dolgozó, kicsit szeszélyes és időnként dekoncentrált, de szintén szerethető mérnök, ő biztosítja majd számunkra az eszközeink fejlődését.

Utoljára pedig marad Sheldon, Rico koordinátora, aki igyekszik úgy rendezni a szálakat, hogy az jó legyen az Ügynökségnek is. A végére pedig térjünk át a sötét oldalra, név szerint Sebastiano Di Ravello-ra, ő a tipikus gonosz generális, aki a célja elérése érdekében bármit megtesz. Ám mindegyik karaktert összeköti valami, a szintén szerethető, de rettenetes szinkron. Értem én, hogy ezzel is hitelesebbé akarták tenni a játékot, de legalább Rico hangja maradhatott volna a régi.

Szerteágazó skillek

Alapból nem tűnik soknak a 8 fő ág, a Gear Mods néven megtalálható skill fában. Viszont, ha jobban megnézzük, a 8 fő ág tovább bontható további 4-5 ágra, ahol mindenhova jut nagyjából 2-3 további pont, így már mindjárt más a leányzó fekvése. A rendszer a következőképp működik: szabadíts fel egy falut, kisvárost vagy rombolj le egy katonai bázist, majd az értük kapott challenge-ek teljesítésével szerezz gear pontokat, amik automatikusan unlockolják a különböző képességeket.

Viszont ez még nem minden, mert nem lehet egy akármilyen challenge teljesítésével bármit fejleszteni. Értelemszerűen autós time trial versennyel a vezetési képességeket lehet tuningolni, rombolós kihívásokkal a célzást, a gránátok számát, sebzését, tulajdonságait és így tovább. Dolgunk és motivációnk tehát lesz bőven a fő szál boncolgatása mellett is.

Kiegyensúlyozott kezelés

Sajnos jelen pillanatban a kiegyensúlyozott nem úgy értendő, hogy minden szempontból jó. Kezdjük az aljáról, a motorok kezelésétől, ami a legszörnyűbb az egész játékban, ha sietsz, semmiképp se válaszd a kétkerekűt, mivel úton, útfélen el fogsz vele nyalni. Következő a rangsorban a hajók irányítása, ami már szerencsére klasszisokkal jobb, mint a motoroké, de még mindig nem az irányíthatóság csúcsa.

Az autók és az egyéb 4, vagy több kerékkel rendelkező járművek kezelése már teljesen megfelelő, persze ésszel kell vezetni őket, és vannak különbségek az eltérő típusok között, de en bloc kijelenthető, hogy lehet velük haladni. Ezüstérmes a légi járművek irányítása, korrektül jön, megy, fordul minden repülő alkalmatosság, a saját típusához mérten.

Viszont a legjobban eltalált, és egyben legtöbbet használt utazási eszközeink az ejtőernyő és a repülőruha lesznek, a grappling hook-kal kiegészülve. Gyerekek, nem is kell más, a Just Cause 3 olyan szinten sikeresen épít a vertikális közlekedésre, hogy én nem is nagyon használtam mást az ernyőn és a ruhán kívül, csak repülőket. Kényelmes, kellemes, gyors és hihetetlenül látványos.

Csinos csinnadratta

Végül ejtsünk még pár szót arról a mérhetetlen pusztításról, amit a játék során végrehajthatunk. Az előzményhez képest itt hatványozottan igaz, hogy rengeteg a lerombolható katonai tulajdon. Itt már nem csak holmi tartályokat, meg radarokat szedhetünk le, hanem komplett falakat is, őrtornyokkal, erkélyekkel együtt.

Ráadásul az ellen sem annyira halvérű, mint eddig, ha szükségét érzik, erősítést hívnak, ami általában 3-4 harci helikopterből vagy néhány tankból, csatahajóból áll, amik ellen már sokkal könnyebb elveszteni egy harcot, ha meggondolatlanok vagyunk. Di Ravello seregét tehát nem lesz mindig egyszerű likvidálni, ám annál látványosabb csatákban lehet majd részünk.

Kössünk kompromisszumot

Kettő komolyabb problémám van a Just Cause 3-al, viszont mérlegeljünk kicsit. Mindkét hátrány a hatalmas és részletes térképnek köszönhető valószínűleg. Az egyik ilyen baj a hosszú töltési idő. Van, hogy a játék több mint 2 percen keresztül tölt, ami alatt maximum azzal tudjuk lekötni magunkat, hogy elolvassuk a képernyőn látható tippet.

Másik probléma, hogy helyenként már egy kisebb csata is képes ledobni az fps-t a béka feneke alá. Reméljük, ezek orvosolhatók egy patch-el a jövőben, mindenesetre engem bőven kárpótol az óriási játéktér, a párját ritkító látótáv és az, hogy újra Ricoval randalírozhatok.

– Dazo911 –

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Avalanche Studios

Stílus: Open world, Sandbox

Megjelenés: December 1. 2015