TESZT – Igazi, lúdbőrözős retró feeling, ütős, modern grafikával és adrenalinpumpáló akcióval: így lehetne jellemezni a PS4 egyik nyitócímét, a Resogunt is fejlesztő finn csapat, a Housemarque legújabb shoot-em-up játékát. Talán még csak nem is hallottatok róluk, pedig patinás múlttal rendelkező fejlesztőkről beszélünk: az 1993-as (!), Amigára és Atari ST-re is elkészült Stardust is az ő fejlesztésük (csak más cégnél), mely alapján később ők maguk dolgoztak ki a remasterként is aposztrofálható Super Stardust különféle verzióit. (A legutóbbit PS4-re.)

Akinek ismerős akár a bevezetőmben említett két cím, vagy mondjuk az Alienation, azok talán már sejtik, mire számíthatnak: ultragyors akció, rengeteg kihívás és robbanások tömkelege…

Pedig itt azért kicsit még el is térnek a hagyományos receptjeiktől: shooter és platformer játékelemek vegyítéséről van szó, a játék központjában pedig a Smart Matter nevű, rejtélyes anyag van, amely megfertőzte a világot, és az emberiség létét is fenyegeti.

A különleges lézerfegyvered nemcsak arra szolgál, hogy atomjaira robbantsd az idegen lényeket, hanem platformokat is létrehozhatsz vele, vagy védőpajzsokat, amellyel megóv, miközben ebben a pokollá vált Földön kell helyt állnod.

Nagyjából talán ennyi elég is a történetből (van ennél hosszabb is, de ezúttal megkíméllek benneteket tőle) a lényeg amúgy is a játékmeneten fekszik, amely tényleg sokban különbözik például a már említett, ősrégi PS4-es nyitócímtől, a Resoguntól is, lévén itt egy metroidvania platformer akcióval van dolgunk, ugyanakkor a vizuális világ mégis sokban emlékeztet a klasszikus shot-em-upra.

Elsőre nem könnyű

A játék irányítása elsőre a még annak ellenére is furcsa, hogy a játékelemek a már említett, régebbi Housemarque címekből ismerősek. Szerencsére van tutorial, de talán elsőre még így is nehéz megemészteni, hogy az R1-en van az ugrás, illetve a „dash” (hősnődet energia segítségével villámgyorsan előrelököd) elsajátítása sem túl egyszerű eleinte. A „dash”-t pedig azért is fontos megtanulni kezelni, mert ezzel tudjuk ellenfeleinket is lebénítani és legyengíteni, így pedig lényegesen könnyebben tudjuk fegyverünkkel ledarálni őket. Később már nem csak „ajánlott”, de kötelező is az irányítás fortélyait (és különösen a dash-t) megtanulni, mert a tömeges, ide-oda cikázó, repkedő idegen lények, lövedékek gyorsan legyalulják hősnőnk energiacsíkját.

Persze már megszokhattuk, hogy egy Housemarque játékban az arcade kihívás olyan, mint Téglagyári Megálló macska a Mirrmurr mesékben: „szigorú, de igazságos”. Szerencsére Avalon Darrow, szuperképességekkel ellátott hősnőnk is bővelkedik remek fegyverekben, speciális lőszerekben és olyan különleges képességekben, melyeknek köszönhetően magunk tudjuk alakítani játékstílusunkat. (Persze azért bizonyos határokon belül, elvégre egy 2D-s platformer shooterről beszélünk.

Amit még meg kell említeni, hogy más Housemarque játékokhoz hasonlóan lőni nem gomblenyomással, hanem a jobb kar oldalra húzásával tudunk. Ez elsőre – főleg azok számára, akik nem ismerik a cég régi játékait – igencsak furcsa lesz, de meg lehet szokni, ahogy az L1-re aktiválható „falépítős” képességet, illetve az R2-es bombahajigálást is. Nem egyszerű az összes kissé különös gombfunkciót memorizálni és reflex-szerűen használni, de ha megvan, akkor ide-oda cikázva igazi mészárlást végezhetünk az ellenséges idegenek soraiban.

Nincs menekvés

A Matterfall másik fontos jellegzetessége, hogy igyekszik arról „lebeszélni” a játékost, hogy visszafogja magát, bujdokoljon, hátulról, óvatosan lőni az ellent. Persze ezt nem szó szerint teszi, csak egész egyszerűen az egész pályaszerkezet olyan, hogy nagyon kevés helyre tudunk elbújni. Amikor már „ráérzünk” a játék ritmusára, akkor amúgy is mi magunk fogunk a repkedő, cikázó idegen lények tömegébe dash-el ugrálni, repülni és ha szerencsénk van, akkor időben felkapkodjuk a hátrahagyott zöld életerő pöttyöket. Érdemes sokszor használni a pattogó gránátjainkat is, mert ezek meglepően gyorsan és hatékonyan ki tudják pucolni a kényelmetlenebb, nehezebben elérhető helyeken lévő ellenséges lényeket is.

Bizonyos helyszíneken effektíve repkedni is fogunk, ugyanis ezeknél megszűnik a gravitáció – itt aztán a hagyományos shoot-em-up rajongók tényleg elemükben érezhetik magukat. Másik újdonság az áttetsző, üres platformok „eltűnt” anyagának „visszaépítése”, amelyeket fegyverünk kék sugarat kibocsátó képességével tudunk elérni – ez a játékelem egyébként egészen egyedi ötlet, ilyet én még semmilyen hasonló shooterben sem láttam. Persze ilyenkor sietni is kell, lévén a platform csak rövid ideig nyeri vissza anyagi mivoltát.

PS4, vagy PS4 Pro, ezt itt a kérdés?

PS4-en a játék 900p felbontásra képes a 60 FPS mellett és PS4 Prón is csak a hagyományosnak mondható 1080p-t tudja, 4K-ról ne is álmodjunk? Baj? Megmondom őszintén, ha ennek nem olvasok utána, észre sem veszem, annyira pörgős az akció, oly stílusos, ízléses, eredeti vizuális elemeket használó a környezet. Nem mondanám, hogy technikailag csúcsokat dönget a játék, de kifejezetten kellemes, látványos robbanásokkal, remek hangeffektusokkal. (Támogatja a kontroller hangjait is a játék, ami lassan már kezd ritkaságszámba menni.)

Ami pedig az ilyen vén rókáknak, mint jómagam hatalmas élmény, az a tömény, stílusos nosztalgia, mely kiváló, modern grafikával és innovatív ötletekkel párosul. Kell ennél jobb kombó?

-BadSector-

Kiadó: Sony Computer Entertainment

Fejlesztő: Housemarque

Stílus: Platformer, akció

Megjelenés: 2017. augusztus 15.