FILMKRITIKA – Az 1990-es orvosi thriller és soft-horror, az Egyenesen át remake-je nagyjából ugyanazt a történetet meséli el, mint amit 27 évvel ezelőtt készült eredeti, csak más karakterekkel és szituációkkal. Itt is egy fiatal orvostanhallgatókból álló szűk kis csapat vág bele annak az örültnek hangzó ötlet megvalósításába, hogy a halál utáni létet kutatva pár percre meghalnak, majd visszatérnek.

Today is a good day to die!” („A mai nap jó a halálra!”) – ez volt Kiefer Sutherland emblematikus jelmondata, amelyet az eredeti Flatliners-ben hallhattunk és itt is elhangzik, csak nem Sutherland szájából. (Aki egyébként egy egész jól kitalált cameo erejéig szerepel a filmben.) A film főszereplője itt a Beyond: Two Souls című PS3/PS4 játékból is ismert Ellen Page, aki ezúttal Sutherland helyett játssza a halállal kísérletező fiatal orvostanhallgatók „vezérének” szerepét.

Sutherland: elpuskázott lehetőség

Kiefer Sutherland egy, a Metrónak adott interjújában „elkottyantotta”, hogy ez az Egyenesen át valójában nem remake, hanem az eredeti Flatliners folytatása. A filmben alakított idősebb orvos az első film eredeti karaktere, aki álnéven, egy másik kórházban dolgozik.

Érdekes ötlet… a gond csak az, hogy ebből valójában az égvilágon nem derül ki semmi. Niels Arden Oplev ahelyett hogy ügyesen kihasználta volna Sutherland karakterét, valójában nem csinál vele semmit, pedig annak, aki látta az eredeti filmet, egyszerre lehetett volna egy izgalmas megoldás, illetve gyorsan túlestünk volna a másodjára már kicsit unalmas felvezető szakaszon.

Láttuk már…

Igen, ezzel az Egyenesen át verzióval nekem pont ez a problémám: mivel már láttam a ’90-es alkotást, így enyhén szólva ismétlésízű volt az egész film, pedig mekkorát dobott volna a forgatókönyvön, ha nem első történetet próbálják ismét elölről elmesélni.

Pedig sajnos így van: hiába kapjuk vissza Sutherlandot, és hiába állította a veterán színész, hogy ez folytatás, valójában nem erről van szó: más karakterekkel, más életszituációkkal, de ugyanazt a történetet meséli el Oplev filmje is, körülményes, aprólékos felvezetéssel, amelyet különösen unnak azok, akik már képben vannak Flatliners témában 1990 óta.

Dr. Ellen Page és társai rendelnek

Sajnos nem segít ezen az sem, hogy egyébként a színészek játéka általában véve rendben van. Ellen Page tehetsége kétségbevonhatatlan (bár akik nem kedvelik, nem ebben a filmben szeretik majd meg, lévén ismét ugyanolyan módon játssza karakterét, Courtney-t, mint ahogy szokta) Diego Luna (Ray) szimpatikus fiatal orvos, és a többi fiatal színész is apait-anyait belead, de maguk a dialógusok, a szituációk annyira erőltettek, hogy nem tudunk azonosulni semelyik karakterrel. A történet annak ellenére is konvencionális soft-horror marad, hogy egyébként a film közepén egy meglepő csavarral találkozunk.

Ha már a horrort említettük, itt számomra némileg pozitívabb volt az összkép és én nem hordanám le ebben a tekintetben annyira a filmet, mint ahogy a külföldi kritikák tették. Persze, ez nem valamilyen hardcore Fűrész-típusú horror, de szerintem a feszültség jól fel volt építve, a félelemkeltés rendben volt és egészen addig, amíg ki nem derült, hogy hőseink kiket vízionálnak állandóan, addig kellőképpen borzolják a nézők idegeit ezek a jelenetek.

Nem sikerült feléleszteni

Számomra nem annyira egyöntetűen negatív az összkép az Egyenesen át kapcsán, mint ahogy a külföldi kritikusok kinyírták ez a filmet, de kétségtelen, hogy nem sikerült az eredeti történetet feléleszteni. Érthetetlen számomra, hogy ha már Sutherland fontosabb kameo szerepet kapott, akkor miért nem vitték tovább az eredeti sztorit legalább oly módon, hogy Sutherland karaktere bekapcsolódik az eseményekbe. Aki látta az eredeti filmet, annak túl sok újdonságot nem fog nyújtani, aki pedig nem látta, az lehet, hogy jobban járna, ha inkább azt nézi meg ehelyett.

-BadSector-