TESZT – Éveket kellett várni a Gran Turismo Sportra, mire megjelent és ez annak ellenére, hogy ez a PlayStation egyik legrangosabb brandje, a már lassan négy éve megjelent PS4-re is ez az első „GT”. A hosszú fejlesztési idő alatt teljesen megváltozott a játék filozófiája, amely erősen az online felé vette az irányt, hátrahagyva sokféle egyéb tartalmat. Mi lett az utolsó kör végeredménye? A tesztünkből megtudhatod!

 

Akár követted a Gran Turismo Sporttal kapcsolatos híreinket, akár nem, egész biztosan hamar rá fogsz jönni, mi a Polyphony filozófiája ebben a részben: az online versenyzés. A napi versenyeken kívül is szinte a teljes játék az online-ra épül, olyannyira, hogy még menteni sem lehet játékállást online kapcsolat nélkül. És ha ez még nem lenne elég, még a sportszerűség, illetve a sportszerű viselkedés aspektusait is nagyon komolyan veszi, illetve elvárja a játékostól.

Légy gentleman! (Vagy gentle driver…)

Amikor először akarsz részt venni az online versenyekben, akkor rögtön látni fogod, hogy le van lakatolva: bizony, csak akkor vehetsz ezekben részt, ha végignézted a sportszerűséghez kötődő két videót. Egy kicsit olyan, mint amikor egy cégnél kezdő vagy és a kötelező tűzbiztonsági videókat végignézetik veled. Kicsit talán bosszantó, vagy mulatságos, de persze, ha nagyon nem akarod, nem nézi a PlayStation kamera, hogy végignézed-e őket, ha közben felállsz és mást csinálsz, nem lesz semmi következménye, de ha nem hagyod, hogy végig menjen a videó, nem oldódik fel a lakat az online módokról.

A videók egyébként tényleg hasznosak és azt mutatja be, milyen a „rossz viselkedés”, (amelyek az egyjátékos módban még persze elmennek, de online versenyeken már nem): amikor direkt leszorítod az útról az ellenfeleidet, ide-oda rángatod a kocsit előttük, hogy ne tudjanak előzni, szándékosan nekiütközöl, vagy egyéb módon akadályozod a továbbjutásban. Tudod, ez az, amit veled is szoktak csinálni online versenyekben, vagy esetlegesen te magad is. (Én bevallom, szingli versenyekben, AI ellen bizony szoktam ezeket használni, most az online-nál villámgyorsan leszoktam róla.)

És hogy miért van ezekre a videókra szükség? A Polyphony azért tartotta fontosnak, mert sokak online élményét keserítette meg, amikor mások ezeket a tisztességtelen trükköket használták, melyeket a start után szinte azonnal bevetetettek.

Persze, nyilván, önmagában ezek a videók nem sokat segítenek, ennyire nem vagyunk mi sem, és a fejlesztők sem naivak, hogy ezt elhiggyük. Éppen ezért a versenyzési viselkedésünket folyamatosan figyeli és értékeli a játék és A-tól E-ig tartó értékeléssel illeti. Ha komolyan akarsz versenyezni, akkor tartanod kell magad az „illemszabályokhoz”, különben nem lesz túl rózsás az online GT karriered, lévén csak olyanokkal játszhatsz majd, akik hozzád hasonlóan viselkednek – akár a „rossz”, vagy „jó” illemről beszélünk. Ez egyébként a versenyek végső ranglistájára is igaz: akiket büntetésponttal sújt a játék, azok a verseny után ezen is lejjebb találják majd magukat.

A végeredmény összességében egy remekül működő, egyszerre szórakoztató, ugyanakkor igazságos és komoly online élmény.

Játékmódok: minden szinten szinte minden?

Igazából a játékmódok mennyisége miatt nem panaszkodhatunk. Egyértelmű, hogy a Sport kategória a legnépszerűbb, hiszen ez tartalmazza azokat a jól kidolgozott online versenymódokat, amelyekben másokkal mérkőzhetünk meg. Jelen sorok írásakor még nem mindegyik liga tart, de ezeket folyamatosan adagolják majd és már a meglévők is remek élményt nyújtanak. A versenyek előtt alkalmunk nyílik arra is, hogy a pályát kitapasztaljuk, lévén olyan 5-10 percet mindig várni kell, mielőtt elindul a verseny és ezt gyakorlással (próbafutamokkal) tölthetjük ki. Elég jó rendszer, de mondjuk több változatosság a pályák és versenyek, illetve a próbafutamok terén nem ártana…

A Lobby részben is sok időt eltölthetünk, új szobákat hozhatunk létre. Ez egy tökéletes „találkozóhely”, ahol versenyeket beszélhetsz meg más játékosokkal és nem feltétlen kötnek a fentebb taglalt online szabályok. Ennek hátránya, hogy időnként érhetnek negatív meglepetések is, amikor egy nem hozzád hasonló versenyzővel (szintben, vagy játéketikában) méred össze a tudásodat.

A Sports Classificationhöz hasonlóan a Driver Classification értékeli a győzelmeinket és pozíciónkat minden versenyben egy betű formájában. Lehetünk, jók, de nem túl sportszerűek és hosszútávon ez a közösséget is alakítja a tudás és játékstílus alapján.

A szerverek sebességével és minőségével az online versenyekben nekem nem volt gondom, lagot, vagy „remegő” járművet például egyáltalán nem láttam, nem tapasztaltam. A játék netkódja sokat javult szerencsére a béta óta. Persze amilyen jó az online, akkora ökörség, hogy offline módban semmit sem tudunk menteni, így marad az Arcade mode azoknak, akik valamiért nincsen fent a világhálón. Kárpótlásul azért ott van még ezeknek a játékosoknak is az osztott képernyős mód.

Kampányolunk

A játék Campaign módja többet rejt magában, mint amit elsőre látunk belőle. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez nem az a „Bajnokság” mód, ami a régi GT-kben volt és ez sokaknak csalódást okozott. (Nekem is.) Nincs karrier, nincs divízió, nincs meg az a komplexitása, amit egy számozott Gran Turismótól megszokhattál. Nem véletlen, hogy nagyon sokan elégedetlenek, és az bizony nem vígasz, hogy a Polyphony a multiplayer részre bazírozott.

Nem nagyon segít a helyzeten az sem, hogy felkínált három lehetőség száraz, didaktikus és szintén csak arra szolgál, hogy az online-ban való helytállásra felkészítsen. A Driving School egy korrekt módon kidolgozott oktatórész: itt tanulod meg a járgányodat irányítani, mikor kell lenyomni a gázpedált, vagy fékezni, kanyarodni, alulkormányozni, túlkormányozni stb. Azt el kell ismerni, hogy az egyik legjobb tutorial rész, amit játékokban láthattál, mert nagyon sok mindenre megtanít.

A kihívások egyre nehezebbek, egymás után letudható „küldetésekkel”, amelyek ugyan egyszerűnek és rövidnek tűnnek, de alaposan letesztelik a vezetői tudásodat, rövidebb, vagy hosszabb pályákkal, üzemanyagmenedzseléssel stb.

Végül a Circuit Experience segítségével gyakorolhatod be a 22 pályát. Mind ehhez 22 YouTube video oktató rész is segít, amelyet a menürendszerbe integráltak, amelyek a technikákat a sebességváltást, a megfelelő fékezés pillanatait tanítják meg, hogy amikor a 162 járművet folyamatosan kapod meg, már ne legyen problémád a vezetéssel.

Visszatért az Arcade játékmód is: ez az egyetlen, amelyhez nem kell internet kapcsolat. Az időfutamokra, vagy az AI elleni versenyekre ez a játékmód tökéletes. A Gran Turismo virtuális vezetőinek mesterséges intelligenciája sohasem volt túlzottan agresszív és ez erre a részre is igaz. A virtuális versenyzők általában véve követik a „sportmanship” fair play szabályait. Itt tűnik fel leginkább, hogy a járműveken nem nagyon fogunk ütközés esetén nagyobb horpadásokat látni, de lévén egy baleset nagyjából azt jelenti, hogy fújhatod a versenyt, ennek igazából épp ezért nincs jelentősége. Mint ahogy az megszokhattuk, az AI az egyenes pályákon „erősebb” (gyorsabban beér), és úgy tudunk az első helyre érni, ha a nagyobb kanyaroknál több rizikót vállalunk.

Ami tényleg „gáz”

Nem száguldhatunk sajnos el a hiányosságok mellett sem. 162 autó egész egyszerűen kevés, mint mackósajtban a brummogás, 22 pálya is kevés és ezek ráadásul egyike sem Formula kategóriájú.

Továbbá nincs klíma, eső, dinamikus napszak változás, pedig ez a nyitócímként induló DriveClubnak egyik ékköve volt, a mostani riválisokról, vagy a PS3-as GT6-ról már nem is beszélve. Ez bizony eléggé lehúzza ezt a játékot, hiszen ezek már nemcsak a többi versenyautó szimulációban, de a régebbi részekben is fontos elemek voltak.

Továbbá az egy vicc, hogy ha nem vagy online, kb. nem tudsz semmit csinálni: nem menthetsz állást (!), nem vehetsz új autókat, nem játszatsz Campaign-t sem. Legalább úgy oldották volna meg, hogy ilyenkor is megteheted ezeket, legfeljebb nem szinkronizál a szerver, de nem, amikor nincs net, akkor kb. Arcade mód van a játékban, aztán sanyi.

Egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha ez a játék nem lenne más, mint a „Prologue” a Gran Turismo 7-hez, amely mindig is egyfajta „demója” (lecsupaszított verziója) volt a számozott részeknek. A Sport név talán onnan is fakadhat, hogy ez egy olyan rész, amellyel a Sony le szeretett volna csapni az eSportra, amely manapság rendkívül divatos műfaja a videojátékoknak. Valahol mindez érthető is, csak az a furcsa, hogy a fejlesztők mi a viharért foglalkoztak teljesen feleslegesen olyan játékelemekkel, amelyek nem is illenek a játékba, ahelyett, hogy minél több autót passzíroztak volna bele. Tényleg remek látni, hogy Ernest Hemingway mikor kapott Nobel-díjat, vagy hány Windows jelent meg eddig, de talán még jobban örültem volna egy Forma 1-es futamnak a Hungaroringen.

A játék kezelőfele viszont előnyére változott. Letisztult, kellemes, jól átlátható, igaz, azért eleinte azért ezt is tanulni kell, hogy megtaláljuk, mi hol van.

A kormány mögött

A Gran Turismo Sport vezetése egyszerre ugyan ismerősnek érződik a korábbi részekkel összehasonlítva, viszont némileg javult is a Gran Turismo 6 óta. A versenyek egyrészről kevésbé élettelenek, másrészről a sebességérzet sokkal jelentősebb. Aki kormányt vesz a kezébe, rögtön érezni fogja, hogy a force feedback tisztán, világosan tükrözi a játékban zajló eseményeket és az autók, amelyeket eddig irányítottunk, tényleg merőben más módon viselkednek és reagálnak irányításunkra. Az alulkormányzás is rendben van, a túlkormányzás okozta kisodródástól már nagyon nehéz visszahozni a járgányokat. Mint ahogy azt megszokhattuk a GT részekben, nagyon szigorúan veszi a szimuláció a rosszul időzített gyorsulást és keményen bünteti a vezetőt a pálya szélére való sodródással, ahonnan már szinte lehetetlen megfelelő pozícióba visszakerülni, szóval ilyenkor érdemesebb újrakezdeni az egész pályát.

Aki szereti a kihívást, az megpróbálhatja az Export módot, viszont itt már a gamepad használatát már tényleg nem ajánljuk, mert ide már elkell a precizitás. Viszont azzal is számolni kell, hogy a kavicsos felület ebben a módban nem sikerült kellően realisztikusan megalkotni: sokszor olyan, mintha jégen csúsznánk és nem a kavicson hajtanánk. Azért a demóhoz képest ez valamelyest javult, de még mindig nem tökéletes.

Hideg elegancia

A Gran Turismo játékokat mindig is a végletekig letisztult grafika jellemezte (sokak számára túlságosan is) és ebben a Sport sem különbözik. Verseny közben viszont leginkább azt vesszük észre, hogy a látvány igen szép, a képminőség elsőrangú, még az alap PlayStation 4-en is. Azt azért meg kell említeni, hogy míg a járművek elképesztően jól néznek ki, de a környezet időnként hagy némi kívánnivalót maga után: a távoli hegyek egyes pályákon elnagyoltak, és fáktól sem fogunk mindig hátast dobni.

Általában véve azért a látvány kifejezetten szép, pusztán az a már említett probléma zavaró, hogy a „klímaváltozás” nem érinti a Gran Turismo Sportot: itt mindig süt a nap és sohasem esik az eső, vagy a hó, pedig ezt a változatosságot imádtam a korábbi GT részekben. Oh well… Akinek megvan a 2015-ben megjelent Need for Speed, ahol mindig sötét van, és folyton esik az eső, maximum váltogatja majd az élményt a Grand Turismo Sporttal…

PS4 Pro konzolon lehetőség nyílik arra is, hogy a natív 2K felbontást checkboardinggal felskálázzuk 4K-ra a jobb képminőség érdekében. Bár a site-unk neve miatt nem kellene ilyet írnom, de be kell vallanom, hogy szinte semmi különbséget sem lehet észre venni, legfeljebb akkor, ha nagyon meresztjük a szemünket. Akinek fontos a kormánnyal való megfelelő reszponzív irányítás és az, hogy egyetlen frame per sec se vesszen kárba, akkor talán érdemesebb ha a 2K felbontás mellett dönt. Akinek HDR televízió figyel az otthonában, az értékelni fogja majd a színek nagyszerű teltségét, a fények dinamikáját, a felhők kidolgozását és persze a Ferrari vörös színét, amelybe Yamauchi annyira beleszeretett. Az autók részletessége egészen elképesztő és aki igazán gyönyörködni akar bennük, az a Photo módban valós helyszínek háttereit is mögéjük rakhatja. Csak az a kár, hogy ilyen kevés járgány került a végleges játékba…

A hangok terén is elismerés illeti a fejlesztőket, akik tényleg mindent megtettek azért, hogy a különböző motorok másképpen bőgjenek fel, amikor lenyomjuk a gázpedált. Csak egy-két olyan hangeffektus, mint például a fékezés csikordulása lehetett volna egy fokkal precízebben kidolgozva.

A játék zenei része a versenyeknél általában megfelelően illeszkedik a verseny, vagy a pálya hangulatába, de azért a menüben hallani egy-két olyan számot, amelyek erős szemöldökráncolásra késztettek. A Gran Turismo sorozat zenei része összességében sohasem volt a sorozat nagy erőssége és ez most sincs másképpen. Látszik, hogy Yamauchi szereti a saját – kissé excentrikus – zenei ízlését felhasználni és ez nem mindig passzol ahhoz, amit egy autóversenytől elvárhatunk – igaz, egyéneként változik, hogy a zenében kinek mi jön be.

VR és remote play fun!

Még kétféle élményt érdemes említeni a Gran Turismo Sporttal kapcsolatban. Az egyik a PlayStation VR, amelyet a játék részben támogat – igaz, sajnos csak előre megadott versenymódokban, ahol csak az AI ellen mérkőzhetünk meg, hiába ígérte állandóan Yamauchi, hogy teljes VR támogatást kap a játék. A Campaign, illetve az Online Mode sajnos hanyagolja a PSVR-t, pedig főleg az utóbbi adja a játék sava-borsát.

A másik játékmód, amelyet kipróbáltam, a PS Vitás remote play, amely viszont szinte hibátlan, pedig ezt sajnos manapság nem sok PS4 címről lehet elmondani az irányítás tekintetében. Mivel a játék menürendszerében lehetőségünk nyílik a kontroller beállításait variálni, így hálistennek leszedhetjük a jobboldali ravaszról a gázpedált és akár jobb thumbstickre is rárakhatjuk (én odaraktam), amellyel így az előre-hátra mozgással gyorsítani, illetve fékezni tudunk, míg a ballal kormányozni. Az irányítás így az egyik legjobb, amelyet PS Vita autós játékkal (natív, vagy remote play módban) valaha is tapasztaltam! Ha olyan helyen vagy, ahol állandó, jó WiFi kapcsolat van és ott van nálad a PS Vitád, otthon pedig ott figyel a játék lemeze a PS4-edben, akkor nincs is nagyszerűbb élményt, mint autózni egyet a Gran Turismo Sporttal a kis marokkonzolodon.

Kicsi az autószimulátor, de erős

A Gran Turismo Sport egy kicsit olyan, mint a híres Nürburgring versenypálya egyik déli szakasza, amely az elképesztően komplex, hosszú és sok kihívást igénylő versenypálya két részéből a kisebbik, míg a Gran Turismo 7, a szokásos karriermódjával, jóval nagyobb számú versenyautójával, pályákkal, időjárási elemekkel a híres Nordschleife lesz. Azok a játékosok, akik leginkább online szeretnék megméretni magukat, a Gran Turismo Sport ideális választás, különösen, ha elindulnak majd a szezonok, amelyek várhatóan remek mókának ígérkezik. Akik viszont inkább magányosan, otthon szeretnek karriermódban száguldozni, lehet, hogy érdemesebb, ha más autószimulációt választanak a most már tényleg nagy PS4 kínálatból, vagy megvárják a Gran Turismo 7-et.

-BadSector-

 

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: Polyphony Digital

Stílus: Autószimuláció

Megjelenés: 2017, október 17.