TESZT – Törött maszk? Nomen est omen – ebben a felvonásban bizony erősen elmosódik, hogy mi a jó cselekedet és mi nem, mi a jó megközelítés és mi nem, illetve kiben bízhatunk és kiben nem. Elég keményen lerohan a történet, és ez csak a harmadik rész volt az ötből.

Szóval a második rész végén majdnem tökéletesen elhappoltunk egy pakkot, amiben egy nem élő személy látható, és egy visszatérő csatlakozik a ganghez. Nincs nagyon különbség aközött, hogy A avagy B illetőt hagytuk magunk mögött, de nem is ez a lényeg, ugyanis a történet elkezd komolyabban kigurulni.

Mérleg

Elmegyünk hármasban Johnnal Riddler rejtekhelyére, ahol egy kis pőzli vár ránk, és annyit segítek, hogy lábbeli. (Mondhattam volna lábvizet is, de az már túlzottan L’Art Pour L’Art lenne.) Felfedezünk a búvóhelyen belül egy gépet, és nem érdekel, de ezt a két dolgot leírom: SANCTUS. Project Lotus.

A gép lerobban az ellenőrzés egyik szakaszában, de egy fontos alkatrészt megszerzünk, és itt a történet átkanyarodik egy laptop eltulajdonítására, ami főleg a Johnnal való kapcsolatunk építésére összpontosít, igaz, itt Harley-nak is fel fog már tűnni, hogy túl közel kerültünk egymáshoz.

Gordonnal találkozunk, de valaki a háttérben kihallgatott minket, és akaratunkon kívül egy selfie-t készít. Itt Life is Strange-es megnyilvánulással éltem: „go fuck yourselfie”, amit magyarra nem lenne jó ötlet lefordítanom. A laptopot ez az illető behozza nekünk, és otthon egy bizony váratlan vendégünk lesz, akiben megbízhatunk, ha úgy döntünk. A laptopból kiderül, hogy egy hozzánk közeli csoport (akik ebben az évadban tűntek fel) korábban kísérleteket végzett, és a belsős tisztítás után ez a csapat még mindig fennáll, úgyhogy mondhatnám, hogy egy kis háromszög alakult ki.

Ebből a háromszögből az egyik ág besegít nekünk, amikor is bilincs csattan a kezünkön, egy karakter fülén valami gyanús kütyü van, megyünk feltérképezni egy helyszínt, leütnek minket, minket gyanúsítanak kettős ügynökséggel, aztán vagy mi, vagy a bizonyos visszatérő illető kalamajkába kerül. Cliffhanger. Előzetes a következő részből, ahogy az már megszokott, természetesen nincs, bár ez hatásos lett.

Hm…

Ezúttal tudom, viszonylag röviden letudtam az eseményeket, de a spoiler-free megközelítés megnehezíti a dolgom, ez kétségtelen. Annyi már biztos, hogy ez a bizonyos háromszög mögött valami sokkal nagyobb lehet, és páran biztosan előre fognak lépni fontosabb szereplőként. Ez a bizonyos SANCTUS tuti, hogy a végjátékra fog lecsapni, de az még jó négy hónapra van.

Addig is arra leszek kíváncsi, hogy a kapcsolatrendszerünk milyen szinten fog megváltozni többek között Gordonnal, mert végül is ő volt az, aki a kezdetek óta az oldalunkon állt. Múlt időt írtam? Véletlenül? Nem? Alfred kevésbé tűnt fel a Fractured Maskban (nem értem, miért), és amit még talán negatívumként meg lehetne említeni, az talán a megszokott Telltale-féle feszültségkeltés: izgalom okozása az epizód végén, hogy aztán a következő elején ezt kapásból megszüntesse. Ez már messze nem a The Walking Dead első évada – ott a négyesről az ötösre váltás az epizódok között odavágott rendesen.

Hullám

A második rész nem volt olyan gyenge, de az első mögött végzett. Most a harmadik egész frankó lett, ami főleg a gyakran feltűnő feszültség miatt megérdemel egy 7,5-est, de többet nem, mivel akciójelenet mindössze egy (!) alkalommal van a kb. 105 perc során. (Legalábbis nekem ennyi ideig tartott végigtolni a Fractured Maskot…) Tipikusan ugyanazok a dolgok vannak jelen, mint idáig: a megszokott grafika, a jó szinkron, a nem éppen gyakran használt, de remek háttérzene, és most egy beinduló történet. Jó lesz ez. Remélem. A Telltale dolga nem lesz egyszerű…

-V-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2017. november 21.