TESZT – Po és csapata visszatértek. Ezúttal egy oldalnézetes verekedős játékot kapunk, ami a filmből ismert világban, a megismert karaktereket vonultatja fel, némi csihi-puhi erejéig. Ahogy azt az előzetesben is megjósoltuk a játék nem próbálja meg sem folytatni, sem pedig kibővíteni a filmek világát, egyszerűen csak felhasználja azt. Amit viszont nem tudhattunk még akkor, hogy a játék egyáltalán nem lesz több, egy Smash Bros klónnál.

A Kung Fu Panda világát felelevenítő pályákon kell karaktereinkkel bunyóznunk, minden olyan lehetőséget megkapunk, amit azok a játékosok már jól ismernek, akik a Smash Bros-al játszottak valaha. Üthetünk, rúghatunk, védekezhetünk és ugrálhatunk (utóbbit akár duplán is), célunk pedig az, hogy az ellenfelet letaszítsuk a ring területéről. Az egyjátékos módban, meghatározott „lépcsőfokokon” kell haladnunk, legyűrnünk mindenkit, amíg meg nem választanak minket a világ legnagyobb kung fu bajnokának.

Életre kelt Dreamworks

Már a fejlesztés korai időszakában megírt előzetesben is szóvá tettem, hogy az akkortájt kikerült anyagok alapján a játék igazán szépen feszít. A karakterek ügyesen lettek kidolgozva, a pályák felépítése pedig hozza a filmektől megszokott hangulatot. Most, hogy kipróbálhattam a játékot, már tényként írhatom le, hogy a Kung Fu Panda: Showdown of Legendary Legends grafikája nagyon kellemes. A háttér gyönyörű, a karaktermodellek szépen megrajzoltak, az animációk láttán pedig azt éreztem, hogy Po világa a szemem láttára kelt életre.

Természetesen ha Dreamworks adaptációról van szó, így nem mehetünk el a humor mellett. Szerintem a SoLL-ben ezt túlságosan is visszafogottan kezelték. A játék sokkal több poént elbírt volna, mint amennyit sikerült belepakolni, főleg azért, mert a meséket sem a grandiózus történetek vitték el a hátukon, hanem a magasba nyúló poén faktor. A játékban azonban jóval kevesebb humoros elem került, mint amennyit az alapanyag elbírt volna.

Csapd le csacsi

A program nem csak egy szimpla egyjátékos móddal hívogatja a gamereket magához. A multiplayer csatározások viszont – sajnálatunkra – pontosan ugyanazok, mint a gép elleniek, a különbség kimerül annyiban, hogy nem a program által irányított ellenfeleket csapkodjuk agyon. Azért jól eső érzés lett volna egy-két értékelhető multis játékmódot látni, de sajnos csupán az alapok vannak meg, amit megint csak jórészt a Smash Bros-ból emeltek át.

Panaszkodni nincs okunk, az Showdown of Legendary Legends képes megfelelni az alacsony elvárásoknak. Tökéletes arra, hogy elüss vele egy szombat délutánt, viszont hosszútávon nem tud lekötni. Még a multiplayer lehetősége sem hoz annyi pozitívumot, hogy hónapokkal később is a bajnokságot tiporjuk.

Bambuszbukta hidegen, panda módra tálalva

A játék hangulata megfelel az elvárásainknak, a képivilág szép, a karakterek aprólékosan kidolgozottak, az animációk pedig humorosak. Ezen pozitívumok mellett viszont ronda fekete felhőként van jelen az a tény, hogy semmivel sem mutat túl a játék egy egyszerű Smash Bros klónon, ami kevésbé lenne frusztráló, ha az elmúlt öt évben nem kaptuk volna tucatjával a rókabőröket a stílusról. Minden olyan franchise, ami csak megfelelő mennyiségű karakterrel rendelkezik, már lehozott egy ilyen produkciót, és persze Poék sem maradhattak ki a sorból. Viszont szerintem az alapanyagban bőven lett volna annyi potenciál, hogy némi innovációt is vigyenek a programba, és ne csupán a régi recept alapján pakolták volna össze.

-Kese-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Little Orbit

Fejlesztő: Vicious Cycle Software

Stílus: Akció, Fighting

Megjelenés: 2015. Dec. 1.