FILMKRITIKA – Második részéhez ért a legújabb Star Wars trilógia, amelyben végre megtudhatjuk, hogyan reagált Luke Skywalker, amikor Rey átnyújtotta neki a fénykardot, hogyan alakult a Lázadók és az Új Rend kegyetlen harca, illetve sok egyéb, a rajongókat foglalkoztató kérdésre is választ kapunk. Vajon Rian Johnsonnal volt az Erő legújabb filmjében és még a legszőrösszívűbb fanok is elégedetten távoznak a moziteremből, vagy csak egy Erőtlen alkotással van dolgunk. Kritikánkban történeti spoilerek nélkül derül fény minden kérdésre!

 

Ha most a hatalmas bevételtől, sztárgázsitól, hírnévtől eltekintünk, akkor azért nem irigylem sem a Disney-t, sem az újabb Star Wars filmek rendezőit, vagy forgatókönyvíróit. Hogy egy kicsit a Belgát idézzem: ha túl sok olyan történeti elemet használnak fel, amely a régi trilógiában volt, az a baj, ha nem eleget, úgy nem elég Star Wars-os, akkor az a baj. Még ki sem került a mozikba a film, de a rossz nyelvek már előtte leírták, hogy „biztos olyan lesz, mint a Birodalom visszavág”!

Ha most a rosszindulatú, előre kekeckedő megjegyzésektől eltekintünk, akkor is olyan kőkemény rajongói elvárásoknak kell itt megfelelni kérem szépen, hogy a premier napján jobban el lehet szorulva az alkotóknak a torka, mintha egy Sith lovag legkegyetlenebb Erőszorítása fojtogatná őket. Jelentem meg lehet nyugodni, rajongóknak és alkotóknak egyaránt: Az utolsó Jedik nagyszerűen sikerült film, megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobb Star Wars alkotás.

Az Erő velük volt?

Tudom, erős állítás ez. Először is gyorsan le szeretném szögezni, hogy nekem Az ébredő Erő is nagyon tetszett, a Zsivány Egyes már egy fokkal kevésbé. , de még az is méltó része volt a Star Wars filmes univerzumnak, annak ellenére, hogy „csak” egy spin-offról beszélhetünk. Amivel azonban Az utolsó Jedik mindkét sci-fi felé emelkedik, sőt, talán a legszínvonalasabb az összes Star Wars film közül, az az elsőrangú története.

Nyilván, sokat erről nem árulhatok el, csak semmi spolier, de annyit mindenképpen le kell szögeznem, hogy Rian Johnson egy olyan fordulatos, tényleg, a szó legnemesebb értelmében, hatásvadász, klisés jelenetek nélkül is izgalmas, mozgalmas sztorit rakott le az asztalra, tele árulásokkal (vagy annak tűnő akciókkal), pálfordulásokkal, nagyszerű párbeszédekkel és nagyon erős jelenetekkel.

Rey (Daisy Ridley) és Kylo Renn (Adam Driver) közös jelenetei a legerősebb pillanatai a filmnek, de tényleg mindegyik karakter fontos szerepet kap az események rendkívül ügyesen és finoman kialakított láncolatában. Itt nincsenek összecsapott karakterek, vagy logikátlan és rosszul kidolgozott jellemfejlődés, mint (az egyébként más téren szintén remek) Zsivány Egyesben, de erre a filmre azt sem lehet ráfogni, hogy máshonnan nyúlna le jelentős történeti paneleket.

Az utolsó Jedik története minden ízében profi, mindegyik karakter szerethető vagy gyűlölhető, jellemfejlődésük elsőrangú, motivációik kristálytiszták, vagy éppen rejtélyesek – attól függően, hogy kiről beszélünk és mi volt a szándéka vele Rian Johnsonnak.

Mark Hamill, ahogy még sohasem láttad

Megvallom őszintén, Mark Hamill első három Star Wars alakításáért nem rajongtam különösebben (a Jedi visszatér első felét leszámítva) – annál inkább bírom Joker hangjaként – de amit ebben a filmben alakított, azelőtt le a kalappal – vagy inkább a Jedi köpeny csuklyával.

A kiégett és megkeseredett Jedi mester karakterét hihetetlen erővel tudta visszaadni – ugyanakkor helyenként a rá jellemző nagyszerű humorral is, amelynek a közösségi portálokon tanúi lehettünk. Hasonló pozitívumokat mondhatunk el Adam Driver Kylo Renn alakításáról is, akinek Az Ébredő Erőben látható teljesítménye így visszagondolva még jobban felértékelődik.

A történet persze nem kíméli Reyt sem, és Daisy Ridley is még inkább felnőtt a feladathoz: az ő Rey-e nekem sokkal szerethetőbb, szimpatikusabb volt, mint a Felicity Jones-féle Jyn Erso a Zsivány Egyesből, pedig szó sincs arról, hogy a karaktere minden pillanatban „hófehér” lenne – összetett, komplex figura Rey is és Ridley játékával, arcmimikájával nagyszerűen hozta a karaktert.

És végül az igazán jó hír, hogy még Poe Dameron (Oscar Isaac), vagy Finn (John Boyega), is nagyszerűen illeszkedtek a történetbe, most nem éreztem azt, hogy időnként kicsit feleslegesek, máskor irritálóak voltak, mint Az ébredő Erőben. Ehhez persze kellettek a jól megírt, feszes párbeszédek és nyilván Rian Johnson rendezői irányítása, instruckiói.

Végül meg kell még említeni Benicio Del Toro hatalmas alakítását, aki számomra óriási meglepetés volt, és valakiért, hát őérte biztosan végig kell néznem a filmet angolul is (a sajtóvetítésen a szinkronos verziót láthattuk.)

Azért ez még mindig Star Wars?

Kétségtelen, hogy a mese jellegéből sokat veszített a sorozat, itt már nem egyértelműen csak a Jó és a Rossz örök harcáról van szó. A Star Wars nyilvánvalóan elveszítette gyermeki és meseszerű báját, itt már összetettebb karakterek vívják meg nem csak külső, hanem belső harcukat is. Luke Skywalkernek már nem csak az az egyetlen problémája, hogy mi lesz Owen bácsival, ha ő ifjú hősként elindul a galaxist megmentő útján, de még arról sem beszélhetünk, hogy ő a következő Qui-Gon, Obi-Wan, vagy Yoda, akinek legfőbb feladata annyi, hogy ifjú padawanját kiképezze. A Jók nem mindig biztosak abban, hogy ők minden pillanatban azok is akarnak maradni, de a Rosszak motivációi sem mindig világosak.

A Star Wars már nem mese: felnőtt, és mi vele együtt nőttünk fel, de mégis itt van velünk, komplexen, szerethetően, izgalmasan és fordulatosan, amilyennek ennek az univerzumnak 2017-ben lennie kell. Mindemellett pedig Az utolsó Jedik ennek a nagyszerű újjászületésnek a legékesebb darabja.

-BadSector-