Az amerikai mozgalmak (többes szám!) mellett már a CD Projekt RED is mikrofont kért a témában.

Tavaly Chris Lee, az USA Hawaii államának képviselője már nagyot menetelt a lootbox-ügyben, és azóta négy törvényjavaslatot is létrehozott Lee csapata. Lényegében arra lennének kényszerítve a kiadók, hogy nyíltan feltüntessék a játékok dobozain (és valószínűleg digitálisan is), hogy véletlenszerű vásárlási rendszert tartalmaz az adott cím, és a lootboxok valószínűségi arányát is rájuk kellene írni… továbbá a fizetős lootboxokat tartalmazó játékokat 21 éven aluliaknak nem értékesíthetnék.

Nem csak ő emelte fel a szavát az ügyben – Maggie Hassan, az USA New Hampshire államának szenátora az ESRB-t és az FTC-t (az amerikai korhatárbesoroló bizottságot és a szövetségi kereskedelmi bizottságot) arra kérte, hogy nézzenek már bele a témába. Annyira komolyan gondolja, hogy még egy nyílt levelet is írt az ESRB-nek. Ennek a fontosabb részletei magyarul így hangoznak:

„A játékokon belüli mikrotranzakciók és lootboxok gyakorisága több aggodalmat is felvet, ugyanis pszichológiai elveket és csábító mechanizmusokat alkalmaznak, amelyek nagyon hasonlóak a kaszinókban és szerencsejátékokban látottakhoz. A potenciális ártalom valós. […] Miközben egy robusztus vita van arról, hogy a lootboxokat szerencsejátéknak kezeljük, a tény, hogy egy drága szokás és hasonló pszichológiai elveket követnek, azt sugallja, hogy őket alaposan vizsgálni kell. Legalább az értékelő rendszernek jeleznie kellene, hogy a játékokban lootboxok kerültek használatra.

Tisztelettel arra kérném sürgősen az ESRB-t, hogy tekintse át a bizottság értékelési folyamatának teljességét és vezérelveit, ha azok a lootboxokhoz kapcsolódnak, és vegyék figyelembe a potenciális károkat, amiket ezeket a mikrotranzakciók okozhatnak a gyermekekben. Arra is kérném a bizottságot, hogy vizsgálja meg: a dizájn, illetve a marketing megközelítése azon lootboxokkal rendelkező játékokban, amiket gyermekeknek szánnak, etikus és átlátszó módúak-e, hogy megfelelően védjék a fiatal gyerekek fejlődő lelkét ettől a kizsákmányoló gyakorlattól.”

Az ESRB válaszolt is: „Megkaptuk Hassan szenátor levelét, és értékeljük az ESRB értékelő rendszerébe vetett bizalmát és támogatását. […] Ahogy az ipar fejlődik, úgy módosul az értékelő rendszerünk is, és fejlesztéseket fogunk végrehajtani, hogy a szülők továbbra is jól informáltak legyenek. Továbbra is információt fogunk biztosítani további eszközökről, mint például a szülői felügyeletkezelésről, hogy a szülőknek segítséget nyújthassunk a költekezési és időlimitekkel kapcsolatban, amivel blokkolhatóak lehetnek az ESRB korbesoroláson túlesett, és így potenciálisan meg nem felelő játékok.” Tehát úgy tűnik, hogy valamilyen változtatást fognak eszközölni. Az FTC négy jelölt tagjának amúgy Hassan annyit mondott, hogy „a gyermekek játékfüggőek – az olyan aktivitások, mint a lootboxok pedig még inkább addikciónak, függőségnek tehetik ki őket – ez már olyan probléma, ami figyelmet érdemelne?” Ők úgy válaszoltak, hogy ha a bizottság része lennének, utánanéznének a témának.

A CD Projekt RED (The Witcher, Gwent, Cyberpunk 2077…) vezérigazgatója, Adam Kiciński a PC Gamernek elmondta a gondolatait a témáról: „Az a kifejezés, hogy „párbeszéd”, túl könnyed ahhoz, hogy jellemezze, ami tavaly történt. Én inkább a közösség visszacsapásának nevezném. És ekkor nem csak a hardcore közösség, hanem néhány ideges játékos is úgy határozott, hogy a témáról beszél. A mi álláspontunk egyszerű, és ezt a korábbi játékainkban is láthatod – legutóbb például a The Witcher 3: Wild Hunt vagy a GWENT esetében. Ha egy teljes árú játékot veszel meg, akkor nagy, kifinomult tartalmat kell kapnod, ami sok órányi játékmenetet kínál. A „sok” jelentése címtől függ, de a mi esetünkben a fő történetszál mindig is legalább 50-60 óra volt, akár párszáz órányi mellékaktivitással, ha igazán ki akartad maxolni a játékunkat. Számomra ez egy fair ajánlat. Azt kapod, amiért fizettél, és mi mindig megpróbálunk túlteljesíteni is. Nincs annál jobb PR, ha egy boldog játékos a barátainak ajánlja a játékodat!

Aztán ott az extra fizetett tartalom, amit mi kiegészítőnek (nem DLC-nek!) hívunk. Olyasmik, amik addonok voltak a Baldur’s Gate korszakában. Két ilyen kiegészítőt adtunk ki [a The Witcher 3-hoz], és mindkettő jelentőségteljes tartamat kínált több órányi új történettel és játékmenettel. Aztán ott vannak a DLCk, amik számunkra kis tartalmak és ingyeneseknek kellene lenniük…”

Ennyi, egyszerűen a hátuk közepére kívánják ők is a lootboxokat, és inkább játékosbarát megközelítéssel élnek. Eddig ez igencsak bejött nekik…

Forrás: WCCFTech, WCCFTech,PC Gamer