TESZT – Egy Super Nintendós JRPG-t átültetni modern platformokra nem mindig szerencsés ötlet. Ezzel a Secret of Mana is így van, de az egyik platformon egészen korrekt – és talán pont emiatt lett visszahúzva mindenütt máshol. Vegyes gondolatok, vegyes összkép: ez nem olyan, mint régen…

 

1993-ban jelent meg eredetileg a Japánban Seiken Densetsu 2 névre hallgató játék SNES-en/Super Famicomon, igaz, Európában 1994 végéig várni kellett rá – és meg is érte, ugyanis akkoriban ritkaság volt, hogy HÁRMAN (!!!) játszhassunk egy akciódús JRPG-t, ami fantasztikus audiovizualitással (a Mode 7 hab volt a tortán) és remek kidolgozottsággal rendelkezett, és egyetlen komolyabb hibájaként a nem teljesen tökéletes mesterséges intelligenciát hoznám fel. Hol a viharban van az első rész?

Nos, a Square kicsit átvert minket: az ELSŐ Seiken Densetsu (teljes nevén Seiken Densetsu: Final Fantasy Gaiden) ugyanis Final Fantasy Adventure néven jött ki Amerikában a Game Boyon, és az egészre fittyet hány a két évvel későbbi, ’93-as európai rajt és név – Mystic Quest… úgyhogy a franchise múltja olyan kusza, mint egy mexikói szappanopera. A jelenje pedig… nos, mondjuk ki, szerintem jobbat is lehetett volna a Secret of Manából remake-elni.

3D?

Nem minden esetben tűnik jó megoldásnak úgy felújítani egy régi játékot, hogy 3D-s grafikával kínáljuk meg. Igen, szebb a játék, mint régen, nem biztos, hogy ESZTÉTIKUSABB. Aki a 16-bites eredetivel játszott, nem 100%, hogy meg tudja majd szokni a modernizált látványvilágot, talán leszámítva a monsták kinézetét, mert azért sikerült megtartani a stílust itt-ott. Ehhez hozzá is járul a szinkron is – itt legalább arra vehették volna a fáradságot, hogy legalább a karakterek szája mozogjon. Így olyan… elavult? az élmény, amit max egy PS1-es játékból néznék ki.

Nem egy olyanból, ami 2018-as. Vegyük hozzá a közeli képeket és a néhol finoman fogalmazva is furcsa hangminőséget, és máris felmerül a kérdés: nem lehetett volna jobban odafigyelni a remake-re? A karakterek a SNES-en nem vitték túlzásba. Minimalisták voltak, és az működött, és ha ezt a megközelítést használta volna a Square Enix itt is, talán jobban összejött volna a Secret of Mana, aminek a kerettörténete bájosan retró: egy fiú és a kezében a megtalált kard világot ment.

Kísért a múlt

A játék azért profitált az eltelt jó két és fél évtizedből, ugyanis bár a menürendszer pontosan ugyanolyan komplex, mint régen (és ez el FOGJA riasztani a játékosok egy kisebb részét), valamelyest felgyorsíthatja a játékmenetet, ha egy adott gombra ráapplikáljuk például az adott varázslatot vagy fegyvert. Persze nincs elég hely mindennek, így gyorsan azon kapjuk magukat, hogy pakk pakk pakk pakk pakk mozgunk a menük között. Amit viszont abszolút, őszintén nem értek: mi a francért szűnnek meg a „gyorsgombok”, ha helyi multiplayerben játszok valakivel? (Mert online multi, az persze nincsen, mert minek?) Ilyen hülyeségeken csúszik el az értékelés, és megmondom: szívből adtam volna rá egy 7,5-et.

A mesterséges intelligencia itt sem szuperál olyan jól, úgyhogy mindig figyelnünk kell a csapattársainkra szólózás esetén, mert ha valamelyikük feldobja a pacskert, akkor jóízűen káromkodhatunk, valahogy úgy, mint ahogy a magyar harcosok teszik a Kingdom Come: Deliverance esetében – a csudába!

Szórakoztató-e vagy?

És mégis, a játékkal el lehet szórakozni. Szerencsénkre az újrakevert zene helyére berakhatjuk a régit (köszönöm!!!), így itt nem fogok ebbe belekötni. A szívecskés gombák (?) irtása, a klasszikus szintlépős, grindolós japán RPG stílus, és a hangulat azért mind a helyén van. A látvány szokatlan, de nem olyan hatalmas mértékben derivál a SNES-es sprite artworktől.

A harc is megmaradt a réginek: egy csíkot kell tölteni, hogy a lehető legnagyobb (és legpontosabb) sebzést bevigyük az ellenfelünknek – nem Chrono Trigger-féle megoldás, de annak az elődje. Mondjuk ilyesmi volt talán a PS1-es Vagrant Story-n, amiből jó lenne egy remake, dír Square Enix: ott kockázatméter volt – minél nagyobb, annál nagyobb esélye volt annak, hogy elbaltázzuk a támadást, csakhogy itt szabadabban mozoghatunk, nincs körökre osztás.

Csak retró fanoknak!

Nos, mondtam, hogy több platformra is kijött a játék. PlayStation Vita, PlayStation 4 (Pro), PC (és Japánban Nintendo Switchen a Seiken Densetsu kollekció részeként). PS Vitán szerintem ez egy KIRÁLY játék, ott lazán elfér ez a stílus, és arra ott lazán nyomom a 7,5-et a tízből. A PS Vita konkrétan egy JRPG-Valhalla lett, és bőven megfér rajta a Secret of Mana is. PlayStation 4-en viszont elzuhan a 7-estől. Nincs online multiplayer, és jobban kihangsúlyozásra kerül a fura, nem éppen szükséges szinkron. 6,5-et ér, de nem jelenti azt, hogy vacak játék lenne. Csak a REMAKE minősége megkérdőjelezhető.

-V-

---

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Square Enix

Stílus: JRPG

Megjelenés: 2018. február 15.