FILMKRITIKA – Ridley Scott úgy látszik utoljára még összeszedte magát. Évek óta készíti a rosszabbnál rosszabb filmeket, nem is emlékszek mikor készített valami csak szimplán okés filmet. Tavaly pedig végképp leírta magát a Covenanttal erre elkészíti ezt, de olyan suttyomban, hogy csak azért értesült róla a világ, mert Kevin Spaceyt elkaszálta a #metoo kampány, és Scott, hogy még egy tőrt döfjön Spacey karrierjébe, egyszerűen kiradírozta a filmjéből.

Ezen persze lehet vitatkozni mennyire ésszerű döntés volt, mert bár lehet azt mondani, szét kell választani a színészt az embertől, nagyon sokan már nem tudnak úgy nézni Spaceyre ahogy egy évvel ezelőtt. És elnézve a felvételeket, biztos vagyok benne, hogy ő is rendkívüli munkát végzett a J. P. Getty megformálásakor, arról már nem is beszélve, hogy Christopher Plummer és közte pontosan harminc év különbség van, tehát belőle maszkkal lehetett csak öregembert faragni. Viszont pontosan a személyisége miatt lehetett volna jobb választás a szerepre, mert Plummer a fénykorában csupa pozitív hőst eljátszott, míg J. P. Gettyről minden elmondható, csak az nem, hogy pozitív lenne.

Szamár helyett öszvér

Felmerülhet az is, hogy vajon miért nem eleve Plummernek ajánlották fel a szerepet, Spacey miért volt jobb, még maszkban is, míg ki nem derült, hogy ő Hollywood ügyeletes antikrisztusa? Az öreg maestro beinthetett volna Scottnak, hogy ló helyett nem lesz szamár, de hát 88 éves, és a pénz beszél, ahogy ebből a filmből minden kétséget kizárólag kiderül.

Félre értés ne essék, Plummert azóta imádom, hogy beugrott David Niven helyett eljátszani Lord Lyttont a Rózsaszín Párduc visszatérben – milyen érdekes, hogy ott is helyettesített – csak éppen Scott döntését tartom vitathatónak, noha Plummer teljességgel megszolgálta a bizalmat, hiszen ő az egyetlen, aki a Globeos jelölését Oscarra tudta váltani, megnyerni ugyan nem fogja, mert Getty nem volt meleg, de hát istenem.

Mire elég két hét utómunka?

Az is nagyon dicséretes, hogy először nem is foglalkoztam ezzel a cserével, mert a trailer alapján Getty egy huszadrangú mellékszereplőnek tűnt, közben viszont a film harmadában jelen van, vagy akár még több időt is kapott, amiben akkurátusan megtudhatjuk miből építette vagyonát a világ leggazdagabb embere – akiről Disney mintázhatta Dagobert bácsit, mert ugyanolyan gazdag és ugyanolyan fösvény.

Kastélyába például beszereltetett egy telefonfülkét, hogy a vendégek pénzért telefonáljanak, ha éppen szükségük lenne rá. De amikor elrabolják szeretett unokáját az sem érdekli, pedig 17 millió dollárt kisujjból ki tudott volna fizetni, de Getty nem azért lett gazdag, mert volt jó orra az alkudozáshoz.

Megtörtént események alapján

Sokat mond az Oscarról is, ahogy kimosták Scott filmjét a jelöltek közül, pedig most az egyszer talán még meg is érdemelte volna. Michelle Williams élete egyik legjobb alakítását hozza, és nagy ívben tojtak rá. Szó szerint a két vállán cipeli a filmet, és megjeleníti egy anya összes érzelmét, amit átélhet miközben elrabolják a fiát. Még Mark Wahlberg is egyenlő rangú félként tud mozogni a szereplők közt.

Köztünk szólva Plummer inkább ezért a szerepéért érdemelt volna díjat mint amikor „vén hülye buzeránst” játszott. De nagyon úgy tűnik, hogy később csak azért emlékezik vissza mindenki, hogy mégis mitől lila az orra? Ami nagy kár, mert Scott végre tényleg össze hozott egy érdekfeszítő filmet, amiben persze megtalálhatóak a maga giccses és teljesen indokolatlan fordulatai, de csak mert ahogy mondják, növelni akarták vele a drámai hatást, az amúgy koppra megtörtént storyban.

-Scal-