FILMKRITIKA – Nem tolonganak a női rendezők. Egyesek ebből azt vonják le, a korrupt és férfiorientált rendezőszakma csírájában elfojtja a tehetségeket, de szerintem egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a nőket vagy nem érdekli a rendezés, vagy pedig nem elég tehtségesek benne. Mert bár vannak női rendezők, rendre ugyanazokat a hibákat követik el. Például karaktereik látszólag férfiak, de nőként viselkednek, és ettől az egész film hiteltelen lesz. Szóval a rendezés a filmszakma Y fordulója.

Mit kell tudni Greta Gerwigről, azon kívül, hogy igen szemrevaló tehetség? Mondjuk hogy ő az ötödik nő, akit jelölnek a legjobb rendező díjáért. Az elsőre 1977-ig kellett várni, de Lina Wertmüller neve ma már nem sokat mond. Miért? Pont abban az évben volt a Rocky is. 1994-ben Jane Campion Zongoraleckéje alulmaradt Spielberg Schindler Listájával szemben.

Majd  2004-ben Sophia Coppolanak azzal kellett beérnie, hogy ő lett az első amerikai nő, akit jelöltek, de bármennyire is szép és elgondolkodtató volt az Elveszett jelentés az Akadémia Gyűrűk Ura lázban égett, és Peter Jackson hazavitte a szobrot. Aztán jött 2010 és Kathryn Bigelow  elsőként a világon meg is kapta az Oscart a Bombák földje-ért. És most megint eltelt nyolc év és…

#oscartoo

Hogy lehet az, hogy Gerwig filmjét éppen a rendezésért nem jelölték a Golden Globe-on? Kapott jelölést a forgatókönyvért, a legjobb női mellék és főszereplőért és magáért a filmért, csak éppen rendezésért nem, mert az újságírók úgy gondolták inkább jelölik Ridley Scottot, meg Spielberget, meg Martin McDonaghot.

Csakhogy az Oscar egy gusztustalan rendezvény lett az elmúlt negyed évszázad alatt, a PC olyan szinten megfojtja, hogy arra nincsenek szavak. Még McDonaghot is kiszanálták, hogy betegyenek egy feketét, meg egy nőt a #metoo botrány miatt. Merthogy nem azért jelölték, mert ezt a filmet olyan nagyszerűen összefésülte, hát az ziher.

– családi mozi délután McPhersonéknál

Az egyetlen pozitívum amit találtam benne, hogy mindössze kilencven perc, de az unalmas filmek sajnos ekkor is többnek hatnak. A Globeon ugyan bezsákolt egy legjobb film díjat, de ott adnak vígjátékoknak is. Merthogy ez állítólag az lenne. Tény, hogy könnyedebb hanggal mesél de sajnos semmi extrát.

Ezerszer látott felnövés történet csajszemszögből, aki annyira lázad mindenki és minden ellen, hogy még a saját keresztnevét is megváltoztatja. Csak azért, hogy aztán elkövesse a létező összes hibát, amit tini lány csak elkövethet. Borzalmas, és klisés, minden második tévésorozatban találunk belőle elemeket.

– elcserélt életek

Saoirse Ronant a Vágy és Vezeklés óta csípem, egyáltalán nem az a szokványos szépség, de nagyon izgalmas, épp ezért felháborító, hogy egy ennyire sablonos történetben pocsékolja el a tehetségét. Laurie Metcalf jelölését nem is értem, illetve értem, ha valaki eljátssza a hatszázadik zsarnok anyát, automatikusan jár neki, akkor is, ha eddig a leghíresebb szerepe a Sikoly 2-ben volt húsz éve. A többiekre még ennyi szót sem éri meg vesztegetni. Lucas Hedges mint meleg srác, Timothée Chalamet meg mint ügyeletes szívtipró? Tracy Letts, meg mint apa, aki retteg a feleségétől, de valójában mindig megértő és mosolyog a lányára, ahelyett, hogy felképelné a hárpiát?

Eszméletlen csalódás tehát a Lady Bird, unalmas, közhelyes, ezerszer elmondott dolgokról beszél. És mindent láttunk már máshol, csak jobban. Mindig akad egy film minden évben, amit abszolút nem értek hogy tudott elkúszni a jelölésig, nos, ez idén a Lady Bird.

– Scal-