TESZT – Na ilyen sem volt még: anélkül írok valamiről, hogy erre megkértek volna. És most ez jól is esik – kb. két órával az epizód befejezte után leültek az érzelmek, amik a megszokotthoz képest rövidebb, de továbbra is korrekt bónusz epizódban feltörtek… főleg a legvégén.

És itt most spoilerezni fogok. Igen, most lelőhetek bármiféle poént, mert egyrészt tudható volt már, miről szól az epizód (és így valamelyest a vége is várható volt), másrészt pedig itt egyszerűen LEHETETLEN lenne kifejeznem, mit gondolok, ha körbe kellene írnom az egészet. Az nem működne.

Takarítás

Az egész úgy kezdődik, hogy a 13 éves Max és Chloe nagytakarít Chloe szobájában – lomtalanítással indul a Before the Storm előtt két évvel játszódó nap, aminek a kerettörténete az, hogy Max közölné legjobb barátjával, hogy három napon belül eltávozna. Felfedezünk egy régi kalózos könyvet, amiből hiányzik egy oldal – a térképet megleljük, és elindul a szokásos felfedezős játékmenet, ami most szinte az epizód háromnegyedét kitölti. A padláson végül megtaláljuk az amulettet, ami után az udvaron az elrejtett kincs keresése lesz a cél, ami kicsit több lesz az eredeti elképzeléshez képest. A tartalom azért megmarad a múltból (öt éves időkapszula, hogy röviden definiáljam), és jön a szívszorító pillanat: elmondani Chloénak, hogy lelépünk Arcadia Bayből Seattle-be. Csakhogy ő már tudott róla, így ezért volt a napunk egy elfoglalt, szórakozással teli kaland.

A végén nyílik az ajtó, és Joyce sírva jön be, mögötte egy rendőr (aki valószínűleg hazakísérte Chloe anyját). Bumm. Aki itt nem szomorodik el, annak egyszerűen nincsen semmi érzése. A háttérben pedig ez a dal… nem ebben a verzióban, de közben ezt hallgatom és libabőrös vagyok. Egyszerűen brutálisan fájdalmas.

Szóval a befejező jelenet, ami kb. tíz perces, nagyon fájdalmas. Nézni is. Legjobb barátunk hirtelen elveszíti édesapját, snitt a temetésre (ez itt egy biccentés a Life is Strange egyik befejezésére, amikor is Chloét áldozzuk fel Arcadia Bayért…), snitt arra, hogy Max a kocsiban, gyászruhában tekint ránk.

A temetés napján (!!!) eltávozni… na ez a nem mindegy. A végén egy üzenet a diktafonon és Chloe sírva fekszik a padlón. Egyszerűen elképesztő. Érdemes YouTube-on rákeresni akár, ha eddig kimaradt volna és nem érdekel a sorozat – szerintem el fogja kapni azt is, aki érzéketlen. (És én többnyire az vagyok, nem szégyen beismernem…)

Retcon

Az epizód egy kicsit máshogy dolgozza fel Bill halálát. Chloe apját az eredeti játékban egy flashback élményben láttuk úgy, hogy megpróbáltuk megakadályozni a bevásárlóútját (amivel egy alternatív valóságra kerülve Chloe került menthetetlen állapotba) – itt viszont ilyesmire NEM került sor. Érdekes változás, és ezt ki kell mindenféleképpen emelnem.

És a kazettásmagnó használata a töltő/mentő logóval – basszus, de okos ötlet volt a Deck Nine-tól ezt használni. Előre sugallták már tavaly is, hogy a Farewellben mire számíthatunk. Most a grafikáról, meg az audióról kellene beszélnem, úgyhogy gyorsan megejtem: grafika ugyanaz, ami eddig, egy helyen láttam egy árnyékbugot az udvaron, a szinkron pedig az, AMINEK LENNIE KELLETT VOLNA. Chloe hangja a régi, Max visszatért – és mindketten komolyat meneteltek ebben a közel 80-85 perces utazásban.

Viszlát

A Farewell epizód szerintem képes volt felülmúlni mind a három Before the Storm felvonást. Rövid, de tömör lelkibányászat – úgy játszik az érzéseinkkel, hogy az leírhatatlan. A harmadik részre – ha jól emlékszem – 80-at adtam. Ez megéri a 85-öt, és tartom a hátam érte. Remekül lezárja a két tinédzser kalandját, és remélem, a Dontnod a folytatást legalább olyan jóra faragja, amilyenre az első Life is Strange-et tette.

Az élet fura. Aki a Deluxe Editiont megvette a játékból, nem kell érte fizetnie, aki meg eddig nem vette meg és tetszett neki a Life is Strange (ami asszem PS Plusos is volt), akkor mire vár még?

-V-

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Deck Nine Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2018. március 6.