Menu

Agony – Pokoljárás

ELŐZETES – A kiadó miatt eleinte tartottam a közösségi finanszírozáson viszonylag kicsi költségvetést igénylő projekttől (nem milliós nagyságrendű dollárt szerettek volna a fejlesztők), de a PlayWay neve eleinte felvonta a szemöldökeimet.

 

Nos, korábban Magyarországon Playpaperként az újságárusoknál árulták a játékaikat fillérekért, ami azért egy kisebb szubkultúra része is lett… de most nem erről van szó, hanem az Agony-ról, amit úgy is lehetne jellemezni, hogy pokoljárásban veszünk részt, ami már-már földönkívüli, az 1988-as Gryzor (mifelénk Contra, a „sárgakazis” időszak egyik olyan játéka, aki mindenkinek megvolt) utolsó pályájának vizuális rekreációjával, és kifejezetten elvont gondolatmenetével szeretne maradandót alkotni.

45226?Size=STANDARD

Túlélő

Belső nézetes túlélő horror. Nem ásít az olvasó, ez nem Resident Evil 7. Egy kínzott lélekként kezdjük az utunkat a pokolból kifelé, a kicsit klisés „rosseb tudja mi történt velem” háttértörténettel. Persze nem az lesz, hogy fú, na akkor kapunk egy pisztolyt és így tessék irtani a jónépet, mert akkor nem nagyon kerülne ez az előzetes az oldalra. Például amiatt is lehet ezt az agymenést olvasni, mert a legelején (legalábbis nekem így kezdett), egy test felett vettem át a hatalmat, hogy aztán elinduljak felfedező utamra. A látványvilág eleinte sokkolt – nem negatív értelemben, mert tényleg abnormális, a műfajhoz illő, bár már-már túlzottan a Far Cry 3: Blood Dragon, illetve a Hotline: Miami színkavalkádjára emlékeztet maximum beállításokon.

45227?Size=STANDARD

Rajzoló

Lesz egy kis lopakodás is a játékban, ahol amúgy poénos volt, hogy a többi lénnyel való interakció nem nagyon ment, mivel a párbeszédeket nem építették még bele az Agony-ba. Ezen felül a lélegzetünket is vissza kell fogni, vagy az a bizonyos démon, amit le is lökhetünk (és ha mákuk van, vissza is mászik utána), kiiktat minket, ami után mehetünk másik testet keresni. Ilyesmi volt talán tíz éve a Clive Barker’s Jerichoban, nem? (Meg mintha ott is lett volna gyengébb karakterek feletti hatalomátvétel… hmmm.)

Lesznek ilyen kékes, lilás helyek is, ahol a gravitációt megcáfolva haladhatunk tovább, aztán eljutunk egy olyan helyszínre, ahol én hülye majdnem halálra égtem, mert először azt hittem, hogy a tűzön át kell jutnunk, mivel valamiért azt láttam eleinte a kiútnak. Hát nem, Gyula: miután többnyire sikerült regenerálódnom, a falakon elhelyezett szimbólumokat vizsgáltam meg, amik közül mindig csak egyet lehetett megjegyezni, egynél pedig rajzolni kellett (ami nekem a halálom, ugyanis a kézügyességem a nulla ALATT van) egyet a továbbjutáshoz. Jött egy kis fáklyajáték (azért spoilerezni nem fogok mindent), aztán néhány ELÉGGÉ beteges jelenet, amikről inkább nem mondok semmit.

?

Az Agony ígéretesnek tűnik, és az Unreal Engine 4 használata miatt konzolokra is könnyen be lehet lőni. A demóból nekem hiányzott a háttértörténet, anélkül pedig a végleges változat gyorsan unalmassá válhat a lopakodások, rajzolások, fáklyázások közepette. A vizualitásra nem lesz gond, az audió viszont megint egy oltári nagy kérdőjel, mivel abból sokat nem tudtam kikövetkeztetni még.

Ennek a játéknak a történet kidolgozottságán fog múlni a sikere, legalábbis én így vélem; játékmenetben többnyire visszafogott a projekt, de mivel nem egy AAA címről beszélünk, hiába van a Madmind stúdió tagjai között olyan, aki a The Witcher 3: Wild Hunton dolgozott, hatalmas elvárásaim nem lehetnek.

Ijesztő a cucc, de még nem látom az alagút végét.

-V-

Ettől még jó lehet:

+ Maga a környezet megér egy misét
+ A démonok egész frankón néznek ki
+ Nem egy átlagos játéknak ígérkezik

Ettől még csalódás lehet:

– A játékmenet gyorsan ellaposodik, ha nem lesz hozzá megfelelően kidolgozott történet
– …és az ehhez járó dialógustömkeleg
– Mintha pár részletét már láttam volna máshol is…


Kiadó: PlayWay

Fejlesztő: Madmind Studio

Stílus: Túlélő horror

Megjelenés: 2017. Q2

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu